Shock!

Idén harmincöt éves a Metal Lady, mint énekesnő, mint zenekar, mint jelenség. Mert kétségkívül mondhatjuk, hogy Bíró Ica igazi jelenség volt a honi rockzenében, amikor Metal Ladyként berobbant a köztudatba. Sokak számára ráadásul látszólag a semmiből, egy teljesen más, a zenei színtér szempontjából maximálisan civil világból. De hogyan is indult ez az egész? Hogyan lett az ünnepelt modellből Pokolgép-koncertek vendége, egy bőrbe és szegecsbe öltözött rocker, aki hitte és énekelte is, hogy „egy falka, egy vér″? A végtelenül közvetlen és kedves, mindenféle allűrtől mentes Bíró Ica otthonában látott vendégül erre a beszélgetésre, a Metal Lady aktáját pedig e jubileum alkalmából nyitottuk fel, egészen a kezdetekig visszanyúlva.

Honnan jött az érdeklődés a rockzene iránt?

Ha hiszed, ha nem, nekem mindig is ez a kemény vonal tetszett. ez a műfaj fogott meg egészen kiskorom óta. Először a régi nagyok, Led Zeppelin, Uriah Heep, Deep Purple, aztán a Metallica, a Manowar, azzal a nagy mesemondó hangjával! (nevet) Ruhaipari iskolát végeztem egyébként, divattervezőnek készültem, aztán átkerültem a másik oldalra, modell lettem, kifutóra kerültem, és tulajdonképpen mindenféle dizájnban megjelentem, de a privát szférámban, ha csak tehettem, ezt a vonalat követtem öltözködésben is. Elkészítettem magamnak azokat a szereléseket, amik nekem tetszettek. Hozzáteszem azért, hogy nehéz formálni, a ruhát testre szűkíteni, de én ezt megcsináltam, és nagyon szerettem is. Aztán amikor kijutottam Londonba, a családdal, az első bőrdzsekimet ott vettem. Még semmilyen Metal Lady nem volt ekkor a színen. Ott vettem fényes, testhezálló szereléseket is, jó vastag öveket, egy zsák szegecset, meg hevedert, mindent, amit el tudsz képzelni! (nevet) A mai napig ezekben lépek fel, egyikben-másikban. Van egyfajta disszonancia, hogy egy nőies nő ezekben a feszülős bőrcuccokban... Tulajdonképp hamarabb volt Metal Lady-poszterem egy lakkbőr szerkóban, mint hogy egyáltalán Metal Lady lettem volna. A Képzőművészeti Kiadó árulta pénzért akkoriban a képeimet, a vizestrikóstól kezdve mindegyiket, és ez is egy ilyen darab volt. Ezt a külső megjelenést hoztam magammal. A modellek közül kicsit ki is ríttam, rebellis voltam, a zenei világom miatt is talán. Amolyan magányos farkas. Én inkább poszterlány voltam, címlaplány, kártyanaptárlány. Persze kifutón is szerepeltem, de ott is azokat a ruhákat szerettem, ami hasonló feeling volt.

Ez a ′80-as évek eleje-közepére datálható nagyjából?

Igen. Kifutók fotók, poszterek, reklámfilm, mindenben részt vettem, aztán a reklámfilmekből lett egyszer kis film betét-szerep. Itt egy kicsi, ott egy kicsi, és így hívtak végül mellékszereplőnek A néma című filmbe, ahol Nagy Feró volt a főszereplő. És egy rockénekesnőt kellett alakítanom, aminek, mondanom sem kell, nagyon örültem.

Valahogy ezt rögtön magadénak érezted, gondolom.

Magaménak éreztem, csak hát arról volt szó, hogy ott énekelni is kell! (nevet) Ú, mondom, te jó isten! (nevet) De azt, hogy más hangján menjen a filmbe a jelenet, vagy hogy playback legyen, azt azért nem, azt kikérem magamnak, úgyhogy el is mentem énektanárhoz. Emlékszem, ahogy mondta Babika, hogy ha olyan jól tudnék énekelni, ahogy kinézek, az milyen jó lenne! (nevet) Erős hangom volt, de nem volt képzett. Elénekeltem a főcímdalt, meg volt egy jelenet, ahol tulajdonképp ezt a karaktert kellett a színpadon alakítani. Még vokalistáik is voltak, és egyébként a Pál Utcai Fiúk volt a kísérőbanda mögöttem. Tulajdonképpen itt született meg bennem a vágy. Ezt egy óbudai moziban forgattuk. És akkor tessék, a közönség, tessék őrjöngeni! De én azért úgy beleéltem magam, hogy megszületett a gondolat, hogy jó lenne, ha mindez valós történet lenne, nem csak eljátszott, filmbeli. Akkor nagyon futott a karrierem, bemutatókra hívtak folyamatosan, fotózásokra, ennek ellenére kezdtem igazán eljárni énektanárhoz, hogy tényleg lássam, merre-meddig. Nem olyan könnyű ez, ha az ember tényleg komolyan gondolja. Voltak is vele gondjaim, de nagyon lelkesen kezdtem tanulni. Már csak azért is, mert Feró már a forgatáson megszólított, vagyis ő mondta tulajdonképpen, hogy tiszta metal lady vagy!

