Shock!

december 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Without Face: a hónap lemeze

Without FaceMondhatni hatalmas léptekkel halad előre az utóbb időben a Without Face. Már a második külföldi kiadót “fogyasztják”, ami akárhogy is nézzük, hazai csapatnál elég ritka teljesítmény - pláne metalban.
Nemrég megjelent Astronomicon című lemezük mindenhol pozitív visszhangot keltett - nálunk is elismerésre talált - így nem csoda, hogy lépten-nyomon a csapat nevébe botlik az óvatlan olvasó. Hogy mi se maradjunk ki a szórásból, megkerestük a két énekest, Julie-t és Andrást meséljenek mi újság egészen pontosan a csapat körül.

Röviden összefoglalnád mi történt veletek a Deep Inside hazai, illetve külföldi kiadása után?

András: OK, persze. Nos nézzük csak: 2000-ben jelent meg a Deep Inside és olyan jól fogadta a hazai közönség és a szakma, hogy úgy gondoltuk, esetleg külföldön is érdemes lenne vele szerencsét próbálni. Tehát elkezdtük a promóciót, küldözgettük kifelé a csomagokat nem sajnálva se időt, sem pénzt, sem energiát. Sok csomagot elküldtünk, és bár eleinte nem igazán volt komoly eredménye, én mégis azt mondom ez inkább előnyére vált a csapatnak, mintsem hátrányára. Rengeteg kapcsolatunk lett ugyanis mindenféle külföldi céggel, és ez a csapat javára vált később. Mindemellett itthon is megpróbáltunk minél többet koncertezni és “mozogni” a médiákban. Játszottunk a Gatheringgel és a Kovenant előtt az E-klubban, hogy csak a nagyobb koncertjeinket említsem, egyszóval: nyomultunk. Aztán 2001 tavaszán végre siker koronázta a promós munkánkat, és leszerződtünk az amerikai Dark Symphonies kiadóhoz két lemezre. Ők jelentették meg 2001 végén újra a Deep Inside-ot, remasterizálva, új borítóval. Időközben azonban egy újabb ajánlat is érkezett, ezúttal az Earache (többek közt a Morbid Angel, a Haunted, és a Mortiis kiadója) tett le elénk egy 4 lemezre szóló szerződést. Na hát gondolhatod mit éreztünk! (nevet) Ismertük és nagyon tiszteltük az Earache munkásságát, hisz mi magunk is az általuk kiadott lemezeken nőttünk fel, az olyan csapatok, mint a Napalm Death, vagy a Carcass indított minket arra hogy hangszert vegyünk a kezünkbe, és erre ez a KIADÓ ajánl nekünk szerződést!!? Óriási élmény!! Ettől függetlenül nem volt egyszerű az átigazolásunk, majd’ fél évig tartott míg átgondoltuk, és megkötöttük az Earache-el az alkut. De most azt mondom abszolút megérte. (nevet)

Az Astronomicon dalai folyamatosan készültek vagy egy rövidebb periódus alatt álltak össze?

András: Az albumon szereplő hat dal közül egy (a PIT&Pendulum) már régebben meg volt. Ezt a nótát még Incho-val (Inotai Péter - volt WF gitáros) együtt írtuk kb. két éve. A többi dalt közvetlenül a stúdiózás előtt hoztuk össze úgy öt hónap alatt. Persze mindig volt még mit csiszolgatni az “elkészült” dalokon is, így hát a stúdiómunkák megkezdésekor kb. 80%-ban voltunk készen az anyaggal. De a végeredmény a lényeg, és az szerintem 1000%-os lett. (nevet)

Mindenki megkérdezi, én sem hagyhatom ki: miért Astronomicon lett a lemezcím? Van köze az egyébként igen jól sikerült borítónak a lemez címéhez?

