Shock!

július 25.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

KK’s Priest: The Sinner Rides Again

kkspriest_cNekem is úgy kellene kezdenem ezt a bevezetőt, ahogyan Oravecz kolléga is tette pár nappal ezelőtt a Cannibal Corpse-ismertetőnél: nem irigylem azt a kritikust, akinek a friss KK's Priest-lemezről kell véleményt formáznia. Jelen esetben magamat, sőt, már előre utálom, hogy egy olyan veterán és köztiszteletben álló zenészről kell őszintén fogalmazni, aki annyi mindent tett le az asztalra és rengeteg jóságot köszönhetünk neki. Mert egyszerűen nem illik olyan tapintatlanul fogalmazni róla, ahogyan én most fogok. Illetve dehogy fogok. Isten őrizzen attól, hogy bántsam a vén Kéj K. papot, kössünk bele most inkább „csak" óvatosan az újonnan érkezett anyagba.

Egyes esetekben nincs is semmi értelme korábbi mesterművekhez hasonlítani egy-egy ikonikus előadó jóval későbbi és aktuális produkcióit. Ez a jelenség általában azokra a csapatokra jellemző, akik évtizedekig tartó pályafutásuk alatt komoly zenei transzformáción mentek keresztül és annak ellenére is nagyon magas minőségben utaztak, hogy gyakorlatilag teljesen más jellegű muzsikát írnak, mint a kezdetekben. Gondolok itt olyanokra, mit mondjuk a The Beatles, a Queen vagy akár az Opeth. Főszereplőinkről, K.K. Downingról, illetve Tim „Ripper″ Owensről már nem igazán lehet elmondani, hogy jelentős zenei átalakuláson estek át karrierjük során, hiszen mindig is hagyományos fémzenében utaztak mind a Judas Priesttel, mind pedig a különböző egyéb formációkkal. Szerintem nem lesz abból sem sértődés, ha ehhez rögtön hozzá is tesszük: náluk néha azért elég változó volt a színvonal.

megjelenés:
2023
kiadó:
Napalm
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 46 Szavazat )

És itt lyukadunk ki a Judas Priest ex-gitárosának két évvel ezelőtti bemutatkozó lemezéhez, amiről még a süketek is levonhatták azt a következtetést, hogy egy keserűségből elpottyantott „bosszúhadjárat" volt, s mint ilyen, (nekem) nem is okozott maradandó élményt. Még akkor sem lennék képes felidézni belőle bármit, ha reggeltől estig random pörgetném, így nem csoda, hogy a 2021-es év egyik legnagyobb csalódása is ez volt számomra. S ugye azt is tudjuk, hogy részben miért is alakult ez így. Nyilván az elvárásaink – vagy inkább csak azok az emlékeink, amelyeket nem lehet csak úgy a szemétbe kihajítani – elég magasan helyezkednek el zenéket tároló polcainkon, sőt, a Sermons Of The Sinner dalai arra is nagyon ráerősítettek, amit már a Judas Priest kezdeti időszakában is sejteni lehetett. Vagyis, hogy a legendás Tipton/Downing gitárpáros két tagja közül valójában ki volt a dominánsabb dalszerző, kihez kapcsolódtak későbbiekben is a zenekar csúcsnótái. De gondolom, hogy nem árulok el zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy – Ken érdemeit nem alábecsülve – leginkább Glenn Tiptonnak (és persze Rob Halfordnak) köszönhetjük a legegyedibb és leginkább időtálló Priest-alkotásokat. Ezek jellegéből és Tipton védjegyeiből adódóan nem csak én következtettem arra, hogy a Judasban mindig is utóbbi kettő volt a legfőbb bűntárs.

