Shock!

Ha hozzám hasonlóan a '90-es években voltál tinédzser, valószínűleg szókincsed jelentős része származik olyan, ma már az internet hőskorát idéző, klasszikussá nemesedett baromságokból, mint a Bakta Rider, az igen jó tanuló, felsőzsolcai Robika, Pepi művészete vagy a Narancs, Tetves és Dugó trilógia. Hogy a Besenyő családot már ne is említsük. Ebbe a vonalba pedig tökéletesen illeszkedett az Akela 1996-os kurta punkalbuma (más olvasatokban Kurt-a-punk-al-bumm! vagy Kurt apánk, kinek-kinek ízlése szerint), a Földi örömök. Széles körben tartja magát a vélekedés, hogy minden lehetséges élethelyzetre létezik odavágó Akela-idézet, sőt, igazi profik komplett beszélgetéseket is le tudnak folytatni kizárólag Főnöktől kölcsönzött sorokkal. 

A Földi örömök pedig hatalmas muníciót szolgáltat egy ilyen eszmecseréhez – főleg, ha az már kissé kapatos résztvevők között zajlik. Ahogy Főnök már az egészen korai években, de később is számtalanszor elmondta, alapvetően meglehetősen cinikus személyiségnek tartja magát, aki a komolyabb, durvább, depresszívebb témákat szereti kicsit megbolondítani némi humorral. Egyes Akela szövegek zsenialitását pedig pontosan ez a Magyarországon akkor és azóta is teljesen egyedi megközelítés adta.

Nos, a Földi örömök dalai nem ilyenek. Ennél a valóban rövidke, mindössze huszonhárom perces lemeznél zenekar és szövegíró mind úgy döntöttek, hogy fullba fogják tolni a kretént. Mert hogy miért is ne? Katona „Főnök" László évekkel később így beszélt erről: „Mindig is voltak vicces nótáink. Nekem már az alaptermészetem is eléggé cinikus. Nagyon szerettem a Földi örömöket, mert olyan szövegeket tudtam rá írni, amikben a vicsorgásból átmentem inkább vigyorgásba. Az Akela sokszor szerintem tragikomédia, azaz annyira súlyos, hogy már nevetni is lehet rajta. Szeretném viszont, ha az emberek megértenék, hogy van a szövegeinkben humor is. Problémákról, komoly dolgokról írunk, de csak úgy tudunk felülemelkedni ezeken, ha egy kicsit viccet is csinálunk belőlük. És a saját nyomoromon is tudok röhögni. A múltkor is röhögőgörcsöt kaptam, mikor otthon voltam, ki volt kötve az áram, és az öngyújtó fényénél olvastam az APEH-tól érkezett levelet, miszerint nyolc napon belül fizessek be 3,5 millió forint adótartozást. Én meg csak néztem, hogy még a villanyszámlát se tudtam kifizetni, nincs áram, honnan szedjek elő ennyi pénzt?!"

De mielőtt rátérnénk a Földi örömökre, menjünk kicsit visszább az időben, és nézzük meg, hogy jutott el a zenekar addig a pontig, hogy valami könnyedebbet, lazábbat, viccesebbet akartak csinálni. Az Akela farkasos koncepciója ma már persze közismert, de vajon honnan jött kezdetekkor a név és az egész elképzelés? Honnan máshonnan, mint Főnök látnoki képességeiből. Főnök: „Épp Németországban voltam, amikor egyik este azt álmodtam, hogy jövök le egy színpadról, és Akela feliratú póló van rajtam. Hirtelen nem is tudtam, mit jelent a név, utána kellett néznem, csak esett le, hogy a Dzsungel könyvében szereplő farkas vezér neve ez. Eleinte a többieknek is voltak kétségei, és csak akkor sikerült meggyőznöm őket, hogy ez egy jó név lesz, amikor elkészült az első grafika az eredeti farkasos logóval. Az első lemezen még nem igazán foglalkoztam mélyen a farkasos koncepcióval, de a másodiktól már tudatosan belemásztam a témába. Könyveket olvastam a farkasokról, foglalkoztam etológiával, tanulmányoztam a mondákat, meséket, legendákat. Az Állatkertben egyszer volt lehetőség örökbe fogadni farkast, azt meg is tettük, illetve van egy barátom, akinek tényleg van öt fehér, kanadai farkasa és egyszer felajánlotta, hogy az egyik kölyköt én is örökbe fogadhatom, de aztán ebből nem lett semmi. Egy állat mellett ott kell lenni, én pedig ezt nyilvánvaló okokból nem tudtam vállalni, hiszen van, hogy napokig vagy akár hetekig nem vagyok otthon."

