Shock!

augusztus 12.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Steel Panther: „Szerintem baromi egyedi és értékes, amit csinálunk”

Aki ott volt 2019 nyarán a Barba Negra Trackben, az jól tudja, micsoda frenetikus bulit képes csapni a Steel Panther legénysége. Jó hír, hogy a Van Halen-gyökerű partirock dél-kaliforniai császárai három szűk esztendő után, július elsején újra megzúzzák Budapestet, a buli kimenetele pedig nem lehet kérdéses: noha Lexxi Foxx basszer kiválásával időközben hivatalosan háromtagúra olvadt a szexmániás brigád, ez azonban nem fogja megakadályozni őket abban, hogy olyan partit rendezzenek, amit garantáltan nem felejtenek el a koncertre kilátogató rajongók. A nyár végén új lemezzel jelentkező csapatból a gitáros/főideológus Satchel a turné kezdete előtt mesélte el nekünk, mi újság az Acélpárduc háza táján...

steelpanther_1

Mennyire ért váratlanul benneteket Lexxi Foxx basszusgitáros tavalyi távozása a fedélzetről?

Nem volt előjele annak, hogy ilyesmire készülne, egyik pillanatról a másikra jelentette be, hogy kiszáll. Meglepődtünk a döntésén, ugyanakkor ha belegondolok, baromi szerencsések vagyunk, hogy ez az első ilyen a zenekar életében. Harminc évet lehúztunk együtt, remekül kijöttünk egymással és mostanáig senki nem unta meg a banánt. Ha megnézed, hogy más hasonló korú bandáknál mennyi tagcsere zajlik és hányszor oszlottak fel, illetve alakultak újjá az évtizedek során, akkor tényleg nem panaszkodhatunk. Lexxi személyes okokra hivatkozva döntött úgy, hogy szakít velünk és nem ítélem el emiatt, de nem is vagyok rá kíváncsi. Nem akarok vele beszélni. Le akarta zárni az ügyet, úgyhogy zárjuk le rendesen, egyszer s mindenkorra. Habár egyikünk sem akarta, hogy elmenjen, most már örülök, hogy így esett. Egy ideje keressük az utódját, csomó basszusgitárost kipróbáltunk a tavalyi bulikon, de még nem találtuk meg azt a fickót, akire mindannyian azt mondtuk volna, hogy igen, ő a mi emberünk. De ez nem is baj, mert jelenleg nem bír elsőrendű fontossággal számunkra a basszer kiléte. Imádok lemezeket készíteni és turnézni, szerintem baromi egyedi és értékes, amit csinálunk, a menetrendünket pedig senki és semmi miatt nem vagyok hajlandó felborítani. Meggyőződésem, hogy akkor járunk jól, ha nem sietjük el ezt a kérdést. Az új lemezünk majdnem kész, mindjárt indul az európai turné, úgyhogy az idei koncerteken lesz lehetőségük az aspiránsoknak bizonyítani. Olyan embert akarok, aki megfelelő hozzáállású, éhes a sikerre és minden körülmények között játszani akar, akire a stúdióban és a koncerteken egyaránt lehet számítani, mégpedig hosszú távon. Azt nagyon nem szeretném, ha valaki ugródeszkának használná a Steel Panthert: ha belecsapsz a tenyerembe, de jövőre valami mást akarsz csinálni, akkor baszd meg és ne raboljuk egymás idejét. Ilyen arcok nem kellenek a csapatomba. Tudom, hogy a turnézás nem könnyű élet, állandóan a buszon ülni, minden reggel más városban ébredni. Ez nem való mindenkinek és komoly elköteleződést kíván. Viszont óriási kaland annak, aki szereti a szabad rock & roll-életformát, de tény, hogy az ember sokszor még így is megfizeti ennek az árát...

Említetted az új albumot. Ki kezelte a basszusgitárt a lemezfelvétel idején?

