Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Dave Mustaine & Joe Layden: Metálmemoár - Mustaine és a Megadeth

davemustaine_metalmemoirAz utóbbi években olykor el-eltöprengtek azon, melyek azok az előadók, akiknek nem kopott meg a fénye, akik még mindig „idolok” számomra (nem szeretem a magyar bálvány szót erre), akikkel ha beszélgetésre lenne lehetőség, még mindig gombóccá zsugorodna a gyomrom. És bizony nem sok ilyen maradt. De az biztosan állíthatom, hogy ezek egyike még mindig Dave Mustaine. Pedig pontosan tudom, hogy rém fura fickó, kiszámíthatatlan, hol ezt mond, hol azt, esetleg csupán idegesítően sokat locsog. De talán pont ezért szerethető, mert ami a szívén, az a száján, és a kimondott dolgokat abban a pillanatban tényleg úgy is gondolja, ráadásul nincs híján öniróniának ami számomra hatalmas jópont és vonzerő. Önéletrajzi könyvét magyarul Metál Memoár – Mustaine és a Megadeth címen olvashatjuk.

A könyvet pár éve már olvastam angolul, az átdolgozott, puhakötéses verziót – erről majd később, hogy miért lényeges –, és bizony nem lett kisebb/nagyobb a szememben a vöröshajú, pontosan azt kaptam, amit vártam, illetve amit az elmúlt sok évben mindenféle írott és képi interjúban olvastam-láttam. Önironikus, cinikus, szókimondó, önmagát sem kímélő szarkasztikus fickó, aki tengernyi életet élt meg egy élet alatt. A történetek nagy részét persze már lehetett ismerni, hiszen rengeteg sztorit elmesélt korábban, de így egyben olvasva pont azért izgalmas, mert bele lehet merülni a történet(ek)be, visz magával, szinte a világa részévé válhatsz te is az apró részletek miatt. Az elmesélt történetek kisebb része, amihez még nem volt szerencsém – mivel korántsem olvastam ám mindent tőle –, még érdekesebbé, és árnyaltabbá tették az összképet. Például ahogy a feleségével összejöttek, az újdonság volt számomra, aztán idén az újra elolvastattam, ráadásul Pam szemszögéből is a Rust In Peace című másik Mustaine- (illetve szerintem inkább Megadeth-)könyvből.

megjelenés: 2021
oldalszám: 333
fordította: Dudich Ákos, Bevíz Mihály
kiadó:
Konkrét Könyvek
Neked hogy tetszik?
( 25 Szavazat )

Ne menjünk el amellett, miképp kezdődik egész pontosan ez a könyv, így: James Hetfield… Igen, e két szó, illetve név az alapja, kezdete mindennek, és még mindig ezen az egykori félresikerült (?) történeten rágódik Dave, ebből táplálja a saját kis düh-tüzét, ez ad neki energiát tengernyi év óta. Valahol borzasztóan szomorú, hogy nem tud túllépni a Metallicából történt kirúgásán, pedig valószínűleg a lehető legjobb és egyetlen értelmes döntés volt, hiszen enélkül sanszosan sohasem lett volna Megadeth, vagy nem olyan, amilyenné az évek alatt vált – meghatározó alapcsapattá, óriási lemezekkel, fantasztikus zenészekkel. Nem, nem volt elegáns egyáltalán, ahogy kirakták, de hát épphogy huszonéves, bulira folyton kész, a világot épp meghódítani készülő srácokról beszélünk, és tedd a kezed a szívedre, kevesen hoznának komoly, felnőttes döntést hasonló korban és szituációban. Szóval a könyv így kezdődik, de szerencsére nem erről szól az egész, bár azért megkapja a magáét mindenki abból a korszakból is – saját magát is beleértve.

