Shock!

október 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Lost Horizon: Awakening The World

Jajj. Talpig bőrben, köpenyben, vastag csíkokkal kimázolt felsőtest és arc, akinek van még, annak lobogó haj is, és jönnek, csak jönnek, lábuk alatt disznó-, patkány-, keselyűfejű öltönyös figurák marionettbábuként mozgatják az embereket, hejj, a borítótervező kifogyhatatlan volt klisés ötletekből, bizony.

megjelenés:
2001
kiadó:
Music For Nations / MusiCDome
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

A promotasak hátoldalán tisztán látszik, mire megy ki az egész, a zenekar zord arccal tartja láncon az elnyomókat, a felszabadult emberek pedig hősként tekintenek megmentőikre, nem sejtve, hogy ők nem is hősök, csupán egy újabb metal warrior csapat, akik meg akarják váltani a világot a Hammerfall után. De jó nekünk...

Lássuk, mit rejt a korong. Első ismerkedés alkalmával csupán belefüleltem a számokba, de a szokásos galoppozás és hősies énekstílus hallatán azonmód méretes kiütések kezdtek növekedni a bőrömön, így eltettem pihenni a cd-t. Néha egy-egy felém tévedt ismerősnek megmutattam a borítót, hátha kedvet kapnak a zenéhez, de a heveny kacagórohamokat, illetve sajnálkozó pillantásokat látva eltekintettem a zene megismertetésétől. Akkor lett gyanús a dolog, mikor a Ragyogásos Schmidt Peti barátom írt egy lelkendező kritikát, és hát ugye adok a véleményére. Na jó, egye fene, meghallgatom akkor is, és nem kapcsolom ki menetközben, még csak nem is kezdek takarítani, inkább leülök a szgéphez és leírom, ami először eszembe jut. Eddig ennyi, most tartok a negyedik dalnál, ami hallhatóan egy pár másodperces billentyűs szösszenet volt, de már folytatódik is az ötödik, tittatittatittatirira, mondja a dob, eddig volt galoppozás, és még mindig nem vonultattak fel egy hang újdonságot sem, klisék és klisék, egy - a javukra írandó - karcosabb torkú énekessel, aki legalább karaktert ad valamelyest a lendületes, húzós, ámde szemernyi újdonságot fel nem vonultató zenéhez. Tegyük hozzá, a zenekar nem ma alakult, sőt a Hammerfallos Joachim itt kezdte annak idején, amikor még nem is Lost Horizon volt a csapat neve, tehát adva volt az útvonal, őket is sikerre kell vinni, mindenáron. Naszóval összeszokott zenészgárda muzsikál a Lost Horizonban, tudják mitől lesz lendületes egy dal, ezzel nincs is hiba, el kell ismernem. Sőt, a hatodik számban még a dobos is meggyőzött, hogy tud ötletet vinni a klisék mellé, jólvanjólvan, már puhulok, látom, de csak a következő galoppozásig.

Máris a kilencedik szám csendül fel, és még mindig nem fedeztem fel semmilyen izgalmas dolgot benne - sajnos. Nyilvánvaló, hogy ezen műfaj kedvelői lila ködben olvasgatják soraimat, illetve sajnálkozóan gondolnak arra, "szegény hülye, nem érzi át a zene nagyságát és szellemét" esetleg el sem olvassák, mert minek. Pedig aláírom, hogy a Sacred Steelnél mérföldekkel jobb, bár egy Nocturnal Ritest nem ér el, mert igenis, az egészen megtetszett, akár hiszitek, akár nem. A Lost Horizon az átlagnál jobb zenészekkel, és egy kiemelkedő torkú énekessel (akit azonnal áthelyeznék valami eredetibb zenét játszó csapatba) rendelkező első albuma biztos sikert arat ügyesen megkomponált dalaival a kizárólagos HM fogyasztók körében, a többiek meg úgysem fogják meghallgatni a kliséken túl nem mutató zenekart.
Közben le is járt a lemez, nekem ennyi, de csak az énekes miatt, aztán gondoljatok amit akartok.