A zenekar tehát az évek során tudatosan a farkasos koncepció mentén haladt: kitartottak az F-betűs lemezcímek mellett, a farkas vezeték- és keresztnevű komák ingyen mehettek be a koncertekre, és persze ott volt ugye A fenevad hírhedté vált cirkuszos lemezbemutató koncertje is. Főnök: „Mindig szerettem volna valami pluszt a zenekar fellépései kapcsán. Kapásból ott volt ugye A fenevad lemezbemutató koncertje a Fővárosi Nagycirkuszban, amit az első szám felénél abba kellett hagyni, mert a közönség felmászott a pódiumot a nézőtértől elválasztó gitter hálóra és leszakadt alattuk az egész. Hatalmas volt az anyagi kár, folyt a vér, minket meg az öltözőben falhoz állítottak a rendőrök, szóval durva volt a sztori. Utána az egész zenekar ki is lépett, úgy kellett visszaédesgetni őket. Aztán játszottunk a Vidámparkban is, meg sokkal később a Dunán, ahonnan vaktölténnyel lőttük a Parlamentet. Ha már zenélni nem tudunk, szerettem volna a koncertek kapcsán valami extra látványt, exkluzivitást nyújtani a közönségnek. Ezek az ötletek pedig csak simán beugrottak. Amikor mászkálok, jövök-megyek, folyamatosan jönnek az ötletek, hogy mit lehetne csinálni, hol lehetne játszani. Mindig is szerettem volna, ha az Akela kicsit más, kicsit többet ad, mint a többi zenekar."

Főnök tehát mindig kitalált valami finomságot, extrát, különlegeset, és ennek – meg persze a sorban érkező, bivaly erős lemezeknek, például az 1993-as Farkastörvényeknek – köszönhetően ázsiójuk folyamatosan emelkedett. És persze az is feltűnt a bandának, hogy a korábbi pár punkos nótájukat imádja a közönség. 1994-re már ott tartott az Akela, hogy a Hungaroton kiadónál ők voltak a legnagyobb név. Mégis úgy érezték, hogy a kiadó nem támogatja őket eléggé, így némi vacillálás után átszerződtek az éra vezető itthoni kiadójához, a Magneotonhoz. Főnök: „1994-ben kiadót váltottunk. Benkő Lacit személy szerint nagyon szerettem ugyan, de a kiadó emberei annyira leszartak minket, hogy el kellett jönnünk. Hiába voltunk mi az eladások alapján a Hungaroton legjobb zenekara, egyáltalán nem foglalkoztak velünk. Pedig több albumot adtunk el, mint bárki más, beleértve a Pokolgépet, az Oment és az Ossiant is. Az mondjuk nagy dilemma volt, hogy az első helyről átmenjünk-e a Magneotonhoz, ahol a sokadik előadó lettünk volna Zámbó Jimmy, az Ámokfutók meg a Tankcsapda mögött. Végül aztán a váltás mellett döntöttünk, és nagy szeretettel fogadtak minket."

