Shock!

Ciki, nem ciki, de a Nasty Savage kimaradt az életemből, habár floridai thrasht játszanak immáron 20 éve. Mondjuk túl termékenyek sosem voltak, 1984-ben kiadtak egy demókazettát, amit kibővítettek 2002-ben, hogy újra hozzáférhető legyen. Az első stúdiólemez 1985-ben jelent meg, amit követett két évvel később egy újabb korong, majd '88-ban egy EP, aztán 1990-ben egy újabb stúdiólemez.

Utána hosszú szünet, '99-ben adták ki újra az utolsó korongot, ismét szünet, és mivel most a thrash a divatos, naná, hogy újra össze kellett állnia a zenekarnak, hogy új lemezt készíthessenek. Természetesen old-school módra. A hangzás is old-school, enyhén szólva puhán, erőtlenül szól a lemez. A gitárokban annyi erő sincs, mint egy másnapos hangyában. Hogy lehet így thrasht játszani? Oké, persze ez a sound azért megállta volna a helyét 15 éve, de azok az idők már elmúltak, észre kellene venni olykor. Meg azért retro hangzást is lehet úgy csinálni, hogy az élvezhető legyen, lásd a Death Angel új lemezét.

Sajnos ez eléggé rányomja a bélyegét a zenére, jobb hangzással lehet, hogy érdekesebb lenne a lemez. De így nem az. A dalok középszerűek, persze tipikusak, amúgy '80-as évek módra, de ez jelen esetben kevés, még a retro-hangulathoz is. Nasty Ronnie hangja sem egy nagy pukkanás, erőtlen, semmilyen, ráadásul hallhatóan erőlködik még ezekkel a nulla dallamot felvonultató "izékkel" is, ami se nem ordítás, se nem kiabálás, olyan kis hibrid valami. Valahogy annak idején a Suicidal Tendencies-es Mike Muir azért életet bírt lehelni a hasonló stílusú vokalizációba. Az olykor felhangzó King Diamond-szerű sikolyok meg egyszerűen nevetségesek, nem hátborzongatóak. A zenészek becsülettel teljesítenek - mondjuk ezeket a témákat a kisujjukból kell kirázniuk, ha legszebb álmukból is keltik fel őket - sajnos egy darab dal nem volt, amivel picit is elégedett lehetnék. Mondjuk ki: buták a nóták. Még akkor is, ha némi kis technikásság olykor felüti fejét.

Egyébként felvettek a lemezre egy régi dalt is újra, a Savage Desire-t, amiben több az élet, mint az összes többiben együttvéve. Kivéve a baromi hamis sikolyos, dallamos énekrészt, úgy kell most visszafognom magam, ki ne tépjem a cd-t a lejátszóból, annyira idegesítően szar volt. Ezért most azonnal levonok egy pontot. Néha olyan érzésem volt, mintha régi Anthrax epigonok szeretnének lenni... Nos, ez sem áll túl jól nekik.

Nem biztos, hogy minden esetben erőltetni kell az újjáalakulást... A Nasty Savage esetében például nem kellett volna. Középszerűnél kevesebb teljesítmény egy középszerű zenekartól.