Shock!

október 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Pokolgép: „A katarzist mindig át lehet élni”

Vannak zenekarok, akiket egészen egyszerűen nem lehet megtörni, de ez így van jól. A magyar heavy metal ősatyja, a Pokolgép több zenekarra elegendő nehézségen és tagcserén ment keresztül az elmúlt évtizedekben, ennek ellenére többnyire zökkenőmentesen haladtak előre, tették a dolgukat, és adták ki a minőségi albumokat. Idén tavasszal Rudán Joe helyére Tóth Attila került, akit több korábbi zenekarából és a Társulatból lehet ismerni. A zenekarvezető / dalszerző, Kukovecz Gábor mesélt nekünk a jelenről, a jövőről, és egy kicsit a múltról is, a debreceni MMP Stúdióban eltöltött néhány nap után a tavalyi év végén.

A RockinforM mellékleteként megjelent koncertlemezt a pécsi rockmaratonos bulin rögzítettétek, amin ráadásul egy új dal is hallható, élő- és stúdiófelvétel formájában is…

Mivel a műsorba azt a lassú számot tettük be akkor, azért rögzítettük ezt a dalt a stúdióban, és azért is, mert egy érdekesség, hogy egy lemezen, miképp szól a 2010-es Pokolgép zenekar kétféle formában. Természetesen készül az új CD, több mint két éve dolgozom az új dalokon, már nagyon sok szép és jó új szám van, de úgy döntött a zenekar, hogy ezt a számot játsszuk el a koncerten. Ha valaki meghallgatja a koncertlemezt, átélheti velünk együtt újra a koncertet, annyira forró volt a hangulat, és ezt sikerült is visszaadni a felvételen. Idáig pozitív oldaláról győződtünk meg az együttműködésnek, Szilágyi Pistivel dolgoztunk a koncertlemezen. Egyébként ez a nóta már Attilára lett szabva, már a zenekarban volt, amikor végső köntöst kapott a dal. Készült koncertalbum Kalapács Józsival, Rudán Joe-val is. Attilával 2011-ben jön ki új anyag, így legalább a közönség össze tudja hasonlítani a három koncert hangulatát, a megszólalását, ráadásul a három különböző énekestől egy-egy dal más megvilágítást kaphat ilyen formában. Külön köszönjük a Rockmaraton szervezőinek a lehetőséget, és annak a sok ezer embernek is köszönjük, akik eljöttek és segítettek abban, hogy egy közös lemezt készítsünk. Amúgy a közönség is rendkívül jól hallható az egész felvételen. Ha nagypapák leszünk, lesz majd miről mesélni az unokáknak, hogy mennyire jó buli volt ez.

Nem lehet megkerülni a kérdést az énekescseréről. Azt nem akarom feszegetni, mi volt az oka, hogy így alakult Rudán Joe pokolgépes pályafutásának vége, de az érdekelne, milyen gondolataid vannak most erről az egészről…

Az újságírók is leírták, meg ő is leírta a saját honlapján, utána lehet nézni, hogy mi történt. Minden ember tudja, hogy mit milyen erőbedobással csinál. A magam nevében azt mondhatom, hogy amikor elmegyek hétvégénként koncertezni, és ott átélhetem a dalokat a közönséggel együtt, akik örülnek és szeretnek minket: az maga a katarzis. Nekem ez nagyon fontos. Ha az ember csak egy dolgot csinál – mint ahogy én a Pokolgépet viszem, mert más zenekarban sosem voltam –, akkor a katarzist mindig át lehet élni. Próbálok csak annyit bevállalni, hogy ne fáradjak el, mert ha a fáradtság kihat a társaimra is, akkor az egésznek nincs túl sok értelme, az semmilyen élményt nem ad sem a muzsikusnak, sem a nézőnek.