Az ötödik nagylemez, a Fekete bárány tehát már a Magneotonnál jött ki 1995 nyarán, és a kiadó tényleg minden támogatást biztosított az Akelának. Adtak pénzt például egy igen komoly animációs klipre is, ami a címadó dalhoz készült. Főnök: „A kiadó a rajzfilmes klip ötletére is rögtön rábólintott. Azért aztán persze megcenzúrázták rendesen, például Piroska lebegő csöcseit is kivetették belőle. A klipen amúgy én magam is dolgoztam annyiban, hogy néhány fázisrajzot én csináltam. Egy másodperc alatt 24 kép fut le, így nem látszik, hogy egyik-másik ilyen krikszkraksz, amit én firkáltam, kifutva a vonalból satöbbi." Ahogy az az Akelánál már csak lenni szokott, a dobosok körül azért volt egy csomó kavarás. A Félelem születése című negyedik lemezt a Ratkai „Retekkoma" Miklóst két év után váltó Kertész „Napocska" Gábor ütötte fel, de ő aztán elvérzett a Fekete bárány felvételei közben. Ismét visszatért tehát az évek során számtalanszor ki-, majd belépő Sobry Jóska. A Fekete bárányt ő játszotta fel, de persze azért ez sem ment simán. Főnök: „Sobry ekkor megint visszajött kicsit. A Tom Tom stúdióban volt lefoglalva időnk, talán valami 3500 forintos áron, óránként. A felvételek meg a dobbal kezdődtek. Gyuszika feljátszott Sobrynak valami mankót és arra kellett volna dobolni. Mielőtt viszont Sobry elkezdte volna, mondta, hogy Gyuszika, hozzál már nekem a boltból egy üveg kólát. Gyuszika rábólintott, elindult, de leragadt valami kocsmában, Sobry meg nyolc órát ült a dobok mögött, várva a kólájára. A hangmérnök a haját tépte, hogy csináljon már valamit. Sobry meg: még nem jött meg a kólám."

A Fekete bárány azért végül csak elkészült, még ha kicentizve is, a lekötött stúdióidő legutolsó napjára. Viszont volt egy kis gebasz. Főnök: „45 perc volt a szerződésünkben, ilyen hosszú anyagot kellett volna leszállítanunk, de a lemez csak 41 perc lett. Természetesen az utolsó napra lettünk csak kész vele. Kicuccoltunk a stúdióból, szétszedtük a dobot, én meg felhívtam a kiadót, hogy csak 41 perc lett, és akkor az elég, ugye? Ők meg mondták, hogy nem, vegyünk fel még valamit. Szóval tettünk ilyen extra dolgokat a számok elé. Az Ima is ilyen volt, eredetileg úgy volt, hogy nem is vesszük fel, de aztán nagy kedvenc lett belőle. A kiadónak meg annyira tetszett az anyag, hogy páncélszekrénybe akarták zárni. Túl értékesnek találták, mondták, hogy ezt nem hajlandóak kiadni a kezükből. Úgy érezték ugyanis, hogy nekimentünk a kereszténységnek, úgyhogy soronként végigmentünk a dalokon, és elmagyaráztam, hogy mi mit jelent, mit miért éneklek. Végül az volt a kompromisszum, hogy megjelenhet a lemez, de rákerült egy pecsét, hogy figyelem, az album káros lehet az erkölcsi fejlődésre! Mi voltunk az első ilyen banda, amire nagyon büszke vagyok. Később ebből lett a szókimondó szövegek embléma." Főnök ezzel kapcsolatban rosszul emlékszik, az Action ugyanis már 1994-ben megkapta a „szókimondó szövegek" matricát az Összeomlás borítójára.

