Shock!

december 13.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Muse - Budapest, 2019. május 28.

Leírni a leírhatatlant. Képek, hangok alapján, amelyek a szemembe/fülembe égtek. Visszanézni youtube-os videókat és megfogalmazni, amit kedd este átéltem az Arénában a Muse koncertjén. Na, ez az, ami közhelyek, fellengzős szavak és megközelítő, zavaros leírások nélkül nagyjából lehetetlen. Sokadik alkalommal láttam a Muse-t, legutóbbi találkozásunk nem sült el túl jól, bár azt így utólag már a Sziget számlájára írom. Valahogy ez a zene(kar) sem működik akkora és olyan közegben, túl nagy volt a hely, túl sok az ember, ekkora betöltendő tér tényleg nagyon kevés csapatnak áll jól, illetve kevéssé hordoz annyi szórakoztatófaktort, ami a jelenlévők mondjuk 80 százalékát elégedettséggel töltené el. Most, hogy újra az Arénában láthattam Matt Bellamyékat, ismét megbizonyosodtam: ennél nagyobb helyen valahogy tényleg elvesznek, gigantikus színpadkép ide vagy oda.

muse_k2019_01

időpont:
2019. május 28.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 59 Szavazat )

Persze az építményeket most erre az arénás méretre lőtték be, amihez előzetesen direkt csak egy-két videóba lestem bele nagyon gyorsan és kapkodva, hogy ne spoilerezzek el magamnak semmi fontosat, így tényleg úgy élhettem át e két órát, hogy minden újdonságként hatott, és közben megállás nélkül azt mantráztam, hogy hát ez meg mi már megint, és ezt így hogy. A Simulation Theory lemezt a koncert előtti napokban megállás nélkül pörgettem a kocsiban, és revideálom a kritikámat: az első öt szám zsinórban hibátlan, utána is csak néhány számomra kevésbé telitalálat talált dal jön, szóval jó ez nagyon, és hát imádnivalóan ♥ puffognak ♥ a dobok, akár a '80-as években. Ennek megfelelően a turné látványvilágát az új lemez neonparádés világára fűzték fel, már az átszerelés alatt giccsbe csomagoltak minket: váltakozó pink, zöld és kék színekkel világították meg a nézőteret, közben szólt valami jóféle, az említett évtizedet idéző instrumentális zene.

Nagyon bátran is válogattak a friss dalokból, gyakorlatilag szinte a teljes lemezt eljátszották – hozzáteszem, a lehető legjobb döntés volt, hogy nem a biztosra mentek. Bár igazság szerint így is biztosra mentek, hiszen aki esetleg kicsit fanyalogva pöckölte arrébb a tavalyi albumot, a koncert után biztos, hogy szorosabb barátságot fog kötni vele. És igen, nagyrészt azért, mert olyan látvánnyal támogatták meg a zenét, amire nagyon nem volt még példa. Pirotechnikában a Rammstein verhetetlen, velük nem is lenne értelme versenyezni, de most már elmondható, hogy a '80-as éveket megidéző, mégis ízig-vérig mai technikát igénylő fényekkel, lézerekkel, építményekkel, táncosokkal (!) a Muse is baromi magasra tette a lécet.

muse_k2019_02

A táncosok jelenléte megkérdőjelezhető, legalábbis a tények és a koncert ismerete nélkül, ám így utólag kerekebbé tette az összképet, a látványelemek szoros részeivé váltak, gyakorlatilag élő színházat varázsoltak a színpadra, a kamerások meg mindebből zseniális videóklipeket készítettek az óriási kivetítőre. Szenzációs és precíz összmunka szükségeltetett mindehhez, például amikor a magasból lógatták le az űrhajósnak öltözött táncosokat, ahogy kivetítőn „lépdeltek”, ahova a lábnyomaik köré vetítettek némi animációt, attól tényleg leesett mindenki álla. De közreműködtek villogó ruhákban neoncsövekkel, füstgépként, harsonásként, és még a kórusvokál is tőlük származott. Na meg persze, amikor ketten exoskeletonként mozogtak kétoldalt! Mindez így leírva tényleg furán hangzik, mégis kompakt egészet alkottak a zenekarral és minden hozzátartozóval.

muse_k2019_03

Még olyan apró gegeket is a műsorba építettek, mint például a Harmadik típusú találkozásokból kölcsönvett öthangos kommunikáció az idegenekkel, de hát hogyne lett volna pont ez az egyik rövid show-elem, amikor az egész tematika az idegenekre épült fel, a fantasztikus animációkkal kezdve. Ki-ki értelmezze aztán saját maga, hogy igazából mit akart üzenni nekünk a Hamletet felidéző fémkoponyát tartó Matt Bellamy. Meg aztán olyan hatalmas gegek (?), mint a ráadásblokkban megjelenő, a fél színpadot beborító felfújható, összevissza mozgó, száját nyitogató és torokból fénypászmát kibocsátó alien-hibrid (Murph és nem Eddie), amit Bellamy a végén gitárdobálással próbált legyőzni (?). Mindez persze a közönségből tényleg egy elfojtott húbmegmiezt váltott ki többnyire, mármint pozitív értelemben. Eufórikus volt az egész, ezen nincs mit magyarázni.