Tőle származik tulajdonképp a neved?

Igen, illetve igazából nem tudom már, két keresztapát szoktam megnevezni, mert nem tudom, hogy melyik mondta ki így egyben. Mert a rock lady meg a metal lady jutott eszükbe rólam, de nem tudom, hogy Feró mondta-e ki ezt így végül, vagy Elefánt az Omegából. De akkor már legyen a metál! (nevet) Ez már az én választásom volt.

Hogy jött ebből a rövid filmszerepből, hogy végül legyen saját lemezed is?

Feró kezdte mondogatni, hogy ő csinálna nekem egy lemezt, mert hogy ez a látvány, a hang is azért ott van, kicsit képzeni kell, de majd meglátjuk.

Őt ezen a forgatáson ismerted meg?

Aha, igen. És innen elindult benne is ez a teremtő vágy. A karrieremben akkora már mindent elértem, mint modell, és úgy gondoltam, hogy ez engem motivál, érdekel is. Közben ez a Néma című film elkészült, le is ment mozikban is. Úgy tudom, sikere is volt, nem sokkal később pedig jött egy másik felkérés, ahol szintén énekesnőt kellett alakítanom.

Ez lett aztán az Emberrabló lányok.

Igen. Itt előtte mér egy castingra is behívtak, nagyobb volt a szerep, komolyabb az egész produkció. Az operatőr, Illés György is nagyon híres név volt, igazi világszínvonal. A némában csak egy énekesnőt kellett hoznom a színpadon, volt egy szösszenet próza is, de minimális. Az Emberrabló lányokban már nekem is jóval több szerep jutott, ott sok főszereplő volt lényegében. Egyébként eredetileg egy másik együttesről volt szó ahhoz a filmhez, mint ami végül lett, sőt, teljesen másik műfajról is, igazi diszkó-feeling lett volna.

Volt ráhatásod, hogy változtattak, és végül a Pokolgép kapta meg a lehetőséget? Csak mert látom a csillogást közben a szemedben.

Igen, igen! (nevet) Úgy történt, hogy Gergely Róberttel castingoltam, aki utána nagyon jó barátom is lett. Ez egy nagy párkapcsolati összeveszés-jelenet volt, és közben úgy megszorította a karomat, hogy rendesen fájt. És olyan vehemensen ellenkeztem, hogy azonnal felvettek! (nevet) Mondták, hogy na, ez kell nekik! (nevet) Mondtam, hogy egy kérésem van csupán, akkor tudom csak vállalni, ha olyan zenekar van mögöttem, akit én is szeretek. És úgy látszik, tényleg engem akartak, mert belementek, kérdezték, kit szeretnék. Én meg mondtam, hogy a Pokolgépet! (nevet) Elhívták a fiúkat, és ők is örömmel vállalták. A filmhez aztán kellett egy közös szám, amit ők írtak meg, ez lett az Egy falka, egy vér. Vagy Indulj!, ahogy később az ő lemezükre felkerült.

Így, a saját közegedben már gördülékenyen ment minden, gondolom.

Azért úgy álltam oda, hogy kezem-lábam remegett, nem volt semmiféle rutinom. Azt a két számot felénekeltem korábban, de semmi több. Azért ez már egy igazi banda volt.

Ez azért meglep, hiszen addigra te már bőven szoktad a szereplést, a rivaldafényt, a kifutókat, a színpadot.

Jó, de várjál, azért a modellek némák. Az egy teljesen más műfaj. De életem első divatbemutatóján is remegtem. Minden kezdet nehéz. Utána megszokod, de hiába az évtizedes rutin, ha olyat kell csinálni, amit még korábban nem. Izgultam. Ma is izgulok valamennyire, de azért már rutinosabb az ember.

Ismerted egyébként a pokolgépes srácokat korábbról?

Nem. Kedvenceim voltak, és úgy gondoltam, ha már műfaj, velük szerepelnék együtt szívesen, de személyesen nem ismertük egymást. Mondjuk, ahogy Ferót megismertem, jártam le hozzájuk a Yukba párszor, ott lehet, hogy futólag találkoztam valamelyikükkel, de igazából mondhatjuk, hogy nem ismertem őket.

Valahogy úgy sejtem, gyorsan megtaláltátok a közös hangot.

Nagyon kedvesek voltak, Kalapács Józsinak különösen sokat köszönhetek, „fogta a kezem″ és tulajdonképp az egésznek a feelingjét ő mutatta be. Előénekelt, tanított, amit el tudsz képzelni, azért csak a flitteres kifutóról érkeztem, akármennyire is rocker voltam.