A Fekete báránytehát imádta a közönség, a csapat pedig azt tervezte, hogy egy igen nagyszabású koncerttel ünnepli meg ötödik lemezét. Főnök az 1995. szeptember 15-én, az Ügetőn tartott buli kapcsán is kidomborította cinikus oldalát. Amúgy kifejezetten otthonos volt számára ez a helyszín, hiszen egy korabeli interjúban még az is látható volt, hogy a fogathajtással is remekül elboldogul: „A közönség mindig nagyon sokat vár tőlünk, mi pedig általában valamivel alatta teljesítünk, de ezt már megszokhatták tőlünk. Szerencsére még sosem dobáltak meg minket tojással. Mondjuk egyszer egy szelet húst azért hozzánk vágtak. Van a Nagy úr az éhség című számunk és az alatt egy rajongó feldobott nekünk egy rántott szeletet. Köszönjük szépen neki utólag is. Eredetileg a Népstadionba terveztük amúgy a mostani bulit, amit a Népstadion végül visszamondott. Mindenki azt hitte először, hogy csak tréfálunk, de ez komoly elképzelés volt. Sajnos nem tudtam bebizonyítani az igazamat, felsőbb erők megakadályozták végül, hogy ott játsszunk. Így jött a képbe az Ügető. Rendszeresen jártam ide a lovak miatt. Ismertem egy Faragó András nevű ex-zsokét, akit a piálás miatt rúgtak ki anno. Ő mutatott be egy Varga Tibor nevű hajtónak, akihez kijöhettem párszor hajtani. Aztán mikor egyszer Kökénnyel itt mentünk el, mondtam neki, hogy nézd már, milyen szép nagy lelátója van."

És hogy mennyire népszerű volt ekkoriban az Akela, azt jól mutatja, hogy a 65 ezer férőhelyes – nyilván azért messze nem teltházas – Ügetőn lement, több mint háromórás koncert után 1995-ben még egy Farkaskaland 1990-1995 című videókazettát is piacra dobtak. Ezt maga Főnök vágta össze: „Ez egy újszerű dolog itthon, mert rendszerint a zenekarok egy koncertet vagy klipek gyűjteményét adják ki videón. Mi viszont megpróbáltuk emberközelibbé tenni. Az eredeti koncepció az volt, hogy leülünk és végigvesszük a történetünket, a legjobb sztorikat." Pálvölgyi „Pávcsi" László: „A baj csak az volt, hogy nagyon berúgtunk. Ugyanis a Guillotine nevű hely, ahol készült a felvétel, ingyen adta a piát, cserébe, hogy felkerültek a felvételre. Korán mentünk, és már az első fél órában kurvára berúgtunk. Főleg én. Egy kicsit szégyellem is magam, mert az ilyesmi megengedhető egy kocsmában, de videón visszanézve... A végeredmény amúgy egy súlyosan cenzúrázott valami, mert ennél sokkal súlyosabb dolgok hangzottak el, sokkal súlyosabb dolgok történtek."

Azért a srácok kamerán kívül, egy Metal Hammer-interjú során csak elmeséltek pár olyan kedves kis történetet is Lénárd Lacinak, amik a videóról lemaradtak. Pávcsi: „Egyszer azt mondta Főnök, hogy ha valaki koncert közben odahány a színpadra, az kap öt rongyot. Ezt már rég el is felejtettem, de egy mezőkövesdi buli előtt iszonyúan berúgtam. Nem is emlékszem pontosan hogy mi történt. Aztán a koncert után egyszer csak Főnök a kezembe nyomott a buszon kétezer forintot. Kérdezem, hogy ez mi, mire mondja, hogy prémium, amiért odahugyoztam a színpadra." Pavelka Gyula: „Kétszer is. De a közönségnek nem tűnt fel, mert ugyanolyan részegek voltak, mint mi. Ez ugyanis egy kocsmabuli volt, és 51 forintba került egy boroskóla." Györki „Kökény" István: „De az sincs megörökítve, amikor a Dunaújváros-Budapest vonalat végighánytam. Iszonyat hideg volt, én meg lógtam ki menet közben az ablakon." Pávcsi: „A menetszél meg mindent visszafújt. A kocsi oldala is csupa hányás volt, meg persze Kökény is. Aztán egy piros lámpánál Főnök megállt, Kökény lógott ki az ablakon, az emberek a zebránál meg csak néztek. Ráadásul Kökény kérdezgette tőlük, hogy mennyi az idő, mennyi az idő, közben meg csöpögött a hányás az álláról meg a hajáról."

