Shock!

A legutóbbi elég harmatosra sikerült lemez után nem szórakoztak sokat a srácok, összehoztak egy olyan kellemes kis ütőképes metalcore albumot, ami elismerésre késztetett mindenkit. Nem görcsölnek, nem topognak a trendek nyomában, lazán és erőlködés nélkül ledarálnak e 14 nótában.

Már a nyitó Resist megcsillantja a korong erőteljes mivoltát, szinte bombaként robban ki a hangfalakból a nóta. Meglepetéseket is tartogat a lemez, pl. az End Of My Rope enyhén szólva pszichós hatású és dallamos! Remek darab. Utána az All For None közepe szaggatja le az ember nyakát egy kevéssé. Az Abandon In Place is telitalálat. A Skinben ismét egy kis meglepetés ér, a ritmusképlet eltér a szokványos Bio sémáktól, sikerült megcsavarniuk a dalt, noha egy kicsit Prong ízű a riffelés és az énektéma. A Cycle Of Abuse-ban megtalálták az akusztikus gitárt, na meg olyan piszok jó refrént illesztettek a nótába, hogy csak lestem. Állat ez a dal!! Változatos és ötletes. A Dogs Of az egyik leghúzósabb tétel, biztos hozza az adrenalint koncerteken. Az utolsó nóta egy igazi hip-hop szerzemény, Sticky Fingazi közreműködésével - nem mintha nekem sokat mondana ez a név. Jó kis feka dal, bár engem nem hatnak meg túlzottan az ilyen próbálkozások.

A Biohazardnak sikerült túlélni egy válságot, talpon maradtak, igazán büszkék lehetnek erre a lemezre. Noha a saját kis világukban dolgoztak tovább, újítani is tudtak. Nem egy ledarálós típusú korong, hanem mázsás súllyal telepszik szépen az emberre a cucc. Szép munka.