Emlékszem, hogy az Emberrabló lányokat még a korabeli Metal Hammerben is hirdették, de végül soha nem mutatták be rendesen...

Sajnos volt egy kis gond vele: meghalt a producer, akié a tulajdonjog volt. Ez egyébként mozifilmnek készült, de aztán nem ment moziba.

Ez mégsem akadályozta meg, hogy beindítsd a zenei karriert, és színpadra állj egy saját zenekarral.

Amikor elkészült ez az Egy falka, egy vér, ahhoz is volt egy nagy forgatás, a Népstadion mellett, a Körcsarnokban. Ez még a filmhez készült, de azokat az élő jeleneteket ott egy rendes Pokolgép-koncerten vettük fel. Józsi be is mondta, hogy itt most egy filmforgatás is lesz, tessék ugyanúgy viselkedni mint máskor! (nevet) Ezután kezdett el aztán a Gép nekem további zenéket írni, összerakták az első lemezemet rövid időn belül.

Itt azért történt egy stratégiai váltás, nem? Lévén eredetileg ugye Feró akarta volna ezt a lemezt összehozni.

Mondogatta Feró, hogy kéne a lemez, és majd jelentkezik, de nagyon elfoglalt volt már akkor is mindig, úgyhogy végül maga is mondta, hogy jó, jó, a Gép az kurva jó, jó lesz az neked, Ica! (nevet)

És olyannyira jó lett, hogy nemcsak megírták a lemezt, de ők is vették végül fel.

A Pokolgép játszotta fel, igen. Illetve volt egyvalaki, aki még pluszban bekéredzkedett, Szekeres Tomi, annak nagyon örültem. Mondta, hogy „Ica, nem akarok kimaradni a lemezedből!" (nevet) Összebarátkoztunk, legtöbbjükkel azóta is jóban vagyok. Nem azt mondom, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, de most, hogy visszatértem, például meghívtak tavaly a Totális Metál elé, a Kalapács zenekarral meg kivittek minket Londonba is egy évvel korábban. Józsival amúgy is különösen jó a viszony, járok a bulijaira is.

Amikor először voltál rendes stúdióban, felénekelni egy teljes lemezt, megint új kihívás lehetett.

Törökbálinton vettük fel a régi, híres stúdióban. Ott voltak a fiúk is, úgyhogy olyan nagy baj nem lehetett, volt csordavokál, meg minden, amit el tudsz képzelni. Jó volt a hangulat, mindenki figyelt rám is. Persze először leizzadtam, de itt is Kalapács Józsi segített sokat: mutatta, hogyan képzelik el, előénekelte, hogy ő mondjuk hogyan csinálná az adott dalt. Aztán persze saját magamat is beletettem, az én lelkivilágomat. Sokan kritizálták később a hangomat, de úgy vagyok vele, hogy szívvel-lélekkel csináltam, ha kell, kell, ha nem, nem. Büszke vagyok rá, hogy a Pokolgép ezt bevállalta, hogy segítettek, és a barátaim lettek.

Tényleg nagy szó volt ez, hiszen ők akkor messze a legnagyobb név voltak a hazai kemény zenék világában.

Az Egy falka, egy vér teljesen hozzám is kötődik, úgy tudom, soha nem is játszották, meghagyták ezt a dalt nekem. Általában ez az utolsó számom most is, amikor a Stress-szel közösen játsszuk a bulikat, ha tehetem, fel is hívom az első sorból a csajokat, az én „falkámat", hogy közösen nyomjuk.

Ez a dal egyébként eredetileg még Pokolgépnek indult, vagy már kifejezetten neked írták, csak aztán felkerült a Metal az ész lemezre is?

Direkten a filmhez készült, és aztán az én lemezem lett először kész, ott jelent meg. Utána ők is felrakták lemezre, csak már Indulj! címmel.

Ugyan Feró volt az ötletgazda, végül nem ő csinálta a lemezt, és így nem is nála jelent meg, hanem a Filmpremier Kft.-nél. Ez a név a filmes céget takarta, akik magát a filmet is forgatták?

Nem teljesen, de magához a megjelenéshez nekem is volt közöm. A volt férjem volt a Filmpremier Kft.-ben tulajdonos. Megjelentek a filmesek ezzel a filmötlettel, jött a casting, ő akkor eljött oda velem. Akkor ők már különféle reklámfilmeket kezdtek el csinálni. Beajánlott egy opciót a produkciónak, tulajdonképp felajánlotta, hogy ők is közreműködnek, mert azért több kamera kellett, infrastruktúra, helyszínek, satöbbi, és így végül összeszűrték a munkálatokat. A lemez pedig a kft. neve alatt jelent meg.

Az első igazi fellépésre emlékszel?

