A Tankcsapda januárban elég alaposan meglepte az országot a Cseresznye-féle történettel. Egy korszak ismét lezárult a legnépszerűbb magyar rockzenekar életében, de ez a május végén kiadott, újabb Lukácsékról szóló könyv természetesen nem ebből az apropóból született. Ha jól tudom, a csapat már évek óta dédelgeti egy hasonló, alapvetően fényképekre alapozó kiadvány terveit (amikor a legutóbbi Minden jót lemez megjelent, már hallottam róla, hogy mindenképpen akarnak egy ilyet), de az ügy hosszasan húzódott, és végül csak most jutott el a megvalósulás fázisáig. A leglényegesebb információ tehát az, hogy ezúttal ne hagyományos zenekari biográfiára számíts mélyinterjúkkal, minden apró részlet alapos dokumentálásával, hanem inkább valami olyasmi volt a koncepció, mint a pár éve magyarul is megjelent Guns N' Roses-féle Reckless Road esetében. Vagyis a legkülönfélébb méretű képek mesélnek a szöveg helyett (méghozzá több mint ezer fotó), a korabeli és frissebb interjú- és újságcikkrészletek, narratív bekezdések inkább csak kiegészítő, színező szerepet töltenek be.
