Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Helloween: The Dark Ride

Aki olvasgatta a kritikáimat, annak feltűnhetett, hogy a heavy metal, mint olyan, nem a szívem csücske, egy-két kivételtől eltekintve nem tudok szívből lelkesedni a műfajért. A Helloweent régen - a nagy őrület idején is - gondosan elkerültem, viszont mióta Andi Deris az énekesük, közelebb érzem magam hozzájuk, pl. az előző albumról kifejezetten tetszett néhány nóta. Most meg itt van az új korong, én meg csak ülök, bámulok ki a fejemből és Helloween koncertet akarok, méghozzá most! Miért? Kezdem...

megjelenés:
2000
kiadó:
Nuclear Blast / MusiCDome
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Sejtelmes, horrorfilmbe illő intro után rövid billentyűs prüntyögés szakítja meg a csendet, majd olyan súllyal kezdenek riffelni a gitárok, amitől első körben megnémultam, másodikban heveny röhögőgörcs tört rám, harmadikban már imádtam, még a szokásosan klisés nagyívű refrént is. Az All Over The Nations kicsit lehűtötte a lelkesedésemet, tipikus sebességmániás dal, Andi Deris mintha himnuszt énekelne, és igen, tényleg, Weiki - legyetek büszkék - a magyar Himnuszt csempészte be furmányos módon a dal szerkezetébe, mert imádja, sőt, azt is tudom melyik sor a bűnös. (Akkor elárulom, de csak nektek, hogy én küldtem neki még tavaly a Himnuszunkat, így most már ezt a nótát sem tudom eléggé utálni, pedig próbáltam.

Ezek után szívem szerint kellő hatásszünetet tartanék - no nem az előzőleg leírtak miatt -, hanem mert a negyedik, sőt, "A" negyedik dalnál nem hittem a füleimnek, ujjal mutogattam a cd lejátszó felé, és mégis, valahogy meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy ez ma a Helloween: súlyos mint tíz dinoszaurusz, friss, mint a ropogós zsemle, azok a riffek úgy gurulnak - dehogy gurulnak - röfögnek mint egy vadkancsorda, és Andi szerencsére megmutatja, hogy nem csak visítani tud, hanem olyan karcosan is tud lenni, mint egy harminc éves bakelit lemez. Ez az idei év egyik legjobb nótája, tényleg.

Azon már nincs is csodálkoznivaló, hogy a következő (Mirror, Mirror) dalnál már önfeledtem headbangeltem, a Helloween megnyert magának, galád módon megszerettette magát velem, annak ellenére, hogy az előzetes kislemezes nóta rádiós slágernek simán elmehetne, még az elvétve előforduló hagyományosabb nótákat is elnézem nekik, ezzel a sounddal és mélyebbre hangolva valahogy barátságosabbá lettek, sőt, a virgázó gitárszólókat sem tekerem át, mert jön egy újabb meglepetés, a szinte indusztriálba (!!!) hajló The Departed, én megint nem térek magamhoz, locsoljon fel valaki egy vödör vízzel lécci, mert az album maradék nótáira sem tudok egy rossz szót szólni, jót annál inkább, de az már csalás lenne ha agyondicsérném, legyen elég annyi, hogy a Helloweennek sikerült az, ami a többi heavy metal zenekarnak nem - réginek és újnak egyaránt -, képesek voltak megújulni, túllépni a kliséken, óriási fricskát mutatni a világnak és egy minden ízében profi, friss produktumot letenni az asztalra.

Egyétek, ettől biztosan senki nem kap gyomorrontást.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.