Az még egy amolyan elő-fellépés volt, akkor még a Mister-X kísért. Ez Csepelen, a Művházban volt, akkor még nem volt meg a zenekar, csak ilyen-olyan fellépések voltak. A Karthagos Szigeti Feri segített sokat, egyébként ő hozta össze a lemezborítómat is. Aki nekik azt az elefántos borítót csinálta, az dolgozott az enyémen is. Aminek az alapja egy fotó egyébként.

Szentül hittem, hogy az a borító tokkal-vonóval grafika.

Nem, én fotó vagyok. Meg van ugyan egy kicsit ezüstözve, de az egy fotó. A ruhát is én varrtam magamnak, a térdvédőt is, rajtam ott minden origi! Az állatkákat rajzolták csak körém. Nem is az első verziót fogadtam el egyébként, azok túl szelídek voltak. (nevet)

Ez a borító amúgy tökre egybevág azzal, amit az elején is mondtál, hogy szeretted a Manowart, meg azt a feelinget. Nekik voltak hasonló frontjaik, meg Doro Peschnek például, aki ugye szintén egy metal lady.

Persze, hát nem is véletlen! Életem első önálló fellépése a zenekarral egyébként Miskolcon volt. Ez egy sportcsarnok volt, a Pokolgéppel, valahol még felvételem is van róla. Emlékszem, úgy konferált be akkor Józsi, hogy Metál-Ica! (nevet) Jó kis szójáték, főleg, hogy a Metallica fekete albuma abszolút kedvencem, imádom őket. A lényeg, hogy siker volt, olyannyira, hogy rögtön az első szóló alatt felugrott a színpadra egy fiatalember, jó két méter magas, felkapott, ugrált velem, a zenekar meg lefagyott, a roadok is lemerevedtek. Tulajdonképp így kitartott a közönség fölé, gondoltam is, ha itt ledob, nekem végem! (nevet) De nem volt semmi baj, mire ocsúdtak, már kaptam egy puszit, és le is ment szépen. Onnantól kezdve teljesen integrálódtam ebbe a közegbe. Egyből befogadtak.

Kik alkották végül a zenekarodat?

Összeállt egy banda, mivel a Pokolgép csinálta ugye a saját turnéját. A stúdióban feljátszották a dalokat, de élőben kellett egy saját zenekar, így kerültek mögém a Szűcs testvérek az Árkádok zenekarból, meg Galántai Zsolti, aki korábban az Ossianban dolbolt, ők voltak a koncertzenekar. Az első turném később egyébként pont Feróék, a Beatrice előtt volt, mondták is, hogy bátran bevállaltam, mert hogy akkoriban a Rice előzenekarának lenni híresen életveszélyesnek számított! (nevet) Hát, nekem jó volt, engem szerettek többnyire. Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen, visszáztak is. Ennek volt is kis böjtje később Pécsen, mert Feró nehezen viselte, hogy „Bíró Ica, Bíró Ica"! (nevet) Végigmentünk az egész országon, a nagyvárosokban. Ez volt úgymond a beavatás.

Ekkor már kint volt a lemez?

Ekkor már igen, ismerték, hogyne. Aztán a Sex Action előtt is voltam előzenekar, az sem volt egyszerű! (nevet)

A Metal Lady elég nagy hírverést kapott akkor, mondhatjuk, valamennyire be is futott hirtelen, viszont akkor te még leginkább egy ismert modell voltál. Nem volt olyan félelmed, hogy mindez esetleg hátránnyal lehet arra a karrierre? Akkoriban a mainál is jóval furcsább szemmel tekintett az átlag társadalom a rockerekre.

Engem ez egyáltalán nem érdekelt. Baromira nem. Modellként igazából mindent elértem addigra, amit szerettem volna.

A második album 1994-ben jelent meg, ott viszont már más szerzőkkel, más gárdával dolgoztál.

A kettes albumomat az ossianos srácok rakták össze, Tobola Csabi, Vörös Gábor, Maróthy Zoli. És Jung Norbi. Trunkos András volt akkor az élettársam, és ennél a lemeznél már ő is írt számokat. Szövegeket is, a Birkafarkas egy picit az öniróniája is volt. Az Azé a nő, aki megműveli lemezcímet is ő találta ki, de alapvetően a zenét Zoliék rakták össze. Ott van egy kedvenc duettem is Maróthy Zolikával. Anno az első önálló koncertemen, azon a bizonyos csepelin, Maróthy Gyuri, Zoli bátyja, mint kritikus újságíró, a Nélküled című számom után örök barátságot kötött velem. A jó barátság az ossianosokkal is innen ered. Azt a számot nagyon szeretem, és az akkor nagyon aktuális volt magánéletbeli dolgok révén. Gyuri bevallotta, nem nagyon kedvelt az elején, vagyis furcsa volt neki, hogy a flitterből hirtelen a rockerek között, mit is keresek? De ennél a dalnál már ő is hitelesnek tartott, vagyis elfogadott. És nagyon örült, hogy itt vagyok. Onnantól kezdve jó barátok lettünk. Elismerem, hogy nem voltam tökéletesen képzett, nyers hang voltam, de igyekeztem, lélekből énekeltem. Mindig az volt a fontos, hogy a közönség szeresse. És sokan szerették. Rengeteg levelet is kaptam akkoriban, volt egy úgynevezett Metal Lady Boszorkánypostája, szívüket-leküket öntötték ki nekem a fiatalok. Újságokban is válaszoltam sok kérdésre. Nagyon nagy felelősség volt, szó szerint problémás fiatalok százai írtak nekem. Van is olyan dal a kettes lemezen, a Túl késő, ami egy ilyen levélből született: az apám alkoholista, az anyám prosti, a barátom drogos, én meg mindjárt öngyilkos leszek, írta tizenhat évesen egy kislány nekem. Próbáltam erőt adni, aztán egy idő után kaptam egy levelet, hogy hát igazad volt, és kisimult a kis élete. Ennek nagyon örültem.