Utóbbi szerzőpárosokra egyébként számtalan hasonló példát is fel lehetne hozni a komplett zeneiparból, de elég, ha csak egyet említek: Hank Shermann és Michael Denner a Mercyful Fate-ből, ahol szintén előbbi volt az értelmi szerző (King Diamonddal egyetemben). Hiába emlegették a két gitárost szinte minden alkalommal együtt, és hiába is ragaszkodik utólag ahhoz Denner, hogy nélküle bizony nem születtek volna meg a klasszikus Fate-nóták, ez igazából elég messze áll a valóságtól. A középkategóriásnak is csak jóindulattal nevezhető, tucattermékeket is gyakran bevállaló Ripper alkotói válságáról is érdemes némi szót ejteni. Bármennyire is imádom őt, nála megintcsak van némi jogosultsága a párhuzamoknak, hiszen kábé azóta nagyrészt változatlan zenei stílusban mozog, hogy először felsírt a szülőszobában. Jó, egy alkalommal kipróbálta magát a dallamosabb hard rock területein is az A New Revenge projektben, ami meglepően ki is emelkedett az utóbbi termések közül. Kár, hogy úgy eltűntek vele a süllyesztőben, mintha nem is léteztek volna. S ha már itt tartunk, szerintem az énekes a második Charred Walls Of The Damned-lemezre énekelte fel karrierje toronymagasan legerősebb dalait, illetve a két Iced Earth-korongra (The Glorious Burden és Framing Armageddon). Az általa jegyzett Judas Priest-anyagok közül pedig az első azóta is nagy favorit. Ez persze erősen szubjektív vélemény és senkit sem érdekel, azonban azt azért vállalom, hogy a fent felsoroltakkal összehasonlítva egyik KK's Priest-dalcsokor sem hozza azt a fajta minőséget és libabőrt. A klasszik Judas-műveket meg eszünkbe se jusson melléjük sorolni.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy őrültség egy élete csúcspontjain túlhaladt, 71 éves embertől csodákat várni, így ebben a tudatban nekem ez az új dalgyűjtemény is csupán ezerszer felhasznált elemekből összegyúrt, kapaszkodók nélküli nótákat jelent, melyekre Owens kellemeseket sikoltozik. Ez tök jó ugyan, de nem valószínű, hogy sok mindenre fogok emlékezni belőlük, hiába segítik őket olyan topmuzsikusok, mint  A.J. Mills gitáros, Tony Newton basszer és Sean Elg dobos. Egyébiránt a kissé erőltetett Priest-párhuzam a múltba visszatekintgető dalcímekkel és tartalommal továbbra sem túl szimpatikus, pedig tényleg minden tiszteletem Kené. De szerintem még ő sem tudna meggyőző érveket felhozni ahhoz, hogy rajongjak ezekért a nótákért. Bivalyerős, emlékezetes dalokkal tudna meggyőzni.

Egy ilyen terjedelmes „bevezető" után talán jó lenne értekezni magukról a friss tételekről is, de sajnos nem nagyon megy. Kellemes heavy metalt hallgatunk, ami akár a jóval karakteresebb nótákban gondolkodó Priest szigorúbb verziójaként is felfogható, s mindez jó törekvésnek is hat, de sajnos egységesen felejthető lett végül az összkép. Talán az első két-három dal, illetve a címadó nóta egyes részletei emelkednek ki a többi közül. A Strike Of The Viperben vulkánként felrobbanó Ripper-sikolyok például nagyon meggyőzőek, illetve a vegytiszta fém One More Shot At Glory és a Sons Of The Sentinel is fogósabbak a maguk módján, mint bármi az első korongról. Többnyire ezek miatt végül is úgy érzem, hogy a The Sinner Rides Again cseppet azért erősebb lett a bemutatkozásnál, bár az „erősebbről" a nyomatékot azért vegyük vissza. Nekem az első fejezet egy hatosnál semmiképp nem ért többet, ez pedig csak jóindulatom és a két főszereplő munkássága miatti tiszteletem, illetve egykori rajongásom miatt kapott egy teljes ponttal többet.

Jó azért, hogy K.K. Downing aktívan éldegéli kiérdemelt nyugdíjaséveit, ez önmagában is becsülendő.

 

Hozzászólások 

 
#39 Floyd-Boy 2023-11-23 20:18
Sajnálattal olvasom, hogy egyesek rossz magyar szokás szerint egymásnak feszültek egy lemez miatt. Szerintem simán megérdemli a 8 pontot mert az ének témákkal semmi gond, a szólók szerintem kifejezetten jók csak Owens sikolyai unalmasak egy idő után. A borító is rendben van.
Idézet
 
 
#38 Montsegur 2023-10-26 11:49
Idézet - Horváth György:
Mikor ezeket a kritikákat olvasom, mindig az a kérdés merül fel bennem: miért ír valaki kritikát olyan zenékről,zeneka rokról,zenészek ről,akiket nem is szeret igazán... negatív, rosszindulatú, okoskodás az egész....


Ja, mert kritikát csak rajongók írhatnak... :) Te melyik alternatív valóságban élsz?
Idézet
 
 
#37 Draveczki-Ury Ádám 2023-10-26 05:11
Idézet - Horváth György:
Tőlem mindenki azt ír es arról amit és amiről akar.. nektek van problémátok,ha az írásotokkal nem értünk egyet...le kell tiltani a hozzászólásokat (nagy divat manapság)és mindjárt süt a nap..mint a minőség,mint a színvonalas újságírók száma a béka segge alá csökkent itt is, sajnos... tudom,nem kell olvasni...nem is fogom többet.. én névvel, címmel írtam a véleményem, nincs időm kurta farkú malac es egyéb idióták hányásaira..sok szerencsét.

