Itt ez a végtelenül profi kiállítású, roppant bika megszólalású öt számos CD a német triótól, és bár náluk sem lehet olcsó mulatság ilyen minőséget produkálni, itthon még mindig lényegesen nagyobb áldozatok árán érhető el hasonló színvonal, pláne önerőből...
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Másfelől viszont a financiális háttér még nem minden, hiszen a kreativitás és az invenció köztudottan nem pénz kérdése, márpedig a [: head first :] alapján az In Mute Nostril Agony ötletesség tekintetében leginkább a nagy underground átlagba illik bele. A név alapján lehetne ez afféle vérengző death metal horda is, de nem az. Maguk a srácok a Megadeth és a Pantera keverékeként írják le saját muzsikájukat, amihez (ezt már én teszem hozzá) pár helyen lazább, hogy azt ne mondjam, hip-hopos pillanatok és "most vajon ugrik a lemez a lejátszóban?!"-típusú szövegismétlések is társulnak. Nálunk talán a Mindcrime csinált valami hasonlót.
Két ponton érzem sebezhetőnek a bandát. Az egyik az ének. Van itt Mustaine-t idéző szóköpködés, Anselmo-stílusú ordítozás, meg néhány dallamszerűség, ám egyik sem igazán markáns, amiből egyenesen következik a másik gond: a kiugró refréneket is kifejezetten hiányolom. Lehet, hogy olykor egyetlen apró lépés választja csak el a srácokat a megoldástól, viszont a klasszul kitalált riffek mellé a következő alkalommal kéretik tényleg emlékezetes visszatérő motívumokat kidolgozni! Tengernyi zenekar igyekszik kitörni a föld alól, hatalmas a tülekedés, ezért minden kis részletnek klappolnia kell. Nincs mese, meg kell erősíteni a gyenge pontokat, különben csak vékonyabb szeletek jutnak a nagy tortából, és be kell érni a helyi sikerekkel a nemzetközi ismertség helyett...