A videókazettán tehát ezek a kedves kis anekdoták nem hangzanak el, de így is iszonyúan súlyos az egész, a tényleg végletekig leittasodott zenekari tagokkal. Gyűjteményem egyik ékköve a VHS ma is, aminek kapcsán talán elég, ha a South Park elejét idézem: a műsorban csúnya szavak hangzanak el, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk. Fentebb már említettük a Fekete bárány animációs klipjét, de a zenekar még annak megjelenése előtt forgatott egy másik videót is, méghozzá a hamar közönségkedvenccé nemesedett Ki ad nekem pénztre. Ez a tagok által felvett, kézi kamerás szösszenet olyannyira jól sikerült, hogy a dal új verziója aztán a Földi örömökre is felkerült. A dalszöveget sorról sorra megjelenítő videó alatt hallható zenét viszont még nem fűszerezik a mindenféle extra bekiabálások, cincogások, kurjongatások meg a nyissz-nyassz. Azok csak az EP felvételekor kerültek rögzítésre, feltehetően további boroskólák elfogyasztásának eredményeként. Ekkor már 1996 februárját mutatta a naptár. A punkos megközelítés ötlete pedig onnan jött, hogy... Főnök: „Az addigi lemezeken is ott volt a Ki ad nekem pénzt meg a Nem csattognak, és mindkettő hatalmas közönségkedvenc lett. A sok zúzós thrash metal mellett volt tehát egy-két punkszámunk is, és ezek aztán kurva nagy slágerek lettek. Folyamatosan kérték őket a koncerteken. Úgyhogy Pávcsinak jött az ötlete, hogy csináljunk egy EP-t, amin csak ilyen dalok lesznek. Én pedig boldogan belementem." Pávcsi: „Hallgatok ilyen zenéket, mondjuk annyira sokat azért nem. De a Toy Dolls például nagyon király. Aztán az Aggyá pénzt sikere felbátorított, és egyébként is tök szarnak tartom, hogy évente csak egy lemezt adunk ki. Ez dögunalmas, mert sosem történik semmi." Főnök: „A bőrünkből azért persze mi sem tudunk kibújni, mi csak farkaspunkot tudunk nyomni. De az is fontos, hogy szó sincs stílusváltásról, ez csak egy kis kirándulás. Hátizsákkal."

Az 1996 februárjában megjelent Földi örömök jellegéből kifolyólag ezúttal a Klasszikushock hasábjain elmarad a dalok részletes kivesézése, illetve a bennük hallható hatások eredete, illetve ilyen-olyan finomságok kapcsán általában elővezetett mélyreható elemzés. Ez a cucc ugyanis nem más, mint hat poénnóta, meg négy darab tökéletesen elmebeteg fel-, át- meg levezető track. Utóbbiak közül a Csak az gyűjjön később önálló nótává evolválódott, a Moslékos vödör vagy a Ne nézz a pofámba! elé pedig akár az is elférne, hogy írta Laár András verse. Ezek drámai megközelítése egyértelműen a L'art por l'art Társulat hatását hordozza magán ugyanis. Nincs itt tehát semmi komoly, csak elszabadult, féktelen hülyeség. De persze ebben is ott van a nagybetűs, magyar Néplélek és Kodály Zoltán öröksége. Csak Főnök épp nem a borozókban fellehető népdalokat szedte csokorba. Főnök: „Én gyűjtő vagyok. Elég sokat jártam kocsmába életemben, és mindig volt nálam jegyzetfüzet, amibe felírtam a jó mondásokat, amik ott az emberek szájából kicsúsztak. Sokszor tök jó, többértelmű dolgok buktak elő az arcokból, és még csak észre sem vették. Ezeket aztán fel is használtam a szövegekhez."