Nos, nálunk a következő módon zajlik a lemezkészítés: én írom a dalok javát és egyből demó formájába öntöm őket, miközben alakulnak. Aztán megmutatom őket a többieknek. Ha mindenkinek tetszik az adott téma, akkor kidolgozzuk. Amíg Lexxi a zenekarban volt, ilyenkor mindig meg kellett mutatnom neki, hogy miket játsszon... Mostanra azonban ez megváltozott, mert ugye lelépett. Így magam kezdtem feltolni a basszusgitár sávjait, mígnem rájöttem, hogy nem akarok a gitáros mellett egy másik szerepkört is betölteni. Így megkértük egyik kiváló barátunkat, Spydert, hogy vállalja el a stúdiómunkát. Spyder számtalanszor megmentette az irhánkat azzal, hogy beugrott koncertekre, amikor Lexxinek épp fontosabb dolga akadt és nem jelent meg egy adott koncert helyszínén... Szóval Spyder befejezte a munkát, ami azt jelentette, hogy feljátszotta az általam megírt részeket. Teljesen más attitűddel basszusozik, mint én és egyébként roppant kreatív srác. Mindenképpen szerettem volna adni egy lehetőséget számára, hogy szerepelhessen egy Steel Panther albumon, amúgy köszönetként, mert jó barát, akire mindig lehet számítani. Kiválóan ellátta a feladatát, pedig sok nehéz témát kellett megoldania. Biztos vagyok benne, hogy Lexxi képességeit meghaladta volna egyik-másik új dal, szóval Spyder csatasorba állításával ezen a fronton biztosan előrébb léptünk.

steel_panther_k2019_05

Lehet már tudni, hogy mi lesz az új lemez címe és mikor jelenik meg?

Van egy bizonyos cím, ami szerintem befutó lesz, de akad még pár versenyben lévő változat is, szóval még nem szeretném elkiabálni. Hamarosan eldöntjük. Viszont új dalcímeket már tudok sorolni: Magical Vagina, 1987, Friends With Benefits, On Your Instagram. Nagyon menő cuccok ezek, alig várom, hogy az emberek hallják őket. Ismét az a Jay Ruston keveri az anyagot, aki az előzőeket is csinálta, így a hangzás borítékolhatóan atomikus lesz!

A nyári európai bulikon lehet arra számítani, hogy elővesztek eme új témák közül párat?

Nem fogunk játszani az új albumról, mégpedig azért nem, mert az előző Heavy Metal Rules albumot a pandémia okán nem volt esélyünk igazán bemutatni Európában. Ezért most az önálló bulik alkalmával olyan témákra szeretnénk hangsúlyt fektetni, mint a Fuck Everybody, az All I Wanna Do Is Fuck Myself Tonight vagy az I'm Not Your Bitch.

Hogyan viseltétek a lezárásokat? Ha emlékezetem nem csal, ti még a szerencsésebbek közé tartoztatok, hiszen Amerikában hellyel-közzel voltak fellépéseitek...

Ez az egész járvány óriási szívás volt mindenkinek és a zenészek az elsők között voltak, akik áldozatul estek a lezárásoknak. Az első mondás ugye az volt, hogy nem mehetsz szórakozóhelyekre és koncertekre... Persze mindenki egyből elkezdett okoskodni, hogy "nem kell sírni, írjatok új dalokat, készítsetek lemezeket, zenészek!" Ez rendben is lett volna abból a szempontból, hogy hirtelen mindenkire rászakadt a szabadidő, amit elméletileg minden zenész jól kihasználhatott kreatív tekintetben. A probléma ott kezdődött sokak számára, hogy a lemezfelvétel rohadt drága mulatság, amit a legtöbben a turnékon megkeresett pénzből finanszíroznak. Az elmaradt koncertek miatt viszont sokaknál előállt az a szituáció, hogy nem volt miből kigazdálkodni a stúdióköltségeket és a szakemberek bérét. Nyilván léteznek áthidaló megoldások: én is azt csináltam, hogy a gitárokat meg a basszust itthon vettem fel, de az éneket is házilag oldottuk meg. Ma már ez nem lehet probléma. A jó dobhangzás viszont más tészta: ha azt akarod, hogy a dobok jól szóljanak a lemezeden, akkor nem úszod meg a kiadásokat, ki kell bérelned egy profi stúdiót és meg kell fizetned egy hozzáértő hangmérnököt. Eleinte nekünk is fejfájást okozott ez a dolog, ezért fordítva dolgoztunk: először vettük fel a gitárt és az éneket, amihez mankó gyanánt dobgépet használtunk, majd a sávokat a végén cseréltük ki élő dobokra.

steel_panther_k2019_03

Végezetül, melyik az az öt lemez, ami megváltoztatta az életedet?