András: Hogy miért is ez lett az album címe? Tudod szerintem az Astronomicon cím nagyszerűen tükrözi a zenénk milyenségét. Ezt úgy értem, hogy a WF zenéjében szerintem két fő elem figyelhető meg: egyrészről a progresszivitás, tehát a jövő felé való HALADÁS, az ÚJ kitalálása, másrészről a gótika, a klasszicizmus, azaz a patinás múlt teljes tiszteletben tartása. Az Astronomicon ezt a két dolgot jelenti: jövő és múlt. Amúgy meg két szóból született: Astronomy & Necronomicon. Ja és a lemezborító. Szerintem is hatalmas!!! (nevet) Havancsák Gyuszi csinálta és nagyon eltalálta azt a HANGULATOT amit a zene áraszt!! Annyi köze van a borítónak az Astronomicon címhez, hogy miközben a WF zenéjét hallgatta ez a lázálombéli kép jutott az eszébe. Furcsa és megdöbbentő.

Ritkán kérünk ilyesmire zenekarokat, de most úgy érzem érdemes bemutatni a dalokat külön-külön, melyik miről szól. Jellemeznéd őket néhány mondatban?

Julie: Ez hosszú lesz. (nevet) A Weird Places egy meglepő történet, úgy indul az egész, hogy a főszereplő egy sötét erdő ösvényén találja magát, ő még nem tudja - csak a végén eszmél rá -, de valójában a túlvilágra került, azaz meghalt. A történet azért is meglepő, mert az emberek többsége valamiféle rendszer részeként képzeli el a létünket, ez a történet viszont egy hatalmas káoszt feltételez, mindenféle szervezettség nélkül. Meg az is benne van, hogy az emberek teljesen távol kerültek a misztikumtól, a természetfelettitől, “földhözragadtak”. A főhős is végig azt képzeli, hogy ami történik vele az lehetetlenség, csak álom lehet, avagy illúzió - de nem.
A Pit&Pendulum, E. A. Poe “A kút és az inga” c. novellája alapján íródott. Egy inkvizíció korabeli börtönélmény a lényeg, az a lelki terror, amit az áldozat átél, a gyötrően lassú, kitervelt halál. Lelkileg és testileg is meg akarják roppantani az illetőt.
Az In the Garden Uzseka Norbi barátunk novellája által ihletett dal, őt pedig Anne Rice Vámpírkrónikái ihlettek meg, és meglepő módon egy vámpírról szól, aki kezd már bekattanni az évszázadok súlyától, és egy kertben bújik meg a világ elől, ami olyan a számára, mint egy kis darab mennyország. Aztán egy éjjel egyszer csak nevetést hall a közelben, és egyszerűen nem tud ellenállni a belső, ösztönös gyilkolási vágyának, és ezzel beszennyezi azt a tisztaságot, amit a kert jelentett és ez közvetve a halálához vezet, szétég a reggeli nap fényében.
A The Violin Of Erich Zannt Lovecraft “Erich Zann muzsikája” c. novellája ihlette. Az első perctől megfogott a történet eszelős, félelmetes hangulata, és az ötlet, a harc a zene erejével, na meg megőrjít a hegedű hangja. Imádom. Na, szóval a történet egy néma öregről szól, aki egy másik dimenzió démonjai ellen küzd a hegedű dallamaival és a végére már teljesen megőrül a félelemtől, csak eszelősen játszik a nyitott ablaknál, ki a sötét éjszakába, azonban a harcot elveszti, beengedvén a démonokat a mi világunkba. Ezt a dalt - nem mintha a többit nem (nevet) - iszonyúan sikerült eltalálni, a zene is teljesen tébolyult, hátborzongató.
Aztán a Talamasca. Ez egy borzongató szerelmi történetnek is beillik. A sztori ugyanis Petyr van Abel, egy ifjú 17. századi szerelmes levelei alapján íródik, aki mellesleg a Talamasca nevű szervezet tagja, akik mindenféle természetfeletti dogokat kutatnak - vámpírokat, démonokat, boszorkányokat - a kedves pedig egy boszorkány, valójában az ő sorsa és halála a történet középpontja. Anne Rice “Boszorkányok órája” c. zseniális könyve ihlette.Without Face
A Daimoniont pedig Szókratész filozófiája ihlette. Ő azt tartotta ugyanis, hogy rendelkezünk egy belső hanggal, ami segít eldöntenünk, hogy jól cselekedtünk-e. Avagy nem. Aztán én elképzeltem, hogy talán valami ilyesmi játszódik le a halálunk után is, hogy önmagunkat kell felülbírálnunk. Hát erről szól az utolsó dal.