A kurtapunkalbum dalaiban pedig bőven van ilyen népi bölcsesség, legyen szó akár életfilozófiáról („Alul farmer, felül bőr, kedvencem a csapolt sör!"), párkeresésről („Hogyha kedvem szottyanna, ütnék magamnak egy nőt, nem játsznám a hős szerelmest, sem az életmentőt!"), pályaválasztási tanácsadásról („Lakik szemben egy főpincér, mindennap vígan fütyürész / Biztos jól megy neki sorsa, amit nyitok, legyen kocsma!") vagy az égbe kiáltott világfájdalomról („A pénz mindig elfolyik, olyan, mint a vizelet!"). A lemezanyag természetesen igen szórakoztató körülmények között állt össze, az énektémák és vokálok kapcsán pedig sokszor épp az és azt óbégatta szalagra, akinek és ami épp eszébe jutott. Pavelka Gyuszi: „Míg a korábbi punkos dalok, a Nem csattognak meg a Ki ad nekem pénzt, csak úgy kicsúsztak belőlünk, most eleve ilyen dolgokban gondolkodtunk. Az első három szám még lazán kipottyant, de aztán jöttek a végtelenbe nyúló éjszakai témázgatások: úristen, ez sem elég punkos, az sem az. Nehéz volt, mert az embernek sem a keze, sem az agya nem igazán áll rá könnyen az ilyesfajta dolgokra. Hozzátenném, hogy annyit sosem röhögtünk még mint, most, a nóták írása közben. Pávcsi felvette az embrió pózt, dülledt a szeme és csak röhögtünk."

Ezek után nyilván nem meglepő, hogy bámulatosan kaotikus az egész 23 perc, de ez rengeteget hozzá is tesz végtelenül szórakoztató jellegéhez. Némiképp vicces, hogy azt ajánlom, mindenki hallgassa meg fülessel is a cuccot, sokszor ugyanis csak így lehet hallani, pontosan mit is obégatnak, dünnyögnek, cuppognak, füttyögnek vagy motyognak a srácok a háttérben. Márpedig igazi aranybánya a cucc az ilyen rejtett gegek és poénok szempontjából is. Pávcsi: „Fontos kiemelni, hogy az Aggyá pénzt új verziójában Főnök mellett a zenekar tagjai is szót kapnak. Pontosabban Stirlitz nem, mert ő éppen nem ért rá. Mi hárman viszont kaptunk egy-egy versszakot, tehát a közönség végre meghallgathatja, hogyan éneklünk szólóban. Ekkor jöttünk rá, hogy énekelni nehéz."

És akkor még nem is beszéltük a Kőhöz fogatott klipről, a Kőről, amely minden túlzás nélkül zseniális. A félig animációs, félig ténylegesen leforgatott kisfilmben visszatér a csöcsös-faros Piroska is, az ősembernek öltözött muzsikusok pedig többek között a valós forgalomban nyomulnak egy lábbal hajtott kőkorszaki járgánnyal, miközben bunkósbottal hadonásznak a szembejövő autósok legnagyobb megrökönyödésére. Istenem, bárcsak láthattam volna, hogy reagáltak a gyanútlan úrvezetők, amikor előttük vadul hadonászva keresztbe fordult Kökény meg Stirlitz! Ja, igen, Sobry a Földi örökömre már természetesen ismét kilépett, így a dalokat Szalai „Stirlitz" Gábor ütötte fel, akit egyik előzenekaruk, az Arrival soraiból happoltak el. Kökény: „Az új dobosunk neve Stirlitz, ugyanis volt egy olyan beszólása, hogy Stirlitz egy ilyen lengyel izé volt, aki köpött a németeknek. Szó szerint ezt mondta." Főnök: „És mikor mondtuk neki, hogy orosz kém volt, mondta, hogy nem lehetett orosz, mert a Stirlitz német név. Ettől kezdve Stirlitz lett a neve." Pávcsi: „Eddig az volt a helyzet, hogy koncerten még elment a csörömpölés, de a stúdióban elvéreztek a dobosok. Nála pont fordítva van: stúdióban nagyon jó, viszont koncerteken nem, mert még nem tudj a nótákat. A dobolása nagyon profi, de hogy mi után mi jön, arról fogalma sincs."