És ezt csak így, séróból lökjem? Na jó, megteszem, ami tőlem telik. Ez egy baromi jó kérdés, de hadd gondolkozzam... Yngwie Malmsteen's Rising Force. Imádtam, amikor kölyök voltam. Ez volt az első lemezem tőle, soha azelőtt nem hallottam róla, de egyből rávett arra, hogy komolyan elkezdjek gyakorolni. Eszelősen jól játszott akkor, és azt is megkockáztatom, hogy az ott nyújtott teljesítményét azóta sem volt képes túlszárnyalni. Elképesztően precízen, artikuláltan gitározott, ugyanakkor egyáltalán nem volt steril, óriási szenvedély és tűz áradt a hangszeréből. Számomra ez a tökéletes gitáremez. A következő album nem meglepő módon az első Van Halen. Még nem gitároztam, amikor először hallottam, de azonnal beszippantott. Eddie Van Halen stílusát tekintve Yngwie tökéletes ellentéte volt, viszont hasonló energiákat mozgattak meg, továbbá mindkettőjüket őrületes ütemérzék jellemezte mind ritmusgitározás, mind a szólók esetében. Eddie sosem hallott technikai újításait úgy volt képes eladni a közönségnek, hogy nem kellett feltétlenül gitárosnak lenni ahhoz, hogy az ember megértse a mondandóját, ez tette igazán ellenállhatatlanná. A harmadik lemez a Journey Escape albuma, ami nyilván sokkal lágyabb muzsika volt, mint a Van Halen, de amit Neal Schon összegitározott rajta, nos, az nem volt hétköznapi. Neal elsősorban a dallamérzékével nyűgözött le. Nem kellett gyorsan játszania, mert a dallamai segítségével lassan is letaglózó gitárszólókat produkált. Különlegesen szépen gitározott a '80-as évek elején, azt a fajta megfontolt játékstílust nagyon kevesen művelték Neal szintjén. A negyedik favoritom a Blue Öyster Cult. Két lemezt is kiemelek tőlük, a Spectres az egyik és az Agents Of Fortune a másik, ez utóbbin szerepelt a nagy sláger, a (Don't Fear) The Reaper. Talán nem a legkézenfekvőbb választás ez a banda, mert roppant eklektikus és fura zenét játszottak, de pont ez tette különlegessé őket. Rétegzene volt az övék, emiatt pedig nem meglepő, hogy saját magamon kívül nem ismerek egyetlen metálarcot sem, aki szeretné őket. Én viszont pont a kiszámíthatatlanságukért bírtam amit csináltak, mert a dalaikat nem a szokványos módon építették fel. A szólógitárosuk, Buck Dharma szintén hihetetlenül dallamosan játszott: egyszerre volt régisulis és előremutató a gitározása, a legfontosabb vele kapcsolatban pedig az, hogy mindig a dalok érdekeit tartotta szem előtt. Azokat a gitárosokat szerettem igazán, akik így gondolkodtak. Eddie-t és Neal Schont is ez jellemezte.

És az ötödik?

Az ötödik legyen a Rush Moving Pictures albuma: Alex Lifeson szintén kiemelkedő képességű zenész, mindent tud a zenéről és a gitározásról, ugyanakkor véleményem szerint rendkívül alulértékelt volt egész pályafutása alatt. Persze ezen nem lehet csodálkozni, mert ha a zenésztársaidat Neil Peartnek és Geddy Lee-nek hívják, akkor piszok nehéz dolgod van az érvényesülést illetően. Alex sosem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna, pedig szerintem generációjának egyik legjobbja volt. Összességében azt vallom, hogy a '70-es évek végétől a '80-as évek elejéig tartó időszak termelte ki a legizgalmasabb anyagokat. Ha fiatal gitárosok az kérdeznék, hogy merre keresgéljenek inspiráció után, holtbiztos, hogy ezeket a zenekarokat és albumokat javasolnám nekik! Meg persze a Black Sabbath Sabotage korongját, ami alap!

A teljes interjú a musicmedia.hu oldalon olvasható.

 

Hozzászólások 

 
#11 Goodbye 2022-07-03 07:56
Én élőben bárhol bármikor megnézném őket. Csak felejtsék el az utolsó két lemezt.
Idézet
 
 
#10 ddrum77 2022-07-01 10:23
Idézet - Goodbye:
Az a baj, hogy szerintem komolyan gondolja. Azt sem értem, hogy miért keresgélnek még mindig utódot, ha állítása szerint Spyder jobb, mint Lexxi. Mindenesetre remélem, hogy jobban sikerül a lemez, mint az előző, mert az már olyan szinten gyenge volt, hogy hirtelen értêkelhetőbbne k tűnt utána a modernkori KISS.