Külön öröm számomra, hogy egy jóbarátom és (most már) ex-kollégám, Bevíz Mihály fordította a könyv elejét, majd Dudich Ákos dolgozta át a részét, és fordította hozzá a többit. Egy apróság zavart, néha olyan káromkodásokat olvastam, ami magyarul már nekem túl alpári, van, amit én nem adtam volna Mustaine „szájába”, mert érzésem szerint nem "illik" hozzá (illetve nem illene, ha magyar lenne, de az angol verzió azért nem annyira szofisztikált káromkodásilag ugye). A rendkívül gazdagon illusztrált könyv (tengernyi fotó van benne, és az eredeti saját verziómmal ellentétben itt van jó pár színes kép is) hihetetlenül olvasmányos, konkrétan falni lehet a betűket, tipikus szívesen lapozgatós darab. Külön érdekesség még, hogy a magyar kiadás konkrétan egy hibrid, ami talán sehol máshol nem jelent meg ebben a formában: Ákos lefordította az eredeti első kiadást, és a végén hozzáfordította a második kiadás plusz fejezetét. Ami azért különleges, mert a plusz fejezetes puhakötésű kiadást átdolgozta Mustaine, és kihúzott benne pár részt, konkrétan találtam olyasmit, amit direkt visszakerestem, hogy jé, én ezt biztos, hogy nem olvastam a saját példányomban anno. Ráadásul ez pont valami ellefsonos történet volt, ami az azóta történtek fényében külön érdekes, illetve inkább pikáns. Ha már Ellefson, bizony benne van az egykori mosolyszünet oka, majd a hűvös kibékülés is, igazából soha nem lettek olyan viszonyban, mint a kezdetekkor. És ez már örökre így is fog maradni.

A könyv tíz évvel ezelőtt ér véget, amikor 50 éves lett Dave Mustaine, épp jól, sőt, tökéletesen érezte magát a bőrében, remélhetőleg ez az azóta eltelt tíz évben is nagyrészt így alakult – nagyrészt, hiszen az elmúlt pár évben azért megküzdött a torokrákkal, szerencsére jól jött ki belőle. Megadeth-rajongóknak abszolút kötelező olvasmány, ráadásul az a fajta, amit szívesen újra fogsz olvasni pár év elmúltával.

 

Hozzászólások 

 
#18 Dead again 2023-07-24 19:55
Érdekes embernek tartom Mustaine-t (bár ha a közvetlen környezetemben élne, valószínűleg gyűlölném). Itt sem cáfolt magára. Az viszont tényleg szánalmas, hogy ennyi év után sem tudja elengedni a Metallica történetet. Mindazonáltal jó kis könyv volt.
Idézet
 
 
#17 Metal Priest 2021-12-30 15:12
Én sem értem, hogy miért foglalkozik a Metallicaval. A legjobb dolog volt neki, hogy elkezdhette a saját bandáját, a tehetsége csak így tudott teljesen kibontakozni. Ő vezérnek született, nem arra hogy másoktól kapja a parancsokat, a Metallicaban meg James és Lars uralkodik, ott csak küszködött volna amíg később le nem lép (vagy ki nem rúgják).
Idézet
 
 
#16 Simon Zoltán 2021-12-30 13:22
Idézet - Igazmondó:
Idézet - Kybass:
Ehh. A Metallica (leginkább Hetfield) tudott dalokat írni, Mustaine meg, hiába zseniális gitáros, nem nagyon. A Metallica a Ride és a Justice között etalon, előtt-utána se sokszor nyúltak mellé (néha de), míg a Megadethnek egyetlen etalon lemeze volt. Ennyi.


Kihagytad: "szerintem".

szerintem Kybass-nak igaza lehet, szerintem is. :)
Idézet
 
 
#15 goodbye 2021-12-30 12:10
Sosem fogom érteni, hogy minek foglalkozik még mindig a Metallicával. Anyagi problémáj biztos nincsenek. A minőség szubjektív, de szerintem a legutóbbi albumaiknak a megjelenésekor kiderült, hogy melyik banda tud hosszabb távon kiemelkedő lemezeket készíteni. A zenekedvelők jól jártak azzal, hogy ő ki lett rakva a Metallicából. Így készíthetett el mindkét zenekar 3-3 kiemelkedő lemezt.
Idézet
 