Ez azért megerősítés volt számodra, nem?

Hát hogyne. Volt olyan, hogy börtönből írtak, valami rendőrt leütött, azért volt bent. Mondtam, hogy hát próbálj már meg jól viselkedni! (nevet) Aztán egyszer az egyik bulin ott várt egy fiatalember, már mindenki elment, és mondta, hogy ő a börtönös. Ú, mondom, most melyik is? (nevet) Megköszönte, hogy írtam, és hogy megfogadta, amiket tanácsoltam, harmadolták is, és már mindjárt nősül, jó irányt vett az élete. Ezek jó érzések voltak. Igyekeztem emberileg is kezelni ezt a felelősséget.

Miért szakadt meg ez a zenei karrier a második lemez után?

Sajnos az akkori partneri kapcsolat nem volt túl jó periódus az életemben. Ő volt a menedzserem is, de nem volt túlságosan finomkodó, csak ostorozott, jó szó ritkán hangzott el. Úgyhogy végül mondtam, oké, akkor itt befejeztem a Metal Ladyt. Akkor kezdtem el a fitnesz felé fordulni, illetve az történt, hogy elkezdtem összeszedni magam, főként saját magam miatt. Aztán ebből jött az ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy videókazettát is? Csináljunk olyat, mint Cindy Crawford! Elkezdtem felgyúrni magam, és tudtam is, hogy mitől változtam, de olyat szerettem volna, ami mindenki számára érthető, mit miért és hogyan kell csinálni. Az egyes kazetta nagy siker lett, aztán könyv, kettes kazetta, hármas, négyes, összesen kilenc darab, aztán DVD-n is. Ez egy teljesen más karrier volt, szintén nyolc-kilenc év az életemből.

Modellként ismert meg az ország, aztán mindenki tudta, ki az a Metal Lady, és ebből is sikerült úgy váltani, hogy nem a Metal Ladyt vagy a modellt emlegették, ha a fitnesz kapcsán rólad volt szó.

Szoktam mondani viccesen, hogy azért az a fitneszkorszak is metál volt! (nevet) Kemény volt, hogy összerakjam magamat, az egy szép munka volt. És elmondhatom, hogy ebben is úttörő voltam itthon teljesen, és nagyon sok ember egészségét és formáját, boldogságát visszaadta. De annyira nem állt távol a metáltól ez sem. Ott a Manowar, hát azok is gyúrós fiúk! (nevet) És nem árt, ha a csajokon is van egy kis izom.

Ez a fajta önmagadra figyelés, gondolom, már a modellkorszakban megvolt, meg meg is kellett lennie valamilyen szinten.

Akkor még annyira nem volt rá szükségem, de azért mindig odafigyeltem a táplálkozásra. Meg közben született egy gyermekem, hiszen a kislányom már megvolt, amikor a Metal Ladyt kezdtem.

Később aztán a színház világában is megfordultál.

Volt egy nagy kalandom: a Ruttkai Éva Színházban szerepeltem, három darabban. A kaktusz virágában például, ez egy énekes darab, tudod, A jamaicai trombitás, Voith Ági... Az ottani énektanárnő azt mondta: addig nem megyek haza, amíg nem megy tökéletesen! (nevet) Jó nehéz nóta, tulajdonképpen ott döbbentem rá, hogy vannak olyan technikák, amiket, ha használ az ember, könnyebb. Aztán jött a Nyolc nő, az egy dráma, és volt az Egyéjszakás kaland, ami lényegében kétszereplős zenés darab, nagyon nehéz is volt, kilencven perc végig a színpadon. De nagyon jó volt. Hiányzik is a színházi játék és a szerepek.

Nem fordult meg benned, hogy a színház, vagy a filmezés irányába orientáld tovább az életed?