Egyébként elképzelhetetlen számotokra, hogy hétköznapi dolgokról szóljon egy Without Face dal?

András: Én úgy gondolom, hogy a szövegeknek teljesen szinkronban kell lenni a zenével. Ha ez nincs meg, akkor amolyan hiányérzete támad a hallgatónak. Megpróbáltunk ezért mindent szinkronba hozni: a borítót, a fotókat, a hangzást, a zenét, és a szövegeket, de még a homepage-ünk kinézetét is. Ezek tehát éppúgy a nagy egész részei, mint akár a többi alkotóelem. Olyasmi ez, mint egy jó étel elkészítése: minden hozzávalónak harmonizálnia kell egymással. A másik ehhez szorosan kapcsolódó dolog - amikről a magyar zenekarok zöme megfeledkezik vagy legalábbis nem tart olyan fontosnak - az image! Mi választottunk egy image-t és konvenciózusan ragaszkodunk hozzá. Egy nem hétköznapi zenéhez pedig nem hétköznapi szöveg dukál!! (nevet)

Nagy előrelépés, hogy most egy nevesebb külföldi kiadónál vagytok. Tervezitek már a következő nagy lépést, vagy lassan építgetitek a zenekar jövőjét? Netán lesz, ahogy lesz alapon hagyjátok megtörténni a dolgokat?

András: Igazán nem lehet ránk fogni, hogy csak ülünk a seggünkön és várjuk a “majdcsaktörténikvalami”-t!! (nevet) Nem, nem, mi mindig is hajtani fogjuk a dolgokat, ezért hamarosan jönni fog a következő Nagy Lépés! Ezt már most megígérhetem. Azt hiszem mindenféle szerénység nélkül mondhatom: pár év alatt eljutottunk egy olyan szintre, amiről más hasonszőrű csapat csak álmodik. De bármilyen furcsán hangzik is, én azt mondom: emberek, ez most még csak a kezdet! Most, van rá lehetőség, hogy bemutatkozhassunk a széles világnak és keményen fogunk dolgozni azért, hogy megismerjék a nevünket. Az első lépést megtettük: van egy normális kiadónk, amely képes arra, hogy megfelelő szinten képviselje a zenekart, hogy általa eljusson a zenénk a közönséghez. Jöhet tehát a következő lépcsőfok: bemutatni élőben az Astronomicont, külföldön.

Tehát van rá esély, hogy be tud "rakni" a kiadótok valamilyen jobb turnéra?

András: Persze hogy van rá esély!!! (nevet) Szó esett több variációról is, de jelen pillanatban sajnos még semmi konkrétumot nem tudok. Azonban ígérem, ahogy lesz valami infónk, azon nyomban jelentkezünk! (nevet)

Ahogy olvastam, mindenhol elismerően nyilatkoztak az új lemezről. A legérdekesebb talán az, hogy az angol Metal Hammer a hónap lemezének választotta az Astronomicont, pláne, hogy ott 90%-ban a trendy dolgokat értékelik nagyra. Milyen érzés számotokra ez a helyezés?

András: Óriási! Tudod, ha elismerik és értékesnek ítélik a munkánkat az mindig fantasztikusan jó érzés, függetlenül attól, hogy ezt az elismerést az egyik legnagyobb szaklaptól, vagy egy kis fanzine-től vagy esetleg egy zenerajongótól kapjuk. Azt gondolom, hogy ez a helyezés most komoly reklámértéket képvisel, de minket inkább az elismerés oldala érdekel. Másrészről büszkeséggel tölt el a dolog, hisz’ nem mostanában volt magyar zenekarnak Hónap Lemeze a brit Metal Hammerben. (nevet)

Koncerteken előfordul, hogy improvizáltok vagy mindent úgy játszotok, ahogy az a lemezeken hallható?