én 50/50-re teszem ezt a komolyan gondolja/nem gondolja komolyan a dolgot, bár ahogy ezek egymást savazzák néha, abból következtetve ez nem vicc, hanem komoly sértődés
ahhoz képest, ahogy búcsúztak tőle (szexelvonóra ment, ahonnan remélhetőleg még több szexuális tapasztalattal tér vissza, illetve kutyakozmetikát nyitott), tehát viccesen cinkelve, ez a mostani nyilatkozat csak tőmondatos éles fikázás

a 3-as lemez még oké, utána már csak villanások voltak dalok szintjén, ettől függetlenül jó zenészek
egy L.A. klubbulit azért megnéznék tőlük
Idézet
 
 
#9 99 2022-06-30 13:02
Az a fajta zenekar, amit saját magam szórakoztatásár a nem hallgatok soha. Otthon,melóba menet, kocsiban stb soha nem is hallgatnám. De élőben frenetikusak :D Nagyon bomba bulikat tudnak csinálni.
Idézet
 
 
#8 Goodbye 2022-06-30 12:59
Az a baj, hogy szerintem komolyan gondolja. Azt sem értem, hogy miért keresgélnek még mindig utódot, ha állítása szerint Spyder jobb, mint Lexxi. Mindenesetre remélem, hogy jobban sikerül a lemez, mint az előző, mert az már olyan szinten gyenge volt, hogy hirtelen értêkelhetőbbne k tűnt utána a modernkori KISS.
Idézet
 
 
#7 Bólogató kutya 2022-06-30 01:17
Szerintem ennek az interjúnak kb a fele szintén paródia a zene mellett :)
A basszer fikázása a "30 éve együtt zenélünk" résztől elég troll :)
Nem hiszem, hogy komolyan így ekézi :)
Amúgy nem hallgatom őket, egyszer fesztiválon végignéztük őket 8 éve, jó bulit csináltak, végigröhögtük, szóval szórakoztató volt a zene mellett a poénkodós részekkel együtt!
Idézet
 
 
#6 hentesbárd 2022-06-29 19:30
belevalók a legények , lazák mint a rigalánc
Idézet
 
 
#5 Goodbye 2022-06-29 18:31
Arc az van, de minőség már nagyon régóta nincs. A helyében a zenésztársakra kenném a legutóbbi két lemez dalait, annyira kínosan rosszak. Kíváncsi lennék, hogy miért is szállt ki Lexxi. Ellenszenves, ahogy beszél róla, az meg hülyeség, hogy ne tudott volna bármit eljátszani. Amatőr dolog szakmailag negatívan nyilatkozni egy volt zenésztársról csak azért, mert személyes ellentét van köztük.
Idézet
 
 
#4 the raven 2022-06-29 17:34
Idézet - ma:
Érdekes, hogy 30 év után vették észre, hogy a basszusgitárosu k egy haszontalan töltelék.
Egyébként ez az egész zenekar... olvasom, hogy milyen témákra akarnak koncentrálni. Hát...

Magical Vagina...egyedi és értékes...az hát.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2022-06-29 16:39
A csávó zenei ízlése alapján van bennük kakaó. Én egy olcsó poénbandának találtam őket sokáig, de Halford is említi a köynvében a gitárost, aki ugye Russ a Fightból. Szóval nem szar zenészek ezek, a szövegek meg paródiák.

Mellesleg honnan jön ki a 30 év Steel Panther? Én tippre azt mondam volna, hogy 10-15 éves banda. Na de 30?

Amúgy meg ja, most jönnek rá, hogy a bgitáros egy fasz: "néha nem volt kedve bulira jönni", "ezt nem tudta volna eljátszani", stb, stb. jobb ez így minden kinek.
Idézet
 
 
#2 Venomádi 2022-06-29 13:54
"A negyedik favoritom a Blue Öyster Cult, saját magamon kívül nem ismerek egyetlen metálarcot sem, aki szeretné őket."

Ugyan most sem ismersz, de itt vagyok. Az első lemezük örök kedvenc. Meg bizony a Spectres is.
Idézet
 
 
#1 ma 2022-06-29 12:51
Érdekes, hogy 30 év után vették észre, hogy a basszusgitárosu k egy haszontalan töltelék.
Egyébként ez az egész zenekar... olvasom, hogy milyen témákra akarnak koncentrálni. Hát...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.