Shock!

Erről a zenekarról eddig nem volt szerencsém hallani, bár megjelentettek két nagylemezt az utóbbi években. Chilei a csapat, és progresszív, komor, misztikus metalt játszanak. Nos, az ének tényleg olyan Moonspell-féle mélyen búgó gótos dolog, de nem annyira erős, kifejező a hang, mint a portugáloknál. Inkább bizonytalanságba hajló olykor. Kár, mert nem lenne rossz a dolog.

Mondjuk ez az "ingatag" éneklés valamelyest a stílus sajátossága, szóval nem zavaró azért. Némely téma sikít a vokálokért, nagyot dobott volna az egészen, ha több sávos vokáltémákat írtak volna hozzá. Amúgy Type O Negative-módra akár. A hörgéssel, egyéb inkább szövegmondós vokalizálással nincs gond.

Néha felbukkan a dalokban zongora, szintis vonóskíséret. A zenét is igyekeztek változatosan megírni, merészebb ritmusváltások, a hagyományostól kissé eltérőbb gitárszólók, hangulati váltások jellemzik a lemezt. Főleg, hogy már egész megszoktam az andalodást, erre a hatodik track, a címadó felrázott két pillanat alatt agresszív indításával. 6-7 percesek átlag a dalok, epikus hangulatban nincs hiány, az a zene, amit sokat kell hallgatni, hogy előjöjjenek az igazi értékei, amelyik még sokadik hallgatás után is tartogat meglepetéseket. Maga a lemez is bő egy órás, tehát van min rágódni jelen esetben is.

Olykor beugrott az Opeth vagy a Novembre neve is, hangulatilag talán rokon valamelyest ezen zenekarokkal a Poema Arcanvs, legalábbis ők is szeretik az átlagnál bonyolultabbá tenni a dalszerkezeteket, úgy, hogy egyfajta sajátos szomorkás-borult hangulatot is megőriznek mellette. mondjuk ez a csapat azért gótabb, darkosabb, mint a fent említett másik kettő. Mindenesetre mindenképpen tetszetős a zenéjük. A helyükben talán még egy kicsit szélesíteném a zenei spektrumot, helyenként több dinamikát raknék a riffekbe és akkor nagyobbat is üthetne a dolog akár. De így sem rossz a végeredmény, egyelőre stabil nyolcas, aztán majd meglátom fél év múlva merre mozdul a mutató.

Ahogy észrevettem, az Aftermath kiadónál nincs túl sok zenekar, de amelyik odakerül, azokban mind meg lehet bízni, ügyesen választják ki a tehetséget rejtő csapatokat. A Poema Arcanvs-ban is ott a potenciál, bár az tény, hogy ezzel a zenével inkább underground elismeréseket könyvelhet el majd a csapat, mint gigantikus sikereket. De az sem semmi azért. Borult zenék kedvelői bátran kutathatnak ez után a lemez után is. Lehet fájni rá. Hmm... nekem egyre jobban tetszik a lemez.