Jó páran lehettek, akik néhány éve kézlegyintéssel és "amerikai divatzene" megjegyzéssel intézték el az akkoriban kétségtelenül ultrasikeres Dog Eat Dog zenekart, de talán te is inkább fokoznád a hangulatot mondjuk a kocsiban egy jó kis társaságban az ő zenéjükkel, mint a kereskedelmi rádióból naphosszat ömlő műanyag hulladékkal.
Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert az All Boro Kings a Dog Eat Dog utódjának tekinthető (a két gityós és a basszer penget, illetve énekel, a dobok mögött egy régi cimborájuk ül, a név pedig a DED egyik lemezcímével egyezik) és ugyancsak minőségi szórakoztatást ígér. Elég az album címét megnézni... Az elődzenekarhoz képest ez egy karcosabb, gitárosabb lemez, egyébként ugyanúgy váltakoznak a punkos nóták és a hip-hopos, groove-os dolgok, míg a dallamok és a rapes/szövegmondós betétek aránya az utóbbiak felé tolódik, a tiszta ének rendszerint a refréneknél érkezik be.
Itt is megvan ugyanaz a laza életérzés, amely a Dog Eat Dogot jellemezte, sőt a bulihangulat itt hág csak igazán a tetőfokára! Nem maradhatott ki ebből John Connor egykori "főkutya" sem, aki a Blowin' Smoke-ban hallatja ismét a hangját, de ugyancsak itt van Jimmy Gestapo a Murphy's Lawból, az ő száma az önfeledt sörözésről szóló másfél perces 12 Pack, a záró Broke, Drunkban meg a volt DED-szaxofonos Scott Mueller és Paul Crook gitáros (ex-Anthrax) is nyomja. A Just For The Fun Of It, az It's All Good vagy a The Party's On címe illetve szövege önmagáért beszél, akárcsak az előbb említett 12 Pack (hatalmas böfögésekkel) és Broke, Drunk (a parti vége, azaz a teljes lepukkanás...). A züllést ezennel hivatalosan is megnyitom!
