Nem egy szokványos EP-vel jelentkezett a Cyborn. (Ha valaki nem tudná, a Born 33 utódzenekaráról van szó, akiknek szánom-bánom, de nem hallottam a lemezüket, pedig állítólag jó.) A zene változott, már nem azt a New Orleans-i doom/stoner metalt játsszák, mint korábban, hanem jó sok elektronikával fűszerezett cyber metalt. Nem tudok erre jobb jelzőt, meg nyilván ezért is lett a zenekar neve Cyborn.
A HSB-ben készült felvételen az elektronikus dolgokat Scheer Viktor készítette, aki egyben mint producer is dolgozott a lemezen. Korrekten szól, meg kell hagyni. Mit ne mondjak, meglepett a nyitó dal - egyben a címadó is -, abszolút ízléses arányú elektronikus metal, a populáris hatások is passzolnak mindehhez, az énektémát meg külön meg kell dicsérnem, egyedi. Igazából olyan, mintha egy nyolcvanas évekbeli popzenekar énektémáját illesztették volna ide, de nem rossz. A második dal (Space Jungle) pörgősebb, de ugyanez a keverék. Olyasmi zene, mint a magyar Space Monkeez, csak ez jóval metalosabb és van benne élet.
Ezen a két dalon kívül van még kettő (ravasz!), méghozzá a Space Jungle címűnek kétféle remixe. Az első teljesen korrekt, szinte Rob Zombie-hatású lassultabb dolog, a második reggae dal lett: ha ez poén, akkor oké, profi, meg minden, de valahogy olyan távol áll tőlem ez a zene, mint ide a Szaturnusz. Ráadásként egy szintén rendkívül ízlésesen összeállított multimédiás rész is helyet kapott a cd-n, ahol a zenekar klipjét is meg lehet nézni, mely a második dalra készült. Na és itt jön megint a döbbenet, baromi jó kis 3D-s klipet sikerült a zenekarnak elkészíttetnie.
Nos, ha EP, akkor pontozni kell, a két dal alapján egyelőre megadom a nyolcast, remélem, hogy majd egy hosszabb anyagon tartják a minőséget és nem lesz egyhangú mondjuk tíz dalon keresztül sem a zene.