Tóth Attilára hogy találtatok rá? Figyeltétek a korábbi munkásságát? A Társulatban is szerepelt…

Vannak dolgok, amiket kerülök, például nem nézek tévét. Az a fajta sztárcsinálás, ami néhány csatornán megy, távol áll tőlem. A rockzenében teljesen alulról kell minden létrafokot megmászni, és ha a közönség felemel, akkor feljuthat az ember a csúcsra. Igaz, hogy sok tehetséges ember van ezekben a műsorokban, de azt a műfajt, amit én szeretek, nem játsszák agyon a rádiók és nincsenek tele vele az újságok sem. Ezek a sztárcsináló műsorok is csak arról szólnak, hogy a szavazók a pénzükkel megtámogassák az adott kereskedelmi csatornát. Gusztustalannak érzem ezt az egészet, közben a magyar zenéket nem igazán támogatja a hazai média. Igazából szabadidőm sincs ilyesmit figyelemmel kísérni, Attilára Csibe hívta fel a figyelmemet, hogy a Youtube-on látott egy marha jó énekest és nézzük meg. Kipróbáltuk őt is, és azokat is, akik eljöttek a meghallgatásokra, amiket annak érdekében csináltunk, nehogy mellényúljunk, és a megfelelő embert tudjuk kiválasztani. Végül Attilára esett a választás. Azért, mert szerény, szépen énekel, szívből szereti, amit csinál, és a színpadon száz százalékos lánggal ég.

Az új énekes új lendületet is adott a zenekarnak?

Így van. Ahogy az előbb említettem, a legnagyobb lángon ég, ezért mi is ugyanerre törekszünk. Ezt pedig megérzik azok, akik eljönnek egy koncertünkre megnézni minket. Eddig is jó hangulatúak voltak a bulijaink, amit most töretlenül viszünk tovább.

Egyfajta újrakezdésként lehet ezt az egész váltást körülírni?

Egyáltalán nem az, mivel én sosem hagytam abba. Csupán egy új ember beszállt egy „hangszer” helyére, és ez a hangszer történetesen az ének. A Pokolgépben nem az ének a legfontosabb, mint ahogy én sem nevezném magam „A” legfontosabb alkotórésznek. Itt mindig öt ember száz százalékos teljesítményére van szükség koncerten és stúdióban egyaránt. Itt nincsenek sztárok, hanem kicsi barátok vannak, akik egymásra hatnak, és ez a hangzóanyagokon is érződik, függetlenül attól, hogy ki írja a dalokat. Ez átsüt egy CD-n, és egy koncerten is. Akár öt másik ember is zenélhetne nyugodtan helyettünk, ha el tudná játszani a dalokat ilyen formában, és ugyanazt érezné, ami belőlünk árad.

A régi Pokolgép lemezeket néha elő szoktad venni?

Ritkán, de nem jellemző. Olyankor elcsodálkozom egyik-másik számon, hogy milyen jó, és azon is, hogy valamelyik milyen rossz. (nevet)

A mai zenekarokat mennyire figyeled?

Sok zenekarral szoktunk együtt játszani, ha bárki vendég előttünk, akkor meghallgatom és megnézem őket. Időhiányból kifolyólag nem tudom folyamatosan nyomon követni a mai dolgokat, de fesztiválokon szoktam találkozni olyan csapatokkal, akiknek ismerem a zenéjüket, mert már hallottam esetleg a lemezüket.

Régóta tanítasz gyerekeket egy iskolában. Változik az, hogy mire fogékonyak ma a gyerekek akár öt-tíz évvel ezelőtthöz képest?

Ahogy a társadalom változik, a gyerekek is változnak. De szerintem egy tizenéves gyerek még nem tudja, hogy mit szeretne hallani. Nyilvánvaló, hogy a médiában a rockzene nem igazán létezik, és inkább a 15-16 éves gyerekek jutnak el oda, hogy felfedezik maguknak ezt a műfajt. Az emberek meg azt fogyasztják, amit enni kapnak. Mivel ez a műfaj a médiában nem kap szerepet, sokan később ébrednek arra, hogy jé, ez a stílus létezik…

A rocksajtón kívül nem is látsz esélyt a médiában való jelenlétre?

Bármi lehetne, ha a szerkesztők kedvelnék ezt a műfajt…

Amikor elindult a zenekar, a 80-es években, a vasfüggöny mögött nem igazán volt kedvelt a heavy metal…

Most sem kedvelt. Akkor lenne az, ha látnád a tévében valamelyik rockzenekart. Mi legalábbis nem vagyunk benne a pikszisben, de nem is igazán vágyom rá annyira, hogy benne legyünk.

Mit gondosz, a régi időkben volt nehezebb egy rockzenekar élete vagy inkább manapság az?

