Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Orchid: Capricorn

Orchid: CapricornZavarba ejtő egy banda ez az Orchid. És nem azért, mert annyira különleges, egyedi zenét művelnének. Nem, náluk éppen hogy gyökeresen eltérő a szitu: ebben a San Francisco-i négyesben az égadta világon semmi egyedi sincs. Annyira belakják egy másik zenekar önálló léttel bíró muzikális világát, amennyire az egészséges keretek között (tán még azon is túl) egyszerűen lehetséges, már-már átlényegülnek példaképükké. Ami esetükben a Black Sabbath, annak is ozzys korszaka, de hát ezt már a Master Of Reality lemez instrumentális, átvezető tételét megidéző zenekarnévből is sejthette, aki szereti a birminghami alapító atyák zenéjét. Aki meg nem, az itt nyugodtan abba is hagyhatja az olvasást, mert nincs itt semmi keresnivalója!

Lehet persze azt mondani, hogy van azért ebben egy csipetnyi Deep Purple, egy kávéskanálnyi Led Zeppelin, és valamivel több Pentagram, Trouble, esetleg Sleep is, de hát minden más összetevő azonnal abszolút mellékes lesz, amikor felcsendül a Black Funeral kvázi tökéletes Electric Funeral / Hand Of Doom koktélja, vagy a Down Into The Earth gyilkos, Lord Of This Worldbe oltott Into The Void szörnyetege.

megjelenés:
2011
kiadó:
The Church Within Records
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )
Lényegében majd' minden dalnak megtalálni az őseredőjét, de semmi értelme felhánytorgatni őket, hiszen napnál is világosabb, hogy az egész korong esetében nincs másról szó, mint hogy az Iommi-klón (egyébként hihetetlen feelingesen játszó) Mark Thomas Bakerék összetevőire bontották szét az első hat Black Sabbath korong valamennyi riffjét, harmóniáját, énektémáját, legfőképpen pedig azok delejesen sötét hangulatát és hangzásképét, majd ezeket egy új rendbe állítva illesztették össze újra. Amikor ezzel megvoltak, azt mondták: tessék, kész a nagy mű. És az a röhej, hogy tényleg így van. Mármint hogy ez az egész játék minden fentebb elmondott dolog ellenére annyira magával ragadó, elbódító, múltidézésében is új utat mutató lett, hogy az döbbenet.

Amit nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy ezek a fickók félelmetesen érzik ezt az egészet, zenéjükben ott vibrál a '70-es évek fülledt levegője, de nem úgy, mint a retro bandák többségénél (lásd Wolfmother és társai), akik hiába idézik fel közel tökéletesen az adott kort, mégis kilóg az a fránya lóláb valahol. Az Orchid esetében viszont Baker minden egyes riffjéről, hangulatos szólójáról, Keith Nickel valamennyi ihletett basszusfutamáról (miket penget már rögtön a nyitó Eyes Behind The Wallban, meg mondjuk a Capricorn bevezetője sem gyenge) és Carter Kennedy dobok mellett egyéb ütős hangszereket (a kolosszális Down Into The Earthben például kolompot) is rendre bevető rafinált játéka minden hangjáról gond nélkül elhiszem, hogy ezek a fickók valami fatális véletlen folytán tényleg ott ragadtak a '70-es évek elején, és most a zenéjük segítségével próbálnak kitörni onnan.

Ezt a hatást markánsan erősíti Theo Mindell ősrock torka is, ami pont annyi pszichedelikus hatással bír, mint az ifjú Ozzyé anno, viszont hiányzik belőle annak beszívott Mickey Mouse-feelingje, és épp ez az a pont (kábé az egyetlen), amiben az Orchid Sabbathtól való különbsége megragadható. A záró Albatrossban (ami nem C.O.C. feldolgozás, sokkal inkább a Laguna Sunrise és a Solitude vonalán mozgó melankolikusabb tétel) például inkább juttatja eszembe Paul Rodgerst, mint a Sötétség Hercegét. Ettől eltekintve viszont a szövegek, a promóképek, a borító, a logo, az organikus hangzás, nem utolsósorban pedig a Sabbath dalcím-generátorral készült számcímek mind-mind a hőskort idézik, és még egyszer mondom, annyira elementáris erővel, hogy rettenetesen nehéz tőle szabadulni, ha kicsit is fogékony vagy az ilyesmire. És hiába mozog ugyanebben a zenei közegben ezer meg egy banda szerte a világban, erre rettentő kevesen képesek.

