Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Orchid: Heretic

A Black Sabbath örök és elpusztíthatatlan. Megy itt a hercehurca, hogy akkor most Bill Ward, Tommy Clufetos, Vinny Appice vagy épp szegény, tisztességben megőszült nagyanyám dobol náluk, pedig semmi értelme az egésznek. Mert igazán észrevehetnénk már, hogy az eredeti négyes már jó pár éve újra együtt dolgozik, és ontja magából a sátáni, ám dúdolható riffekkel felvértezett, okkult szövegekre épülő, kicsit pszichedelikus dallamokkal átitatott, éjsötét himnuszokat, pont úgy, mintha az első hat remekmű fonalát vinnék tovább, a legcsekélyebb változtatások nélkül. Ja, hogy közben nevet változtattak Orchidra, és olyan átlátszó álnevek mögé bújnak, mint Theo Mindell? Ugyan már, ki hiszi ezt el nekik!

Hiszen a napnál is világosabb, hogy senki más nem tudna olyan riffeket kicsiholni a hangszerből, mint amilyeneket a címadó szám, vagy a Saviours Of The Blind rejt, csakis Tony Iommi. Hívathatja magát Mark Thomas Bakernek, ha akarja, de mi tudjuk, hogy ő az. Vagy ki tudna olyan révülten melankolikus hangulatot teremteni, mint ami a Falling Awayben hallható, ha nem a birminghami négyes? Megmutatták már, nem egyszer, nem kétszer, gondoljunk csak a Planet Caravanra, még inkább a Laguna Sunrise-ra, vagy épp legutóbb, már Orchid álnév alatt kihozott témájukra, az Albatrossra. Mestermű mindahány!

megjelenés:
2012
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

A hét és fél perces Saviours Of The Blind tökéletes felépítésű, időre-időre berobbanó proto-doomja alatt pedig már csak felszabadultan röhögtem: hogy hihettem el valaha, akár csak pillanatokra is, hogy ezt a zenét négy kvázi ismeretlen fiatalember játssza - ilyen őserő, érzés és tökéletesen autentikus hangulat tán nem elég árulkodó jelek? Na mindegy, fő, hogy végül csak leesett a tantusz! Csak egyetlen dolgot nem értek, hogy mi szükség volt az amúgy nyilván szintén remek, de a Capricorn lemezen már szerepelt He Who Walks Alone ismételt EP-re tételére? Jó, ott van zárójelben, hogy Heretic Mix, de hát én ebben egyetlen mixelt hangot se nagyon hallok.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az Orchid örök és elpusztíthatatlan. Akarom mondani, a Black Sabbath.

 

Hozzászólások 

 
-2 #4 Aladin 2012-10-22 14:32
Szerintem szegény tisztességben megőszült nagyanyám hamarabb pszichedelikus, mint a Sabbath...
Idézet
 
 
+5 #3 grand magus 2012-10-15 18:11
hát-kérem,-szépen ez surolja a plágium határát.ha csak nem tégyleg ők.vagy a család.-2012-ben,még ilyet.de az is lehet hogy lejártak a szerzöi-jogok.
Idézet
 
 
+6 #2 Nagy Andor 2012-10-15 15:33
Idézet - Equinox:
Szerintem ez inkább Saint Vitus tisztelgés, mint Sabbath. Persze az is Sabbath a maga módján, de ének + hangzás (produkció mármint) az engem inkább az első 3 Vitusra emlékeztet. Nekem nincs lemezes dal a végén, csak 3 dal az EP-n


Vegytiszta Sabbath ez pedig, de tök mindegy. A lényeg, hogy jó. 4 számnak kéne lenni rajta.:)
Idézet
 
 
-4 #1 Equinox 2012-10-15 14:46
Szerintem ez inkább Saint Vitus tisztelgés, mint Sabbath. Persze az is Sabbath a maga módján, de ének + hangzás (produkció mármint) az engem inkább az első 3 Vitusra emlékeztet. Nekem nincs lemezes dal a végén, csak 3 dal az EP-n
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.