A nehézségek mindig megvannak. Régen talán annyival volt nehezebb, hogy a politikai erők ugyan teljesen megszüntetni nem tudtak dolgokat, de megnehezítették az életet. Nem lehetett kimenni külföldre játszani, még akkor sem, ha hívtak. Akkoriban nehezen lehetett elhagyni az országot, nem engedtek ki. De ez lényegtelen, ha valaki szereti csinálni a saját dolgát, akkor minden nehézséget le tud győzni. Ha választani lehet az olyan ismertség között, hogy esetleg éjjel-nappal a tévében szerepeljek vagy aközött, hogy elmegyek valahova játszani, és eljönnek azok, akik szeretnek és kitartanak mellettünk, akkor az utóbbit választom. Nem szeretnék médiasztár lenni.

Úgy tudom, hogy a Hol van a szó című dalotokat a svéd Hammerfall fel szeretné dolgozni…

Az 1991-ben megjelent Adj új erőt lemezen hallható ez a szám, és már rengeteg Pokolgép lemezen megjelent különböző átdolgozásban. A Hammerfallnak nagyon megtetszett ez a dal, és úgy döntöttek, hogy átdolgozzák. Erre roppant büszke vagyok.

Egyébként a Pokolgépet a mai napig ismerik a rockrajongók világszerte…

Hála istennek, hogy vannak olyanok, akik szeretnek minket, megveszik a CD-t, kiviszik külföldre és a kinti rockzene-rajongók nem azt mondják rá, hogy „ez szar”, hanem esetleg felfedeznek valami érdekeset benne, hogy ez olyan magyar, olyan sajátosan egyéni a hangvétele. Van már néhány külföldi meghívásunk, de a legfontosabb, hogy itt Magyarországon ne feledjék el a nevünket. Ez visz tovább minket.

A következő Pokolgép lemezre is kerül majd megzenésített vers egy magyar költőtől?

Tervek már vannak, kérdés, hogy majd én és a zenekar jónak ítéljük-e. Ezzel is saját magamat próbálom megerősíteni abban, hogy tudjam, honnan jöttem, hogy magyar vagyok. A magyar költők előtt próbálunk ilyen módon tisztelegni. Természtesen sok kiváló külföldi költő is létezik, de ha ilyen megzenésítés kerül szóba, akkor a magyar költők verseit részesítjük előnyben, de kizárólag akkor, ha jó dal tud belőle születni. Feleslegesen nem szeretném erőltetni, de az utóbbi időben minden lemezre került egy ilyen megzenésített vers.

Az a kérdés mindig előkerül, hogy mikor lesz végre DVD-tek…

Mi nagyon szeretnénk, de mivel minden dolog pénzbe kerül, és manapság a gazdasági válság közepén nagyon nehéz ezt megvalósítani, főleg, hogy a DVD előállítási költsége roppant magas, és nekünk nincs rá pénzünk. Várjuk a jelentkezőket, aki szeretne ebből a dologból profitálni és készítene a zenekarnak egy DVD-t. Majd egyszer biztos lesz. Ez a rockmaratonos felvétel is úgy indult, hogy DVD-felvétel lesz, de végül csak a koncertet rögzítettük, de nem bánom, mert csodálatosan szól az anyag. Az egyik legjobban szóló Pokolgép album számomra.

A Vedd el ami jár albumot 2009-ben újra kiadták…

Az egy jól sikerült lemez volt, teljesen elfogyott az a harmincezres mennyiség, ami akkoriban magánkiadásban jelent meg. Eltelt azóta jó pár esztendő és az Alexandra kiadó megjelentette újra.

Nem terveztetek soha olyasmit, hogy néhány koncerten egy teljes lemezt eljátszotok?

Ez egy nagyon jó ötlet, majd elgondolkodunk rajta. (nevet) Egy olyan turné lehetne, amikor minden bulin egy másik lemezt adunk elő. Órási feladat lenne nekünk is. De igazából az a bevált szokás, hogy a közönség jelzi, melyik dalt hallaná szívesen, amibe magunkat is belekalkuláljuk persze, hogy melyik az a dal, amit jólesik eljátszani. Ha ez a két akarat találkozik, akkor azért a műsor folyamatosan változik. Két egyforma koncert nincs, mindig minden változik.

 

Hozzászólások 

 
#2 Guest 2011-02-10 16:18
Nagyon örülök a koncertlemeznek , meg is dicsértem, de hogy annyira csodálatosan szólna??

Hááát, nem tudom.....
Idézet
 
 
#1 Guest 2011-02-10 12:39
2010 12 30
http://www.youtube.com/watch?v=6zZl0Q4ejbI
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.