Bár ezt akkor már nem olvasod, az örökkévalóságna k álljon itt: senkinek sincs problémája azzal, ha valaki nem ért egyet az írásokkal, most sem volt. Én a magam részéről a 7 pontos kritika fölötti véres felhorgadást nem tudtam mire vélni, meg a nevetséges leckéztetést, hogy "ne írj T/1-ben" - mint ahogy egyébként nem csak én.

A kommentek egyébként előmoderáltak, eleve csak az jelenik meg, amire Szilvi vagy én rábökök a rendszerben, hogy megjelenhet. :) A tieid sem lennének kint, ha el akarnánk nyomni az ellenvélemények et, meg a többi említett sem. A kritika pedig a te kommentedhez hasonlóan szintén névvel jelent meg, mint ahogy Feri és az én hozzászólásom is a kommentszekciób an, vagyis kurtafarkúmalac túr és társainak hányása miatt maximum azért okolhatsz, hogy kiengedtük ezeket. Konkrétan egy komment sem érkezett a cikk alá, ami nem került ki.
Idézet
 
 
#36 Horváth György 2023-10-26 00:00
Tőlem mindenki azt ír es arról amit és amiről akar.. nektek van problémátok,ha az írásotokkal nem értünk egyet...le kell tiltani a hozzászólásokat (nagy divat manapság)és mindjárt süt a nap..mint a minőség,mint a színvonalas újságírók száma a béka segge alá csökkent itt is, sajnos... tudom,nem kell olvasni...nem is fogom többet.. én névvel, címmel írtam a véleményem, nincs időm kurta farkú malac es egyéb idióták hányásaira..sok szerencsét.
Idézet
 
 
#35 Asidotus 2023-10-25 11:20
a 7 és a 8 pont között ég és föld különbség van
7 pontot egy korrekt, tisztességesen megcsinált, jól feljátszott lemez szokott kapni, amit meghallgat az ember, nem is rossz, ha a haverja beteszi, nem szól érte. De amúgy hamar kikopik a lejátszóból, nem marad meg az ember életében
8 pontot viszont olyan lemez szokott kapni, amelyik később is előkerül, vannak rajta maradandó dalok is (nem mind, azok a 9-10 pontos lemezek).
a 7 pontos lemez, egy "Jó,de minek?" a 8 pontos viszont egy "tök jó kis lemez"
Idézet
 
 
#34 queensryche999 2023-10-24 20:35
Idézet - Tuonela:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Bemutatás-téma: megnézném, ki hogyan reagálna egy Cserkó Csapdája nevű zenekarra Cseresznyétől, Buzsikkal a doboknál (...)


Értem a példát, és nagyon tetszik is; de az az igazság, hogy Cserkó Csapdája sokkal jobban érdekelne, mint a másik. :)


Sokakat. ;)
Idézet
 
 
#33 Tuonela 2023-10-24 19:05
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Bemutatás-téma: megnézném, ki hogyan reagálna egy Cserkó Csapdája nevű zenekarra Cseresznyétől, Buzsikkal a doboknál, olyan számcímekkel, mint Újra teli a méregpohár, Megint jönnek a férgek, A sztyuárdesz lánya és hasonlók, miközben minden interjúban arról beszél, mekkora patkány volt vele annak idején mindenki a zenekarban. El lehetne vonatkoztatni? Gondolom, az itt most ezt védelmükbe vevők szarrá fikáznák, pedig tök ugyanezt csinálja Downing is.


Értem a példát, és nagyon tetszik is; de az az igazság, hogy Cserkó Csapdája sokkal jobban érdekelne, mint a másik. :)
Idézet
 
 
#32 Yozef 2023-10-24 17:10
Még annyit, hogy az ízlés- skálám Van Halentől Dying Fetusig terjed, tehát elég beszűkült.
Idézet
 
 
#31 Yozef 2023-10-24 17:02
Hali mindenkinek!
Érdekes " vita" folyik itt, szóval:
Én napi szinten olvasok itt lemezismertetők et és maximálisan elégedett vagyok az újságírók által bemutatott régi és újabb cuccokról írtakkal.
Akik itt fikáznak, próbálják meg utánuk csinálni!
Időt és energiát nem sajnálva kutatják az új híreket , régi sztorikat , aztán olyan formában tálalják elénk, hogy néha áll a padlón.
Örök igazság: mindenki hallgassa azt ,ami tetszik neki, a többit meg kerülje el, és akkor nem kell negatív hozzászólások írására pazarolni az időt. Bár gondolom fontos a világra szabadítani a sok marhaságot.
Üdv.
Idézet
 
 
#30 Montsegur 2023-10-24 14:43
Te jó ég. Ilyen bizarr kommentfolyamot rég olvastam.