De, csak tudod, én nem vagyok az a nyomulós fajta. Nem bírom a tülekedést, nem bírom a könyöklést, nekem nem kell protekció. Úgy vagyok vele, hogy aki meg akar találni, az majd megtalálja azokat a pontokat, ahol el tud érni. Lásd, te! (nevet) Büszke vagyok rá, hogy akárhány címlapot látsz rólam, akárhány filmben, vagy darabban szerepeltem, az azért volt, mert engem akartak, mert alkalmasnak gondoltak.

A színház világába hogyan csöppentél egyébként?

Az RTL Klub egyik reggeli műsorához egy stylist keresett meg, mondta, hogy szeretne engem átöltöztetni. Mert mindenki ismeri a stílusomat, és ő pont ezért most másként szeretne felöltöztetni, vállalom-e? Miért ne? Stohl Buci volt a riporter, háromszor is átöltöztettek, a harmadiknál látszólag csak a frizurám változott, és amikor erre Buci rákérdezett, akkor jött a 9 és fél hét zenéje, tudod, és az a bizonyos vetkőzős előadás, de alatta aztán persze ott volt a harmadik ruha, egy baby doll. Ezt az előadásomat látták a színházasok, és rögtön mondták, hogy ez Stephanie A kaktusz virága darabhoz, ő kell! És az a szemüveges kiskosztüm, az is kellett nekik! (nevet) Megkerestek, lepróbáltuk velük, és bekerültem. Ott is kezem-lábam remegett először! (nevet) Az elsőnél nagyon izgultam. Aztán jöttek a vastapsok, a sikerélmény. És onnantól evidens volt a többi szerep, hogy második szerep, harmadik szerep. Ezt a darabot vagy háromszázszor játszottam, mentünk vele körbe az országban.

Tök érdekes, hogy a modellt, a Metal Ladyt, a fitneszvonalat kábé mindenki ismeri, a színházas szerepléseidről viszont alig lehetett hallani.

Nem tudják, és ezt nagyon sajnálom.

Ennek a kalandnak miért szakadr vége?

Sajnos meghalt a rendező-igazgató, Nagy Miklós, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek. Ő tanította meg nekem a színészmesterséget. Aztán maga a színház is megszűnt, úgymond.

Szintén kevesebben tudják, hogy később volt még egy CD kiadványod, bár teljesen más vonalon, mint a Metal Lady.

A Lélekszépítés. Ez teljesen más, inkább meditatív dolog, világzene. Azt tudod, hogy kikkel csináltam? Várj, mutatom! (előveszi a CD-t, és mutatja a booketben a neveket – SzG) Az eddás srácokkal: Göme, Pataky is írt bele. Ez valamikor a kettes fitness videokazetta után jelent meg. Manapság már az ilyen zene is nagy divat. YouTube-on pár szám talán fent is van. A Vár a fény címűhöz még egy szép klip is készült. Közben megírtam a könyvemet is, a 940 oldalas A megújulás titkai – A test- és lélekszépítés bibiláját. Ezen három évig dolgoztam, elég komoly munka volt. Négy fejezetből áll, az első a pozitív gondolkodás, keleti filozófiák, aura, csakra és meridiánok. És hogy minden a fejben dől el. Aztán a táplálkozás alapjai, mit miért és hogyan, a fehérjék, a szénhidrátok, a vitaminok, a hormonok táplálása. A harmadik rész a torna, ebbe a teljes első könyvem is bele van integrálva, és végül egy kis szépségápolás, ami alap, egy kis keleti akupresszúrával. A kiadóm sajnos nem fizetett ki. Aztán innentől kezdve jött a mélyrepülés. Minden jog az enyém, és jó lenne, ha újra kiadhatnám, nagyon sokan dicsérik, keresik, mert hasznosnak tartják.

A korabeli sajtó utóbb elég jól dokumentálta a vesszőfutásod és az igazságodért máig tartó harcodat. Mi történt tulajdonképpen?