 

Hozzászólások 

 
#3 Bathory Gabor 2011-10-19 17:31
Idézet - Valentin Szilvia:
Egy ideig kísérleteztünk azzal, hogy nem az írt adott lemezről, sokszor direkt túlzó módon fogalmazva, akinek pont szívügye az adott műfaj, így nem lehetett elfogultsággal vádolni senkit. Az objektív értékítélet attól még megmaradhat. Tény, hogy előfordult, hogy átestünk a ló másik oldalára, és ahogy Ádám a Murderdolls kritika (http://www.shockmagazin.hu/portal/cd-kritika/murderdolls-beyond-the-valley-of-the-murderdolls) alatt kifejtette egy kommentben ma már ez nem fordulhat elő. Aztán ahogy kialakult a mostani csapat, a helyére került minden, és jó ideje tényleg azok írnak az adott lemezről, aki kimondottan rajongó vagy a műfaj ismerője.
Ma már nem írnék a LH-ról (a trad metal trappolós formájától ráz ki a hideg, a Judas Priestet pl. gyerekkorom óta nagyon szeretem), amúgy meg a véleményem nem változott erről a lemezről, és ehhez elég csak ránézni a borítóra. Ki tud komolyan venni egy ilyen bandát? ;)



Hááát, mondjuk a Defenders... vagy a Screaming... borítói sem Dalí-szintű képek, szóval ennyi erővel a Judast sem lehet komolyan venni, ráadásul Halford szerkói is elég ízlésficamosak. :) Nekem pl. az egyik kedvenc bandám a Manowar, de pl. egy-egy dalszövegétől én szégyellem el magam, mégis jó hallgatni a himnuszokat, próbálom nem komolyan venni azokat veretes sorokat, és akkor működik a dolog. De amíg náluk van a világ egyik legjobb énekese, jó a hangzás és zömében maguk a dalok is, addig ugyanezt a kliséhalmozást pl. UDO-nak már nem tudom elnézni, hiszen ott a nívó is jóval alacsonyabb. Persze, valahol ez is szubjektív, én a mai napig nem értem, mitől klasszikus banda az Accept, de elfogadom, hogy műfajt teremtettek, és tömegekre voltak hatással. Ettől függetlenül még a korai "úttörő" albumaikra sem tudnék 5-6-nál több pontot adni, ha megfeszülök sem, ami bizonyára sokaknál kiverné a biztosítékot. :)
Idézet
 
 
+1 #2 Valentin Szilvia 2011-10-19 10:11
Egy ideig kísérleteztünk azzal, hogy nem az írt adott lemezről, sokszor direkt túlzó módon fogalmazva, akinek pont szívügye az adott műfaj, így nem lehetett elfogultsággal vádolni senkit. Az objektív értékítélet attól még megmaradhat. Tény, hogy előfordult, hogy átestünk a ló másik oldalára, és ahogy Ádám a Murderdolls kritika (http://www.shockmagazin.hu/portal/cd-kritika/murderdolls-beyond-the-valley-of-the-murderdolls) alatt kifejtette egy kommentben ma már ez nem fordulhat elő. Aztán ahogy kialakult a mostani csapat, a helyére került minden, és jó ideje tényleg azok írnak az adott lemezről, aki kimondottan rajongó vagy a műfaj ismerője.
Ma már nem írnék a LH-ról (a trad metal trappolós formájától ráz ki a hideg, a Judas Priestet pl. gyerekkorom óta nagyon szeretem), amúgy meg a véleményem nem változott erről a lemezről, és ehhez elég csak ránézni a borítóra. Ki tud komolyan venni egy ilyen bandát? ;)
Idézet
 
 
+5 #1 Bathory Gabor 2011-10-18 19:30
A friss Stu Block-interjú kapcsán találtam ide... Kedves Szilvia, tudom, ez egy tíz éves cikk, de hátha aktuális még a kérdésemben megfogalmazott dolog, miszerint ha ennyire kiráz(ott) a hideg a trad. heavy metaltól, akkor miért Te írtad meg ezt a kritikát? Ugyanis a stílus kedvelőinek szinte egyöntetű véleménye, h. az LH egy kiemelkedő banda volt, csupán "nemszeretemből" elvállalni egy kritikát, nos hát elég érdekes... Érdekelne, h. tíz év múltán is ugyanezt mondanád erre a lemezre?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.