 
#14 Richter László 2021-12-30 10:23
a borító rettenet
Idézet
 
 
#13 A radai rosseb 2021-12-30 09:25
Kb a harmadánál felfüggesztette m az eredeti olvasását, többnyire csak a régi drogos problémáikról van szó,nem kötött le. A legtöbb ilyen könyvet nem olvasom végig, túlságosan ismerjük már ezeket a bandákat,kevés az ujdonság. Hogyhogy ilyen sok memoár jelenik meg manapság?
Idézet
 
 
#12 kornel 2021-12-30 04:27
Épp hétvégén értem a végére.Valóban jól olvasható,gördü lékeny,leszámít va némi döcögést a vége felé.Ez az örök tüske Dave személyiségéből adódik szeritem,ő ilyen.Ezért gondolom,ha a Megadeth-tel átütötte volna azt a szintet,mint a Metallica,ő akkor se tette volna teljesen túl magát a kirúgásán.Mert benne inkább az lehet,hogy együtt mire vitték volna.Ami már sose derül ki.Azt tudni,nélküle mire vitték.És a Metallica-ban érzésem szerint ott volt az a plusz potenciál már egészen korán,ami sok pályatársukból hiányzott,hogy igazán nagy banda legyenek.A Metallica-ban vhogy mindig ott volt az az együttható,amel y James és Lars személyiségéből adódik.Dave mellé mindig hiányzott egy ilyen partner,a régi harcostárs,Elle fson se ez a kaliber volt.A könyv alapján a legnépszerűbb felállás se olyan volt,mint aminek kifelé lejött.Szóval hiába voltak mindvégig jobb zenészek Dave mellett,vmi mindig hiányzott.A másik tényező pedig,hogy Dave vhogy mindig a Metallica-n keresztül határozta meg magát ill. a cselekedeteit.És '92ben ott is volt a lehetőség,a Megadeth is megírta a maga Enter Sandman-ét a Symphony képében,de vmi ott is hiányzott.Pl ami Dave-nél is visszatérő téma,hogy sose volt igazi csapatszellem a Megadeth-ben,igazából ez mindig ő volt,mint ez az ezredforduló után már konkrétan érzékelhető volt.
Idézet
 
 
#11 sgflying 2021-12-29 22:47
Érdekel a könyv, meg fogom venni. A borítója, viszont rettenetesen gagyi.
Idézet
 
 
#10 Venomádi 2021-12-29 22:29
Mondjuk a Megadeth-nek minimum eggyel több közmegegyezéses lemeze van 1997-ig, mint a Metallicának. Szóval azért picit erős, hogy gyanítom a Rust in Peace volna az egyetlen etalon lemez. Én személy szerint örülök is, hogy nem érte őket egy fekete lemezes siker, mert így legalább van több nagyon különböző lemez, amik lépcsőzetesen dallamosodtak, nem pedig hosszú évekig lemezstop, aztán Load (amit talán a legjobban szeretek amúgy..). A másik, dalírás: mindig is elfogult voltam, kamaszkorom óta bármikor a Megadeth-et választom inkább, de őszintén, egy olyan lemezhez mint a Youthanasia, kevés lett volna a Metallica. Mustaine dalírói vénájára több mint elég bizonyíték. De ez amúgy kicsit almát a körtével vitatéma.
Idézet
 
 
#9 Igazmondó 2021-12-29 20:27
Idézet - Kybass:
Ehh. A Metallica (leginkább Hetfield) tudott dalokat írni, Mustaine meg, hiába zseniális gitáros, nem nagyon. A Metallica a Ride és a Justice között etalon, előtt-utána se sokszor nyúltak mellé (néha de), míg a Megadethnek egyetlen etalon lemeze volt. Ennyi.


Kihagytad: "szerintem".
Idézet
 
 
#8 Kybass 2021-12-29 19:49
Ehh. A Metallica (leginkább Hetfield) tudott dalokat írni, Mustaine meg, hiába zseniális gitáros, nem nagyon. A Metallica a Ride és a Justice között etalon, előtt-utána se sokszor nyúltak mellé (néha de), míg a Megadethnek egyetlen etalon lemeze volt. Ennyi.