Jött egy lehetőség, és a devizás bankkölcsön a jövőm biztosítása végett. Önfenntartó munkahelyet szerettem volna, így a könyvem alapján megcsináltam a Megújulás Klubot. Egy ideig jól működött, aztán minden összeomlott, mert háromszorosára emelte a bank a havi törlesztőt. Jött a kilakoltatás, majd a covid. Perifériára sodródtam, ki lettem fosztva, jogtalanul és törvényeket sértve. Ezt azért merem kijelenteni, mert az én ügyemben be is igazolódott a törvénytelenség. A rendőrség még nyomoz, de a közjegyző is törvénytelenül járt el velem szemben, ami éppen törvényszéki ügy. 2017-2018-ban küzdöttem, tüntettem, mindent csináltam. Mindenkiért, magamért, és másokért is. Bűnözők fosztottak ki tulajdonképp, de most, hogy jött ez az új uniós törvény, talán van esély, hogy visszakapjam a tulajdonaimat. (Az idén május elején hozott bírósági döntés értelmében az adósok csak a kapott összeggel tartoznak, az árfolyamkülönbözet összes terhét a pénzintézetnek kell viselnie. Az ítélet kulcsfontosságú a devizahitelesek szempontjából, tömeges perek indulhatnak – SzG) Most az új uniós törvény szerint csak a törzstőke, a kézhez vett összeg járna vissza a bankoknak. Tőlem a többszörösét vették el. Ötvenkét milliós összegre elvettek tőlem négyszázmillió forintnyi értéket! A házamat, a fitneszklubomat, mindent. Ezzel a könyvvel, meg ezzel a tudásommal Megújulás Titkai és Hozd ki magadból a legjobbat címmel jártam az országot előadásokkal. Amikor kilakoltattak, gyakorlatilag a fitneszklubom felében laktam, csak később költöztem ide, ahol most is élek. Nem volt keresetem, viszont egy barátnőm épp egy filmgyári őrző-védő cégnél dolgozott, oda sikerült akkor elhelyezkednem. Őrző-védő biztonsági szolgálatban dolgoztam. Vigyázni kellett az értékekre. Meg megtanultam irányítani kamionokat, jöttek a művészek, színészek, huszonnégy órás szolgálatot láttam el. Mostanában meg interjúkat csinálok, a BKTV-nél, a Buda Környéki Televíziónál, 40-50 kilométeres körzetben riporterkedem. A főnökasszony nagyon helyes és kedves hölgy, baráti a kapcsolatunk. Itt inkább olyan riportalanyok vannak, mint a polgármester, meg a rendőrkapitány, és hasonlók, tehát inkább közéleti jellegű, de például a budaörsi napokon is voltunk kint. Sokszor itt is megismernek, mindenki szívesen ad interjút nekem.

Adja magát a kérdés, hogy hogyan jött innen a visszatérés, és egyáltalán, a Stress zenekarral való összeborulás?

Ők voltak az első metálzenekar itthon, ezt én is tudom. Előbb léteztek, mint a Pokolgép. Figyeltek rám, és eszükbe jutottam a kilakoltatásaim alatt is, így felhívott Lőrincz Tibi, és meghívott az egyik bulijukra. Nem fellépni, csak vendégként, jól érezni magam, meg a felesége is szeretne megismerni, mondta kedvesen. Akkor nem tudtam menni, de aztán újra hívtak. Először csak azért nem mentem, mert épp padlón voltam, kilakoltatottan, dobozokból éltem, azt sem tudtam, hol van épp valami metálos cuccom. Lelkileg nem voltam ráhangolva semmire. De olyan szépen hívtak, hogy végül csak elmentem. A Legendában volt a buli. Elég jól összeraktam akkor magamat, így sikerem is volt, kaptam dicséretet és jól éreztem magam, újra láttak a rockerek, szeretettel fogadtak. Amikor vége lett a bulijuknak, egyből szaladtak ki hozzám és rögtön azt kérdezték, miért nem lépek fel velük, mint Metal Lady? Mondom: tudjátok a dalaimat? Miért, hát ezen múlik? Mert ha ezen múlik, melyik számmal kezdjünk? Mondtam, ha jönnék, két szám érdekelne, vagy három. Azt tudom, hogy az Ébredj felt mondtam akkor elsőnek. A Kegyetlen hajsza csak később jött. Meg persze az Egy falka, egy vér. Aztán eltelt úgy két hónap és felhívtak, hogy akkor menjek le a próbaterembe. És döbbenten hallottam, ahogy kiválóan játszották a dalokat! A banda is nagyon szimpatikus, tök emberi, normális csapat. Mára már szinte a családom. Mostanra az van, hogy ők lenyomnak öt-hat számot, aztán én jövök én szintén öt-hat dallal, majd ott maradok a buli második felére is végig vokálozni.

Tibivel épp múlt héten beszéltem telefonon, teljesen más miatt, akkor lényegében azt mondta, hogy gyakorlatilag náluk te már zenekari tag vagy.

(nevet) Egyébként igen. Tudom, hogy így tekintenek. Stress és Metal Lady.

Tavaly meghívtak benneteket a németországi Keep It True fesztiválra is. Oda hogy keveredtetek? Az a régisulis tradicionális heavy metal mekkája Európában, igazi rang ott játszani.

A Keep It True fő szervezőjének a felesége egy magyar lány. Mesélte, hogy ő mindenképp engem is akart. És amikor kint voltunk, nagyon körbe is vettek, jó barátok, a közönségből is. Amerikaiak, németek, japánok. Japánba egyébként él egy meghívásunk is.

Láttam a YouTube-on felvételeket arról a koncertről, és annak ellenére, hogy délután játszottatok, szó szerint agyig telt az a csarnok.

Dugig volt, és az volt a legszebb, hogy többször kaptunk olyan pirotechnikát is, amit a szervezés csak azoknak ad, akik úgymond tényleg megérdemlik, maguk, meg a közönség reakciója alapján.

