Shock!

Sssssz... amint felcsendült az első néhány hang, biztos voltam benne, hogy északi zenekarral van dolgom. Ennél skandinávabb már nem is lehetne a muzsika! A játék neve: dallamos metal, progresszív hatásokkal. Na ja... Olyan kicsit malmsteenes (főleg a tekerős típusú gitárszólók), kicsit drímszatyoros (a virtuózabb hangszeres szólók és nótafelépítések), és még sorolhatnám.

Kellemes meglepetés volt az énekes orgánuma - mert ugyan igaz, hogy legtöbbször tipikusan hard rock/heavy metal kategória a hangja -, viszont helyenként - főleg a líraibb, ill. magasabb részeknél - klassz falzettes témákat ereget ki magából, ami egyénivé teszi a produkcióját, (a görög népdalokat juttatta eszembe). A hangszeres szekciót sem kell félteni, példásan teljesít ki-ki a maga területén.

Jelen esetben fölöslegesnek érzem külön elemezgetni a nótákat, hogy melyikben hol és mennyi váltás, virga, stb. hallható, mert a 11 szerzemény közül egyik sem olyan kiugró, hogy szóvirágokkal tudnám telehinteni a papírt. Talán a barokkos részeket említhetném meg. (Na, mégis sikerült valamit kiemelnem.) Plö a Black Moon Rising AKKORA Malmsteen nóta, mint egy ház!

Sajnos az izgalmas jelzőig nem jutottak el, csupán a kellemesig, talán majd 1-2 lemez után sikerül az is. Meg egy kicsit karcosabb sound sem ártott volna valahogy nekem túl "puhának" tűnik az egész. Korrekt album, de semmi más. A műfaj fanatikusai azért nem fognak csalódni a korongban.