Amikor metalrajongó lettem, tizen-huszonéves fickók szántottak fel a színpadot és tépték le az ember fejét, és ez abban az életkorban OK is volt és ma is az.

Most meg komolyan azon vitatkozik itt egy csomó ember, hogy egy 72 éves gitáros a hitelesebb vagy a korábbi, hasonló korú húzóemberekből álló bandája? Szerintem egyik sem, lásd még Manowar és társaik. Miért nem tud egy csomó metalzenész méltósággal megöregedni?

És miért ilyen rosszkedvű egy csomó állítólagos JP rajongó, hogy most már van két JP is? Én tökre örültem, amikor majdnem egyszerre jött ki a Halo Effect meg az új In Flames. Win-win. Mi fáj ezen ennyire egyeseknek, ha állítólag ezt a zenét szeretik?
Idézet
 
 
#29 Ric$ 2023-10-24 12:39
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Ric$:
Szerintem adjatok ti is minden lemezre tíz pontokat, mint én és probléma megoldva! :D

Akkor meg az a baj. Nézd meg, mi ment a legutóbbi Ozzynál. :)

Jogos, való igaz. Lehet azért, mert az nem volt tízpontos... :D
Idézet
 
 
#28 Draveczki-Ury Ádám 2023-10-24 12:35
Idézet - Ric$:
Szerintem adjatok ti is minden lemezre tíz pontokat, mint én és probléma megoldva! :D

Akkor meg az a baj. Nézd meg, mi ment a legutóbbi Ozzynál. :)
Idézet
 
 
#27 Ric$ 2023-10-24 12:30
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Scarecrow:
Eddig megjelent külföldi kritikák nagy része (+ a magyar Hammer) azért 8-10 pontokat ad erre a lemezre, itt a cikkíró szerintem nem tud attól elvonatkoztatni , hogy ez csak egy újabb "bemutatás" a Judas felé.

Ismételten, sokadszorra sem értem, hogy miért van ekkora jelentősége, hogy egy lemez 7 vagy 8 pontot kap. Nem 3-at kapott, meg nem 4-et. Én írtam az előzőről, szintén 7-et kapott, ez egy fokkal jobb, de továbbra sem vagyok elájulva, nekem most is ugyanaz hiányzik belőle, ami az előzőből.

Bemutatás-téma: megnézném, ki hogyan reagálna egy Cserkó Csapdája nevű zenekarra Cseresznyétől, Buzsikkal a doboknál, olyan számcímekkel, mint Újra teli a méregpohár, Megint jönnek a férgek, A sztyuárdesz lánya és hasonlók, miközben minden interjúban arról beszél, mekkora patkány volt vele annak idején mindenki a zenekarban. El lehetne vonatkoztatni? Gondolom, az itt most ezt védelmükbe vevők szarrá fikáznák, pedig tök ugyanezt csinálja Downing is.

Idézet - szpeter03:
Véleményem szerint azért ne írj egy cikkben többes szám első személyben, mert amikor egy olvasó olvassa, akkor ott abban a pillanatban Te (mint cikkíró) és az olvasó "van jelen". A többes szám első személy ebben a relációban minden esetben az írót és az olvasót fogja jelenteni, ha csak nem adsz hozzá egyértelmű kontextust, hogy ez téged és a haverjaidat jelenit.

Ez már olyan szintű szőrszálhasogat ás, hogy egészen hihetetlen. Minden cikk mellett ott szerepel a szerző neve, nyilvánvaló, hogy a kritika az ő személyes véleményét tükrözi, nem a világegyetemét és az olvasókét.

Ismétlem: egy 7 pontos kritikáról beszélünk. Nem 0, nem 3, nem 4, hanem HÉT.


Szerintem adjatok ti is minden lemezre tíz pontokat, mint én és probléma megoldva! :D

Amúgy, ha már valaki felhozta itt a magyar Hammert, ott is egyedül én adtam tíz pontot (micsoda meglepetés!!!), volt kolléga, aki csak hatot.
Idézet
 
 
#26 Gábor 2023-10-24 11:41
Idézet - Scarecrow:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Scarecrow:
Eddig megjelent külföldi kritikák nagy része (+ a magyar Hammer) azért 8-10 pontokat ad erre a lemezre, itt a cikkíró szerintem nem tud attól elvonatkoztatni , hogy ez csak egy újabb "bemutatás" a Judas felé.