muse_k2019_04

A kötelező slágereket mindenféle cicoma nélkül adták elő – legalábbis nem potyogott a nyakunkba egy arctámadó sem, pedig már erre is felkészültem lelkiekben. Egyébként meg hibátlanul zenéltek – már megint –, de ezt már megszokhattam. Odatették magukat mind, Chris Wostenholme szélesen vigyorgott olykor, ami szintén nem túl gyakori látvány tőle. Megvan még az összhang köztük, ez üvölt róluk, és ha lecsupaszítanánk a produkciót, és maradna a három srác egy pőre színpadon, akkor is képesek lennének megőrjíteni a közönséget. Tény, hogy a hihetetlenül jól reagáló nézősereg szó szerint megbolondult, az egész Aréna ugrált, énekelt, szóval mi is odatettük magunkat – nekik. Matt a végén egy sor pacsira is lejött a kifutó körül, apró gesztus, de a rajongók évekig őrizgetik az ilyesmit. Az meg csak széljegyzet, hogy a pofátlanság csúcsa, milyen szépen konzerválták magukat úgy tizenöt éve. Összegezve tényleg csak annyit tudok hozzátenni, hogy ugyan még csak május van, de borítékolhatóan az év egyik csúcsminőségű koncertjét láthattuk.

muse_k2019_05

 

Hozzászólások 

 
#2 Kisvárdai Balázs 2019-05-31 08:19
25 szám, 2 óra. Egy tökéletesen megálmodott koncepció, kidolgozás és nagyszerűen előadott dalok jellemezték az estét. Én a kiemelt állóhelyen kb. az ötödik sorban álltam és így is minden egyes momentumát láthattam az estének köszönhetően a hatalmas kivetítőnek. Apropó kivetítő. Lehet ritkán járok már koncertekre de az a fajta már már IMAX moziba illő élesség amit ott láttunk, az animációk minden olyan szintű professzionaliz musra utal amit eddig nem tapasztaltam. Arról már mindenki irt, hogy voltak táncosok LED ruhában, exoskeleton, hol lelógatták őket, hol száraz jeget fújtak (de jól is esett!), hol gospel kórusként énekeltek, stb. a teljesség igénye nélkül és mindent a fényeket is úgy használták, hogy szemkápráztató legyen, ledöbbenj, de mégis lásd azt a három gyerekkori jó barátot, akik a mai napig imádnak együtt zenélni. Mert ez esett a legjobban aznap este. Folyamatosan kommunikáltak egymás között, ha csak egy két hatalmas vigyorral egymásra nézve is, de látszik, hogy nagyon jól érzik magukat még a mai napig is, mint a zenekarban, úgy a színpadon is.

A kivetítőn látható történetnek az animációi pazarok voltak, és ahogy felvezették, hogy kitör a szimulációból (unsustainable) , majd a Medley elején a szemünk láttára jelenik meg az valami hatalmas döbbenet volt. Sajnos én ezt már magamnak addigra elspoilereztem, de hallottam bátyám reakcióját és szerintem pont ezt akarták elérni a fiúk.

Még a hangminőségről annyit szeretnék szólni, hogy ezekszerint lehet jól hangosítani a Sportarénában. Sőt olyan szintű hangorkán volt néha (Matt és a feel the bass rész), hogy elég szépen csengett a fülem a koncert után.

Szóval a koncert remek volt, a látvány, hangzás, a fiúk mind mind tökéleteset tettek le az asztalra. Bennem csak egy kérdés motoszkál azóta, márpedig az hogy innen vajon hova tovább? Bár szerintem megoldják.

Elnézést a csapongások miatt, de még mindig a koncert hatása alatt vagyok, és azóta is szinte csak őket hallgatom újra és újra. :)

Szép napot!
Idézet
 
 
#1 Kisvárdai Balázs 2019-05-31 08:18
Kíváncsi voltam, hogy mit fogtok írni a koncertről. Nagyon sok mindenben egyetértek a fent megfogalmazotta kkal.

Az én szemszögemből annyit tennék még hozzá, hogy a Drones album bármennyire is próbált gitárcentrikusa bb lenni újra, valamiért nem tudtam a dalok nagy részével megbarátkozni. Ezekután szép lassan kezdett a zenekar felé az érdeklődésem, lelkesedésem alábbhagyni, holott körülbelül a második albumnál csatlakoztam be a rajongók közé. Az újabb felvételeken (korábbi koncerteken) egyre fájóbb ponttá vállt, hogy Matt többször hagyja a gitározást a kvázi élő fellépéseken negyedik taggá váló Morgannek.

És jött az új albumokat beharongozó első szám a Dig Down. Nekem eléggé unalmas, saját maguktól nyúló ötlettelen számnak tűnt. Közben persze engem is elért a synthwave hullám és az erre méginkább rájátszó Thought Contagion klipje nagyon bejött, a zene is nagyon tetszett volna már elsőre is ha a kórus rész nem éppen az aktuális pop trendeket követte volna. Idővel persze beérett nálam is a szám, de mégsem lett a nagy kedvenc. (Valamiért ha egy számot valahol túljátszanak, akkor az kevésbé fog utána nálam pörögni. Aztán kijött a komplett album és teljes egészével olyan szinten alkot számomra egy egységet, hogy negyon ritkán bontom meg számokra. A Deluxe Edition-ön található plusz számok mint a koncerten is kiderült nem csupán töltelékek hanem kvázi olyan más változatok amiket bizony élőben is elővesznek nagy szeretettel.

A kis bevezető után el is értünk a koncerthez. Ahogy közeledett a dátum egyre jobban kezdtem ismét lelkesedni. Az előző élő fellépésük sajnos számomra teljesen felejthetőre sikeredett, az előtte lévő sportarénás koncert tetszett és jó is volt, de mégis volt bennem valami amiatt ürességet éreztem. Ellenben a keddi műsorukkal egy olyat show-t tettek le az asztalra, ami bármelyik rock, pop, metál zenekar számára esetlegesen lehetetlennek tűnhet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.