Shock!

A Revolutionary Comics kiadó 1989-ben kezdte el Rock'N'Roll Comics címen futott sorozatát, melynek keretében – minő meglepetés – rock zenekarok történetét dolgozták fel, vázlatosan. Mindez a történetmesélés komplexitására, illetve a füzetek rajzstílusára is igaz volt, azaz ne valami enciklopédia-szerű féltéglát, illetve az Én, a kétarcúhoza Gideon Fallshoz vagy a Sandman kötetekhez fogható, művészi igényességet képzelj el. A néhány tíz oldalas füzetek tényleg csak nagy vonalakban skiccelték fel az adott banda történetét, pontosabban inkább annak bizonyos fejezeteit. A sorozat végül 1995 novemberéig létezett, és hatvanöt részig jutott, ezek közül egyesek pedig – a nagy sikerre való tekintettel – számos újrakiadást is megértek.

Kapásból ilyen volt a legelső füzet, ami a Guns N' Roses alakulásától kezdve a Lies megjelenéséig sztorizott, és olyannyira sikerült vele berúgni az ajtót, hogy összesen végül hét kiadást élt meg, és 150 ezer példányt kapkodtak el belőle. Nem csoda, hogy a GNR később a sorozat 33. és 43. számában is visszatért, így Bob Dylan, illetve a Grateful Dead mellett ők mondhatják el még magukról, hogy tripláztak. És hogy mekkora őrület övezte akkoriban a zenekart, talán az is mutatja, hogy a KISS-nek, Elton Johnnak és Michael Jacksonnak egyetlen szám jutott, de a Metallica, Ozzy és a Black Sabbath is csak kettőt-kettőt tudott behúzni.

2025 végétől a Comicsmania kiadónak köszönhetően immár magyarul is olvashatók a sorozat Guns N' Roses-füzetei, méghozzá egyetlen, keménytáblás kötetbe összegyűjtve. A kiadvány persze így sem túl vaskos, összesen 90 oldal az egész, és azt sem lehet mondani, hogy nagyon meg lenne szórva extrákkal. Egy mindössze négyoldalas és meglehetősen bugyuta „történetet" csaptak csak hozzá az L.A. Guns és a GN′R összehasonlításáról, illetve van egy oldalnyi jegyzet, meg további egy oldalra összezsúfolva itt vannak az eredeti borítók is. Ezzel viszont ki is fújt a teljes, fekete-fehér kiadvány.

A zenekar sztorijának elejét feldolgozó három füzetet egyébként három különböző művész rajzolta, az első kettő stílusa viszont ennek ellenére eléggé hasonló. A Jim McWeeney által papírra vetett harmadik, Izzy távozásáig tartó viszont eléggé eltér tőlük a maga kicsit karikatúra-szerű megközelítésével, nekem mégis ez jön be leginkább. Egyszerűen karakteresebb, stílusosabb a végeredmény, mint az első két fejezet esetében. Persze ennél sem kell lélegzetelállító vizuális orgiára, illetve szépirodalmi igényességű karakterábrázolásokra gondolni: ahogy fentebb írtam, ez a kiadvány inkább csak nyúlfarknyi kordokumentum, ami ugyan gyorstalpalóként szolgálhat az Amerikát anno fenekestül felforgató gunnerek korai történetéből, de azért mégis inkább csak a rajongóknak készült érdekességként jellemezném.

Ennek ellenére remélem, hogy folytatódik a Comicsmania kiadó sorozata, és a The Cure-, illetve a Pink Floyd-füzetek mellé most felzárkózott Guns-kiadvány után újabbakat is olvashatunk majd magyarítva.