András: Általában megpróbálunk mindent úgy eljátszani, ahogy azt megírtuk, de néha ez nem sikerül, ilyenkor jönnek az impro-dolgok. (nevet) Sokszor nem is lehet ugyanúgy eljátszani, mert mondjuk ahhoz túl bonyolult a lemez hangszerelése, hogy elő lehessen adni élőben. Tehát vannak olyan részek, ahol kénytelenek vagyunk improvizálni.

Lassan lecseng a Sziget-őrület, ti hogy éreztétek magatokat ott?

András: Én jól. A többiek nevében viszont nem nyilatkozhatok. Nekem mindig nagy öröm ott fellépni, és élvezem az első percétől az utolsóig. Nagy élmény ilyen rengeteg embernek játszani.

Julie! Melyik volt életed legrosszabbul sikerült WF koncertje?

Julie: Hú, hát volt egy-kettő, de a “leg” egy várpalotai buli volt. Nagyon meg voltam fázva, és egyszer csak kezdtem úgy érezni, hogy nem jön ki hang a torkomon, hiába erőlködöm, hallani nem hallottam ugyanis nem volt kontroll. Szóval levánszorogtam a színpadról, be az öltözőbe és onnan hallgattam a koncertet meg a tömeget, ahogy ordítják, hogy “I and I” meg a többi, azt hittem megőrülök!!

Neked kik a kedvenc énekeseid/énekesnőid?

Julie: Kedvenc énekeseim: Peter Steele a Type O Negative-ból, Vincent Cavanagh az Anathema énekese, valamint Pasi Koskinen az Amorphisból. Kedvenc énekesnőim pedig Liza Gerrard, Loreena McKennitt, Tori Amos, na meg Anneke von Giersbergen, a Gathering énekesnője.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi életedből?

Julie: Nagyon büszke vagyok erre az albumra, mert úgy érzem tényleg sikerült valami maradandót, értékeset és egyedit alkotnunk. Azt hiszem, hogy ez az album, és maga a zene, a zenélés a legértékesebb dolog az életemben. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen csapatban, ilyen emberekkel zenélhetek együtt.

Mit szoktál meg a legnehezebben, amikor bekerültél a csapatba?

Julie: Valójában semmi ilyesmire nem emlékszem. Az az igazság, hogy már régebben kinéztem magamnak a Without Face-t, aztán amikor Anett, az előző énekesnő kilépett, a csapat pedig engem választott énekesnőnek, szóval olyan volt ez, mint valami valóra vált álom és úgy is folytatódott. Szóval nem volt semmi, amit nehéz lett volna megszokni, nagyon élvez(t)em az egészet!

Ki mivel foglalkozik a csapatból a zenélés mellett?

András: Sütő (dob) főnök egy vállalatnál, Julie, Ákos (basszus) és Sasza (szinti) egyetemre járnak, és hát ketten a csapatból, Roomy (gitár) és jómagam főállású zenészek vagyunk, azaz hivatásos munkakerülők, hehehe.

Koncerteket terveztek őszre? Milyen nézőszámot tud bevinni a WF egy klubkoncertre? Vagy ez még mindig attól függ, hol játszotok?

András: Mostanában nem nagyon játszottunk klubokban, inkább ilyen össznépi “metalnagygyűléseken”, de azt tapasztaltam, hogy kíváncsiak ránk az emberek. Szóval nem tudnék most konkrét számokat mondani. Az őszi koncertek még alakulnak, a következők azonban már biztosak: Augusztus 31. Simon’s Pub - Budapest, Szeptember 28. - Ifi Ház - Békéscsaba (utolsó hazai bulink!!!), Október 4. - Metal Night - Lienz - Ausztria, Október 5. - A Dark Embrace Fest. - Wörgl - Ausztria. Egyelőre ennyi. Tervezünk még egy csomó mást is, de még dőreség lenne erről beszélni. Majd jelentkezünk. (nevet)

Álmaitok turnéján kikkel játszanátok együtt szívesen?

András: Azt hiszem mindegyikünknek más lenne erre a válasza. Személy szerint beérném egy Symphony X - Without Face turnéval (minimum 60 állomás)… majd meglátjuk… (nevet) Ez ügyben is nézzétek a homepage-ünket: www.withoutface.com, és köszi az interjút!!!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.