Shock!

szeptember 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Masterplan: PumpKings

masterplan_cHa már az idei esztendő, többek között a klasszikus felállású Helloween összeröffenésről és a Keeper albumok jubileumáról szól, füleljünk bele az anyabandához valamelyest kapcsolódó honpolgárok legutóbbi attrakciójába is, akik ugye pofátlanul – vagy akár közös megegyezéssel – saját képükre formáltak néhány tökfejes nótát. A mutatvány értelmi szerzője anno Vágó István ötezer forintos kérdésében is szerepelhetett volna, hiszen a négy lehetséges válasz közül nem valószínű, hogy túlságosan nehéz lett volna Roland Grapow nevére kapásból rábökni, s persze annak is csak a jóisten a megmondhatója (tehát a büdös életben nem fogjuk megtudni soha), hogy egészen pontosan mi játszódhatott le a Helloween ex-gitárosának agyában, amikor ezt az egész koncepciót kitalálta. Üzlet, kreativitáshiány, „micsinyáljakjódógomban?", „szarulszólazeredeti", bosszúvágy, satöbbi...

megjelenés:
2017
kiadó:
AFM
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Mindenesetre engem, mint egészséges Helloween-szeretőt és tribute-rajongót első körben kíváncsivá tett e rókabőr-jellegű válogatás is, amely ugyan nem pont a legkézenfekvőbb, legTÖKösebb nótákra helyezi a hangsúlyt, de éppen ezért is tűnt talán kicsit vonzóbbnak a kelleténél. A Masterplan ugye Uli Kusch és Grapow Helloweenből történt 2001-es kiválása után alakult meg, még a gyémánttorkú Jorn Landével a fronton, aztán az énekescserélgetésekkel az első két-három lemez után valahogy elvesztette vonzerejét az alakulat, és beállt a jóvágású iparosok közé. Valahol tehát talán érthető is, hogy miért is volt most szükség a gitáros előző csapatában komponált dalok újrafelvételére, amelyeknek nagyjából ötven-hatvan százaléka az Andi Deris-korszakból, a maradék pedig a tökfejek két legmegosztóbb anyagáról, a Pink Bubbles Go Ape-ről és a Chameleonról származik. Már csupán a '91-es albumról feldolgozott három tétel miatt is tettem egy próbát a PumpKingsszel, ugyanis a tömegekkel ellentétben nekem mindig is hatalmas kedvencem volt ez a korábbiakhoz képest gyökeresen más jellegű anyag, hiszen stílustól függetlenül telepakolták óriási nótákkal. Michael Kiske pedig – véleményem szerint – élete egyik legjobb formáját nyújtotta ott, elég csak a Kids Of The Century beszaratós énektémáit megfülelni.

A '91-es korong túlzottan szétreverbezett hangzásáról most inkább nem nyitnék vitát, azonban pont erre (is) jók például az újrafelvételek, hogy a korábban elkövetett hibákat korrigálják. Persze a jelenlegi Masterplan egy teljesen más csapat, mint az akkori Helloween, és ez – Grapow ide vagy oda – hallatszik is a végeredményen. De ezzel nyilván most nem azt állítom, hogy nem elég jók a zenészek, csak hát az a mágia, amit elsősorban Kiske vitt be azokba a dalokba, na, az bizony innen hiányzik. Hiába ütős a megszólalás, és hiába eszméletlenül jó énekes Rick Altzi, Kiske vibrátói, különlegesen egyedi hangszíne és emberfeletti magasai egész egyszerűen utánozhatatlanok. Ami valamennyire megmenti a produkciót az örök vadászmezőkre kerüléstől, az bizony nem más, mint a néhány minőségi átdolgozás. Az első három például mindjárt a már említett Pink Bubbles-ről származik (The Chance, Someone's Crying, Mankind), s bár lehetséges, hogy csak az elfogultság mondatja velem, de érzésem szerint talán ezek sikerültek az összes közül a legjobban. Mekkora nóta már az a The Chance, a változó hangulatú és fifikásan riffelő Mankind, vagy a szélsebesen őrlő, sztratoszférába kiüvöltött Someone's Crying? Altzi meg is küzd velük rendesen.

Ezek után a kaméleonos Step Out Of Hell és Music éppenséggel felejthető is, valamint a Deris-érából, konkrétan a Master Of The Ringsről származó Mr. Egót és Still We Gót leszámítva sem a The Time Of The Oath, sem pedig a The Dark Ride szerzeményei nem okoznak libabőrös pillanatokat. Tehát ha úgy vesszük, ennek a kiadványnak legalább a fele felesleges pénzkidobás, arról nem is beszélve, hogy ezek a felvételek semmit, de tényleg semmit nem tesznek hozzá az eredetiekhez. (Esetleg aki nem csípi Derist, annak igen...) Még ha átdolgozásokról lenne szó, akkor oké, de ez így megint csak inkább a tipikus szolgai módon, ugyanúgy – csak nagyrészt mások által – eljátszott öncélú „örömzenélés" esete, ahol a kíváncsiság tompítása érdekében legalább egyszer – a kedvenceket esetleg mégegyszer – illik végigpörgetni, aztán fiók. A lemezcím viszont Tök Király!

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+5 #4 19EmpEroR75 2017-09-06 19:09
Te fikázod a más kedvencét, és ex katedra kijelentést teszel egy neked nem tetsző zenekarról. Más meg lehet, hogy pont a te kedvenceidet szarozza ugyanazzal magabiztosságga l, abban a biztos tudatban, hogy az ő ízlése a mérvadó, az ő meglátása a zsinórmérték. Ez nem egy személynek szól, ez (sajnos) általános emberi betegség, természetesen tisztelet a kivételnek.
Annak fényében meg különösen érdekes, hogy nem is egy Ossian cikk alatti kommentszekciób an vagyunk (de ha ott is lennénk, akkor is ezt írnám).
Nekem is elég határozott véleményem szokott lenni a dolgokról, és sokszor vehemensen védem a magam igazát, de hogy az egyetlen, egyetemes igazság birtokosa lennék? Nem hinném (bár kétségtelen, hogy szeretném ezt hinni :D )
(ja, és az Ossian és én kb. 15 éve megszakítottuk a kapcsolatot egymásssal)
Idézet
 
 
-1 #3 Tulus 2017-09-06 18:30
Lehet, hogy vagytok jó néhányan, és megtalálhatjáto k benne az élvezetet, de attól még a lényeg nem változik. Az ossian nem játszik jó zenét. Ha azt mondom, hogy erős közepes, akkor lehet, hogy enyhén fogalmaztam.
Idézet
 
 
+7 #2 Joseph 2017-09-05 20:34
Vagyunk jo nehanyan,akik az altalad leszolt zenekar lemezeiben talaljak meg azt az elvezetet,amit Te az altalad kedvelt bandak lemezeinek hallgatasa kozben...
Hozzaszolasodna k annyi ertelme van...mint pl..
Amikor egy Fradi- Diosgyor meccsen felhangzik a mocskos lilak korus....
Idézet
 
 
+3 #1 Tulus 2017-09-05 15:27
Ez a kiadvány kb. annyira felesleges, mint az évenkénti fosszian lemezek...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.