Shock!

március 23.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

High On Fire: Electric Messiah

highonfire_cEgyre kétségbeesettebben próbáltam meg elfogadható indokot találni arra a több hónapos késedelemre, amit a High On Fire új albumával kapcsolatosan gyűjtöttem be nagy szorgosan, ám önellentmondón (hiszen nyilván nagyon jó az anyag, ha még az évösszegző listámra is felfért), amikor váratlanul segítségemre jött az élet. Konkrétan pedig az a meglepő esemény, hogy – jó két évtizedes elszánt pusztítás után – Matt Pike és veszett társulata áldásos tevékenysége jutalmaként megkapta a legjobb metál előadásért járó Grammyt. Nem mondom, hogy Childish Gambino elfehéredett a hír hallatán, de ez akkor is meglepetés volt. Na, nem mintha nem érdemelnék meg (ha rajtam múlna, a jó Matt már kapott volna vagy hármat), hanem mert az ilyen zenekarok egyszerűen nem szoktak kapni, maximum ha feldolgoznak egy Metallicát. Ráadásul a High On Fire muzsikája semmivel nem lett könnyebben befogadható, sőt. Elég az hozzá, hogy most legalább azt tudom hazudni, hogy direkt megvártam a cikkel, hogy nyerjenek egy Grammyt.

megjelenés:
2018
kiadó:
eOne Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Nyolcadik nagylemezén a Pike Művek egyébiránt megy tovább azon az úton, ami a legutóbbi Luminiferousön kristályosodott ki a maga valójában: zenéjük bizony már sokkal jobban támaszkodik a thrash/hardcore-hatású szélvész riffelésre, mint a mocsárszagú menetelésre. Így aztán minden bizonnyal akadt már ennél súlyosabb, pláne nyomasztóbb High On Fire-anyag a sorban, de gyorsabb és energikusabb aligha. Persze, egy olyan lemez esetében, amely már a címében is Lemmynek állít emléket, nem is nagyon lehet ez másként. És valóban, nem csak az Electric Messiah, hanem már rögtön a nyitó Spewn From The Earth is olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek hallatán a jó Kilmister bácsi is elismerően csettintene egy nagyot. Később viszont a hasonszőrű Freebootert már közel sem érzem ennyire telitalálatnak, teuton thrasht idéző cséphadarása sokkal inkább untat. A szintén nem túl lassú God Of The Godless jellemzően ravasz gitártémája ellenben azonnal levett a lábamról.

Bajom „csak" kettő akad: egyrészt szinte nagyítóval kell keresni a jóféle Pike-harmóniákat és groove-okat, az olyanokat, amik például a záró Drowning Dogban bukkannak fel (személyes kedvenc is lett belőle), pedig hősünk szerintem ebben a legerősebb. Másrészt pedig – és ez a nagyobb gubanc – a kevesebb több lett volna. Ebből a kétségbe taszajtó töménységű muzsikából egyszerűen túl sok egyórányi adag. Arról nem is beszélve, hogy itt figyel az eddigi leghosszabb High On Fire-szerzemény, a Sanctioned Annihilation is, a maga tíz és fél percével, és egyszerűen nincs benne annyi. Atmoszférikusan kezdődik, szépen építkezik, Des Kensel a lelkét is kidobolja (mint egyébként mindvégig), de egyszerűen túl hosszú. A másik monstrumot, a sumer témájú Steps Of The Ziggurat/House Of Enlilt viszont tökéletesen összepakolták: a legmérgezőbb sabbathista mocsarakból előbújó riffek magukért beszélnek.

Fanyalognom tehát igazából nincs is miért, Pike hangja őserővel üvölt-süvölt át a zsinórban harmadszor is Kurt Ballou által kreált tömör és szilárd hangzáson, ráadásul a kriogén korban jégbe fagyott, majd napjainkban öntudatra ébredő óriáskirályoknak a Föld foszlányaiban lévő barlangokból való kitörését ábrázoló borító is nagyon frankó lett. Még ha a jó Pike Mester saját teremtményéről hozsannázó soraival a fentiek miatt nem is tudok maradéktalanul egyetérteni, ez az anyag objektíven megérne egy kilencest. Csak hát a kritika szubjektív műfaj mifelénk.

 

Hozzászólások 

 
#3 Chris92 2019-02-16 13:04
Nem tudom, nekem ez ütött akkorát mint az előző két lemez, sőt kifejezetten tetszik, hogy Matt Pike-ék tényleg arra törekednek, hogy mindegyik anyagnak legyen egy önálló karaktere. A tüskés, atomikus porszívó hangzású De Vermis után jött a thrash-ősdoomos beütésekkel operáló Luminiferous, most pedig egy ilyen HC/Motorhead hatásokat felvonultató Electric Messiah. Jól van ez így, számomra 10/10, ahogy a Sleep lemez is. Jó egészséget és még sok-sok évet Matt Pike-nak!
Idézet
 
 
#2 Codename333 2019-02-16 11:53
Én csak pár éve ismerkedtem meg a zenéjükkel De azt mondomh ez a lemezük benne van a 3 legjobb HoF lemezek között. Azóta jó párszor lepörgött már és megunhatatlan kedvenc lett.Nálam 10/10. Még sok ilyet és így tovább.
Idézet
 
 
#1 norbert hellacopter 2019-02-16 09:39
Dehát, eddig is nagyjából ilyen hosszban mozogtak a lemezeik nagy része... (az előző kettőnél és a Blessed Black Wingsnél kb három perccel hosszabb, a Death is the Communion meg ugyanilyen hosszú)
A Grammyt totálisan telibe fosom - szerintem ők is - ellenben nem sok zenekart tudnék mondani a mostani (és mindenkori) metálszíntérről , akik ennyire következetesen hozzák lemezről-lemezre a saját maguk által felállított szintet, most már nyolc lemezen keresztül. Nálam mindkét Matt Pike anyag befért a tavalyi top5-be :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.