Igazából én csak az első három Kispál lemeznél voltam képben, így a viszonyítási alapom enyhén szólva ősi. A Holdfényexpresszen így is találtam egy kevés "kispáltalan" zenei megoldást, főleg a Tesis a világot meghallva váltam egy nagy kérdőjellé, ám hamarosan egy nevető felkiáltójellé változtam. Alaposan kiszínesedett a hangszerelés, hallhatunk itt tubát, szaxofont, klarinétot, mindent mi szem-szájnak ingerenciája.
Ami legjobban tetszett eddig is a Kispál és a Borzban, azok Lovasi András szövegei, melyek most nem túl talányosak, inkább cinikus vetületei a világnak és nem kevés fricskát tartalmaznak. Sőt, igazi szókimondó sorok is felfedezhetőek! Továbbá Kispál András egyéni gitárjátéka és ötletei nyújtottak számomra kellemes hallgatnivalót.
Érdekes, hogy a Holdfényexpressz első meghallgatása után minden este önkéntelenül egy-egy dallamot kezdtem dúdolni, ami jelzi az album slágeres voltát - persze itt nem a kommersz slágerre gondolok! Abban biztos voltam, hogy nem lovagolnak tovább a Csinibaba vonalon, bár az akkori beatzene hangulata csipetnyi foltokban felfedezhető néhány dalban. Naná, mivel alapvetően beatzenekar a Kispál (szerintem)!
Nem tévedtek a fiúk ezekkel a nótákkal, egy-két tétel akadt azért, ami nem tetszett, de 90%-ban 100%-os az album. (És vannak még 30-as kedvelőik...)