Az új dobossal végre megszilárdult a zenekar felállása, Stirlitz ugyanis egészen az 1998-as feloszlásig maradt is a bandába. Az sem bomlasztotta meg a zenekari egységet, hogy tetszik, nem tetszik, a Földi örömök végül a pozitív kritikai fogadtatás ellenére is megbukott. Főnök: „Utólag egyértelmű, hogy nagyon rosszat tett ez az EP a zenekarnak. Még nem volt internet, hanem a Bazilika mellett volt egy postafiókunk. Oda kilószámra jöttek a levelek, heti több százat kaptunk. Szóval mikor megjelent a Földi örömök, elkezdtek ömleni az anyázások a rajongóktól, hogy elárultuk a heavy metalt. A tábor egy nagy része utálta a Földi örömöket. A lemezbemutatót sikerült leszerveznem május 1-ére. A munka ünnepére, ha már ott van ugye a Kőben, hogy a munka emelt ki az állati sorból. Gondoltam, hogy ez így kurva jó lesz. A Petőfi Csarnok szabadterén volt a buli, és feleannyian jöttek el, mint amúgy szoktak. A közönség előtt tehát nagyot bukott a lemez, de a szakma szerette, merthogy vicces. A kritikák tök pozitívak voltak, de a törzsközönségünk megátkozott minket." Pavelka: „Vegyes érzelmekkel fogadta a közönség a dalokat. A fanatikus Akela-tábor, akik évek óta hűségesen követtek minket, igencsak megdöbbentek a Földi örömök hallatán." Pávcsi: „A rockertábor egy része azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, viszont ugyanakkor ezekkel a dalokkal megfogtunk olyan embereket, akik addig nem hallgattak Akelát. Összességében kicsit kevesebb fogyott belőle, mint a sorlemezekből, ahogy az a minialbumokkal általában lenni szokott. De egyébként sosem gondoltuk, hogy átmegyünk punkba. Mikor a kiadónál kérdezték, hogy mi lenne, ha milliószámra adnánk el az EP-ből, Főnökkel akkor is azt mondtuk, hogy az Akela marad, ami mindig is volt. Számomra az a tanulsága a dolognak, hogy egy rajongótáborral rendelkező zenekarnak csak lassan, fokozatosan szabad stílust váltania, mert a rajongótábor nagyon érzékeny."

Hogy kiköszörüljék a csorbát, illetve megbékítsék a punkos kirándulás miatt megdühödött fanatikusokat, gyorsan összedobták, és már 1996 októberében megjelentették a régi hangzáshoz visszatérő Fővárosi Emberkertet. Utána viszont eléggé utat vesztett a zenekar, és a Fájdalomcsillapító, majd a Fű alatt már egyértelműen lejtmenetbe állították a bandát, majd jött 1998-ban a feloszlás. Utólag azt sem nehéz megfejteni, hogy miért. Főnök: „Gyorsan vissza akartuk állítani a renoménkat. Azt mondtuk a közönségnek, hogy jól van, akkor itt van megint egy adag vicsorgás. Viszont a Fővárosi Emberkert nagy változás volt a zenekar életében. A teljes munkamódszerünk, minden megváltozott ekkor. Addig nagyon durva diktatúrát alkalmaztam, de az Emberkertnél lemondtam és Pávcsi lett a zenekarvezető. Legalábbis az elején. Mert aztán talán a Gyuszika, aztán meg a Kökény... már nem is tudom. Engem nagyon megbántott a zenekar akkor, mert lefikázták a munkámat, úgyhogy azt mondtam, rendben, akkor csináljátok ti, én szarok rá."

De ez már egy másik történet, szóval nyissz-nyassz, egyelőre itt a vége. Na, milyen volt?