Ismételten, sokadszorra sem értem, hogy miért van ekkora jelentősége, hogy egy lemez 7 vagy 8 pontot kap. Nem 3-at kapott, meg nem 4-et. Én írtam az előzőről, szintén 7-et kapott, ez egy fokkal jobb, de továbbra sem vagyok elájulva, nekem most is ugyanaz hiányzik belőle, ami az előzőből.

Bemutatás-téma: megnézném, ki hogyan reagálna egy Cserkó Csapdája nevű zenekarra Cseresznyétől, Buzsikkal a doboknál, olyan számcímekkel, mint Újra teli a méregpohár, Megint jönnek a férgek, A sztyuárdesz lánya és hasonlók, miközben minden interjúban arról beszél, mekkora patkány volt vele annak idején mindenki a zenekarban. El lehetne vonatkoztatni? Gondolom, az itt most ezt védelmükbe vevők szarrá fikáznák, pedig tök ugyanezt csinálja Downing is.

Idézet - szpeter03:
Véleményem szerint azért ne írj egy cikkben többes szám első személyben, mert amikor egy olvasó olvassa, akkor ott abban a pillanatban Te (mint cikkíró) és az olvasó "van jelen". A többes szám első személy ebben a relációban minden esetben az írót és az olvasót fogja jelenteni, ha csak nem adsz hozzá egyértelmű kontextust, hogy ez téged és a haverjaidat jelenit.

Ez már olyan szintű szőrszálhasogat ás, hogy egészen hihetetlen. Minden cikk mellett ott szerepel a szerző neve, nyilvánvaló, hogy a kritika az ő személyes véleményét tükrözi, nem a világegyetemét és az olvasókét.

Ismétlem: egy 7 pontos kritikáról beszélünk. Nem 0, nem 3, nem 4, hanem HÉT.


Ha valaki tényleg (de tényleg) szereti a JP-t és Rippert, szerintem kizárt dolog, hogy ez a lemez ne jöjjön be neki. Persze nincsenek Halford féle dallamok, nincsenek balladák, elszállósabb himnuszok, de mint írtam már ez jóval nyersebb zene.

Itt más is van azért, de nem ragozom tovább tök felesleges.
Oké az éppenhogy 7 pont nem számít rossznak, úgyis a saját véleményünk a mérvadó minden esetben.
Hiába húzzák le pl Seagal mester Lángoló jegét, számomra akkor is egy klasszikus és ez a lényeg. :D


Én nagyon szeretem Rippert a két Iced E lemezen és a két Judason is. A KáKá lemezeken jóval kevésbé.

Mellesleg nem értem, akik "tipikus JP-s" zenéről beszélnek: volt ott Point of Entry, Turbo, Jugulator vagy Nostradamus (hogy a korai zsengéket ne említsem) - egyik se tipikus lánccsörgetős-szegecses mötál zene és mégis kiváló mind. Pont ezért nem vártam ezeket a klisés tucatmetálos dolgokat, Ken nyugodtan játszhatná a saját zenéjét, mert nincs igazi tét már. De csalódni emberi dolog :)
Idézet
 
 
#25 Draveczki-Ury Ádám 2023-10-24 10:00
Idézet - Scarecrow:
Ha valaki tényleg (de tényleg) szereti a JP-t és Rippert, szerintem kizárt dolog, hogy ez a lemez ne jöjjön be neki. Persze nincsenek Halford féle dallamok, nincsenek balladák, elszállósabb himnuszok, de mint írtam már ez jóval nyersebb zene.

Itt más is van azért, de nem ragozom tovább tök felesleges.
Oké az éppenhogy 7 pont nem számít rossznak, úgyis a saját véleményünk a mérvadó minden esetben.
Hiába húzzák le pl Seagal mester Lángoló jegét, számomra akkor is egy klasszikus és ez a lényeg. :D

Én tényleg szeretem, ennek ellenére nem jön be különösebben. Nem vagyunk egyformák. Judasos a zene, de nem Judas-szintű szerintem. Ebben egyébként vastagon benne van Ripper is, aki zseniális hang, de a kreativitása, hát, mondjuk úgy, hogy nem vetekszik Halfordéval, ha énekdallamokat kell gyártania.

Nyilván egy koncertre elmennék, tök jó lenne egy rakás Priest-dallal a szettben.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.