Idézet - Torzonborz:
Viccet félretéve. Szerintem az zavarja, hogy hiába épített fel egy zenekart profibbnál is profibb zenészekkel, akkor is a Metallica maradt az első számú közönségkedvenc , ők legfeljebb csak másodikok lehetnek. Hogy ennek mi az oka: a slágereik, a zenészek személyisége, a stílus,... marha jó kérdés. De gondolom, amikor kirakták, úgy volt vele, hogy akkor most megmutatja, és jól lenyomja őket. De nem sikerült. Nem azért mert rosszabbak lennének... és vélhetően pont ez bosszantja, hogy ő sem érti, miért. És az ember már csak ilyen, szeretne mindenki a dobogó tetején állni. Amikor valaki olyan előz meg (akár céges előremenetelben ), akinek a teljesítménye alapján szerintünk nem kellett volna, akkor nyilván támad az igazságérzet. Valahogy ő is így lehet vele.
Idézet
 
 
#7 saszi 2021-12-29 18:43
Lehet erre volt szüksége hogy mesterműveket alkosson. Mert valljuk be a Metallicával húzták egymást nemhiába voltak kb egy időben a csúcson
Idézet
 
 
#6 Gábor 2021-12-29 15:04
Idézet - Jézus:
Ez mind szép és jó, és talán igaz is, 1990-ben esetleg van is értelme, meg ha már akkor is sok idő eltelt a kidobás után. De egy 50 éves fasznak azért már illene túltennie magát rajta. A


Idézet - Torzonborz:
Viccet félretéve. Szerintem az zavarja, hogy hiába épített fel egy zenekart profibbnál is profibb zenészekkel, akkor is a Metallica maradt az első számú közönségkedvenc , ők legfeljebb csak másodikok lehetnek. Hogy ennek mi az oka: a slágereik, a zenészek személyisége, a stílus,... marha jó kérdés. De gondolom, amikor kirakták, úgy volt vele, hogy akkor most megmutatja, és jól lenyomja őket. De nem sikerült. Nem azért mert rosszabbak lennének... és vélhetően pont ez bosszantja, hogy ő sem érti, miért. És az ember már csak ilyen, szeretne mindenki a dobogó tetején állni. Amikor valaki olyan előz meg (akár céges előremenetelben ), akinek a teljesítménye alapján szerintünk nem kellett volna, akkor nyilván támad az igazságérzet. Valahogy ő is így lehet vele.


Az az 50 éves fasz idén pont 60 éves. :) Így még hatványozottabb an igaz, hogy ezen már rég túl kellett volna lépnie.
Idézet
 
 
#5 Torzonborz 2021-12-29 14:25
Idézet - Jézus:
Ez mind szép és jó, és talán igaz is, 1990-ben esetleg van is értelme, meg ha már akkor is sok idő eltelt a kidobás után. De egy 50 éves fasznak azért már illene túltennie magát rajta. A


Idézet - Torzonborz:
Viccet félretéve. Szerintem az zavarja, hogy hiába épített fel egy zenekart profibbnál is profibb zenészekkel, akkor is a Metallica maradt az első számú közönségkedvenc , ők legfeljebb csak másodikok lehetnek. Hogy ennek mi az oka: a slágereik, a zenészek személyisége, a stílus,... marha jó kérdés. De gondolom, amikor kirakták, úgy volt vele, hogy akkor most megmutatja, és jól lenyomja őket. De nem sikerült. Nem azért mert rosszabbak lennének... és vélhetően pont ez bosszantja, hogy ő sem érti, miért. És az ember már csak ilyen, szeretne mindenki a dobogó tetején állni. Amikor valaki olyan előz meg (akár céges előremenetelben ), akinek a teljesítménye alapján szerintünk nem kellett volna, akkor nyilván támad az igazságérzet. Valahogy ő is így lehet vele.


ÁMEN!

De tudjuk, milyenek az emberek. Idős korban még inkább hajlamosak sokan bekattanni.
Idézet
 
 
#4 Eugen 2021-12-29 14:08
Szerintem az bántja, hogy a helyére érkezett Kirknek elég csak riffeket gyártani és wahwah pedálozni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.