Shock!

Őszintén megmondom, az In Flames ezzel a lemezzel nőtt igazán a szívemhez, nemtommér, de úgy látszik a Clayman zsenálisan kevert húzós, súlyos, dallamos popularitása kellett ahhoz, hogy ne tudjam megunni őket, és érezzem az adrenalint áramlani szerteszét.

Pedig a recept mit sem változott, illetve finomodott kissé, ami egy minden porcikájában slágeres és minden lóhajút (és lélekben lóhajút) megmozgató elegyet alkot. Egy kis elektronikával - ha jól emlékszem a tavalyin még nem voltak puttyogások, most meg igen. Monumentális, szívhez és lélekhez szóló, modern, tehát a múlt és a jövő egyaránt benne rejtezik, a titok nyitja ilyen egyszerű. Bika hangzás sem árt mindehhez, de úgy érzem nyersebb formában is megállná a helyét, mert jók a nóták úgy ahogy vannak, tökéletesre csiszoltak, mégis vadak, nem kétséges, hogy a kisujjukból kirázták az albumot.

Az In Flames meredeken száguld felfelé, sok sikert nekik, megérdemlik: egy bizonyos sound kiagyalói és művelői közül ők a legjobbak.