Hazafelé onnan volt egy jó kis intermezzótok is, ha jól tudom.

Az nagyon izgalmas volt! (nevet) Lerobbantunk a busszal, persze jó veszélyes helyen, az autópályán egy kanyarban, leállósávban. Szerencsére volt nálam elemlámpa. És mivel mindenki le volt sápadva, nagy hirtelen eszembe jutott, hogy itt is van világító mellény, fogtam a kis elemlámpámat, és nekiálltam ott irányítani az autókat. Mint a filmgyári telepen! (nevet) Végül aztán ki kellett vennünk egy szállást, a helyi rendőrök mutattak egy nagyon jó kis szállodát. Közben kiraktuk a Facebookra, hogy ha valaki tud, segítsen, és végül Váry Zoli (ex-Sing-Sing, KISS Forever Band – SzG) szólt Vörös Gábornak, aki ugye a kettes lemeznél még ossianosként volt a zenekaromban. Ő jött ki értünk megmentőként a német határhoz. De úgy, hogy valahol épp volt előtte, aludt egy órát, és indult a vörös angyal! Úgyhogy a nagy siker után jött ez a kis kaland, ami tanulságos és izgalmas volt. De legalább a barátok összefogásával klasszul hazajutottunk. (nevet)

Azt tudtad egyébként, hogy a világ undergroundjában, akár lásd, Japánban, vagy épp Németországban, de világon bárhol, ez a közönség tudja, hogy ki az a Metal Lady?

Jobban ismernek kint, külföldön, és jobban is tisztelnek szerintem, mint idehaza. Az első lemezből vittem ki még nálam megmaradt vinyleket, az a merchpultig nem ért el, gyakorlatilag kézből megvették mindet. Kazettákat is, de onnan hoztam például ezt a hamistívány CD-t is (mutatja az első album egy slipcase kiállítású bootleg CD verzióját – SzG) Odajött hozzánk egy barátunk ismerőse, hogy ők is szívesen kiadnák újra... Nekem tulajdonképpen megvan a nyolcsávos mesterszalag, eltettem, vigyázok is rá, mint a szemem fényére. De Ica, azt ugye tudod, hogy a világban legalább öt helyen hamisítanak téged? Mondom, mi van? Én csak erről az argentinről tudok... Á, Görögországban, Szlovákiában, kezdte sorolni. Egyik szemem sírt, a másik nevetett.

Ha tiéd a mesterszalag, nem gondolkodtál rajta, hogy esetleg értelme lenne ezt saját kézbe venni, és hivatalosan is újra kiadni?

Kalapács Józsi is hívott ezügyben. Illetve, egyrészt azért, hogy gratuláljon, milyen jól énekeltem a tévében a Nicsak, ki vagyok című műsorban a Cranberries Zombie-ját, ahol ugye fel kell ismerni ilyen álarcok mögött, hogy ki énekel. És hogy elmondja, bukott egy láda sört, mert a barátnője győzött! (nevet) Ő ugyanis megismerte a hangomat, Józsi meg nem! (nevet) De valójában felvetette, hogy a kiadójukat miért nem keressük meg ezzel, hogy újra megjelentessék a lemezem, mert a világban nagyon kelendő lenne. Csak újra kellene énekelni. Az alapok persze maradnának, már ha valaki tud még egyáltalán kezelni ilyen szalagot! (nevet) Csak na, hadd énekeljem újra! Vagy az úgy a jó, ha az eredeti marad?

Ha engem kérdezel, egy ilyen újbóli kiadásnak pont az autentikusság az igazi értéke.

Jó, csak hátra vagyok keverve, meg most már technikásabban is tudom énekelni a dalokat is. De újrakeverni így is lehet, szóval lehet, hogy tényleg így kéne hagyni. Egyébként sokan hívogatnak, hogy szívesen írnának új dalokat is nekem.

Ez kérdésem is lett volna, hogy ha már így visszatértél, nem tervezel e új dalokat, ne adj' isten új albumot?

Épp tegnap tudtam meg, hogy van valami nagyon híres dalszerző, aki mondogatja, hogy nekem is szívesen írna dalokat. De hát keressen meg, én szeretnék új számokat! Állok elébe, szívesen csinálnék újat is. Írtam ÉN is nemrég egy NAGYON jó dalt magamnak, már a dallam is megvan, csak meg kéne hangszerelni. A stresses fiúkra gondolom számíthatok... Aki megihletődik, miért ne írjon? Annak idején a Pokolgép is így volt vele, mondták is: bassza meg, azért csajnak még nem írtunk így! Ez kihívás! (nevet) És én maximálisan nyitott vagyok. Nagyon pozitív, amit most érzek ebben a közegben, és jó hatással van rám. A zenei önkifejezésem egyre fontosabbá válik, nagyon megszerettem a rockerközönséget! „Barátaim a farkasok", az első lemezborítóm is ezt tükrözi...