Shock!

február 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Plini: Sunhead

plini_cMindig elképeszt, mennyi jó zene jön Ausztrália partjai felől, talán a mindentől távol eső, egzotikus kontinens levegőjében keresendő a megoldás. Példának okáért elég megemlíteni Nick Cave, a Karnivool vagy akár az AC/DC munkásságát. Az instrumentális vonalat a pár éve feltűnt gitármágus Plini gyarapítja életigenlő, kengurukat is megugráltató zenéjével.

A Sunhead vérbeli ausztrál nyári hangulatot teremtő anyag. Plini elmondása alapján a Gojirának köszönheti a lemezcímet, ugyanis a gitáros a franciák legutóbbi, Magma című lemezének borítója láttán firkantotta le a sunhead szót, miközben épp saját anyagának keresett nevet. A gitáros a 2016-os Handmade Cities című lemez kiadása után kezdett dolgozni az EP-n. A szerzeményeket a zenész utóbbi években tett utazásai és az ennek kapcsán megismert új emberek és kultúrák ihlették. Ezek a tapasztalatok új szintre emelik az előadó zenéjét, még inkább a jazz felé fordulás érzékelhető a négyszámos minikorongon, azonban a plinis stílusjegyek is megmaradtak. A Sunhead így egy interkulturális találkozó a jazz, a progresszív rock/metal, illetve a djent között, amely letisztult hangzásával lenyűgözi a hallgatót.

megjelenés:
2018
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 6 Szavazat )

A Kinddal könnyed, szellős, mégis intenzív indítást kapunk, de a dal ezzel együtt sem szorítja háttérbe a progos váltásokat. A Salt + Charcoalban a visszafogott kezdés után Chris Allison dobossal az élen a ritmusszekció a dolgok közepébe vágva szállítja a megszokott plinis ívet. Bonyolult ritmusvilága miatt nem adja meg magát könnyen a szerzemény, a dal második felében pedig alienek némi vokál is befigyel.

A Simon Grove fajsúlyos basszusgitározásával operáló Flâneur a leghosszabb darab az EP-n, a jazzhangulat fokozását John Waugh szaxofonos és Anomalie zongorajátéka is elősegíti. A francia szó bóklászó embert/figyelmes kószálót jelent, aki magába szívja a külvilágot, véráramát az utcák zaja keringeti. A Flâneur akár a zenész ars poeticája is lehetne, hiszen a dal minden mozzanatát áthatja a gitárosra oly jellemző ízlésesség és pozitív életszemlélet. A rövid sort záró Sunhead pedig valódi csemege a komplex ritmusok kedvelőinek.

A kereken húszperces anyag a pozitív politika mellett teszi le voksát, így dobva fel hangulatunkat bármikor, még az olyan zord évszakokban is, mint a mostani. A stílusok tengerében mindig egyre messzebb merészkedő Plini kifinomultsága már-már felháborító, izgatottan várom, mi lesz a következő lépése, remélhetőleg a jövőben sem riad vissza az ehhez hasonlóan izgalmas zenei megoldásoktól.

 

Hozzászólások 

 
#1 Chris92 2019-01-24 09:14
2019 első pozitív meglepetése: A Shock ír egy Plini lemezről! Na ez ugyan csak EP, de akkor is örülök. Fantasztikus a srác, és bizony nemcsak öncélú virgázás megy a számaiban, hanem okosan kidolgozott, érzelmes futamok. A jazzesebb tónusok már a Handmade Cities-en is megvolt, itt viszont még jobban kidomborított és én csak bólogatni tudok. Várom a következő nagylemezt/EP-t!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.