Maximális pontszámot természetesen nem érdemelnek, hiszen végső soron nem mások ők, mint zseniális tolvajok, de a tőlem már megszokottnak tekinthető kilenc pont azért jár. Az év meglepetése eddig, ha pedig figyelembe vesszük, hogy ez minden valószínűség szerint még csak a négyes útjának a legeleje – ez idáig összesen egy EP-vel, a mit ad isten szintén rettentően szabbatos Through The Devil's Doorwayjel rendelkeztek -, akkor rájuk nézve is több mint biztató.

 

Hozzászólások 

 
+2 #7 Draveczki-Ury Ádám 2011-04-08 06:00
Idézet - Equinox:
Igaz a legenda, h mikor megkérdezteék Homme-t h ugye h Tony Iommi a kedvence, akkor visszakérdezett h az meg ki? Vagy egy vmi legenda?

Ezt én is hallottam, de szerintem inkább olyasmi lehetett ez is, mint amikor a Kingdom Come tagjai azt mondták, hogy nem Jimmy Page, hanem Jimi Hendrix a fő hatásuk...
Idézet
 
 
+2 #6 Equinox 2011-04-07 20:46
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Equinox:
1998-ban nem hallottak még a németekről?

Amerikában most sem ismeri senki a Gamma Rayt, akkor meg még ennyire sem ismerték... Josh Homme meg nem az a kifejezett true metal arc. ;)

Tudom amúgy, de elég lett volna 1 haver (nem is feltétlen bandatag), aki hallott Kai Hansenékről...
Igaz a legenda, h mikor megkérdezteék Homme-t h ugye h Tony Iommi a kedvence, akkor visszakérdezett h az meg ki? Vagy egy vmi legenda?
Idézet
 
 
+2 #5 hangya 2011-04-07 18:24
Ez a lemez annyira jó, hogy ilyet Iommiék legalább harminc éve nem írtak. Eddig az év lemeze!
Idézet
 
 
+2 #4 Draveczki-Ury Ádám 2011-04-07 15:09
Idézet - Equinox:
1998-ban nem hallottak még a németekről?

Amerikában most sem ismeri senki a Gamma Rayt, akkor meg még ennyire sem ismerték... Josh Homme meg nem az a kifejezett true metal arc. ;)
Idézet
 
 
+3 #3 Equinox 2011-04-07 15:07
Azért az a Gamma Ray eset negyon durva. 1998-ban nem hallottak még a németekről? Megáll az ész. Amúgy ez a banda nagyon izgalmasnak tűnik Sabbath buziknak (mint én)
Idézet
 
 
+5 #2 Nagy Andor 2011-04-07 09:52
Ebben teljesen igazad van, viszont látod, mégsem néztek utána. Amúgy nem teljesen egyedülálló esetről van azért szó, a Queens Of The Stone Age pl. Gamma Ray néven kezdett. Igaz, utána módosították is. Persze az Orchid is megváltoztathat ja még a nevét. Mondjuk Kornra.

Idézet - Dj_GettoBlaster :
Az Orchid minden idők legjobb screamo zenekar volt. Ráadásul amerikai. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna beírni a Google-be, hogy Orchid, azt rá csodálkozni.
Idézet
 
 
+2 #1 Dj_GettoBlaster 2011-04-07 08:22
Az Orchid minden idők legjobb screamo zenekar volt. Ráadásul amerikai. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna beírni a Google-be, hogy Orchid, azt rá csodálkozni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.