Saját magam felé (is) restanciám ez az ismertető. Egyrészt a régi kötődésem okán a zenekarhoz, másrészt, mivel már megjelenésekor, tavaly decemberben írni terveztem róla, amit aztán a magánjellegű okok csúnyán felülírtak. Olyannyira, hogy végül az év első négy hónapjában nemhogy ehhez, de semmi más egyéb írnivalóm formába öntéséhez sem sikerül eljutnom. Ezzel együtt sosem késő, már csak azért sem, mert a Mobil, főképp, mivel nem igazán a szokványos útját járja, újra csak valami tőlük meglepőt tett le az asztalra.
Az én szememben egyébként a Baranyi Laci-korszaktól egy újabb felvirágzó fejezete kezdődött a zenekarnak. Különösebb gond nélkül megugrották még a számomra igéző Póka/ifj.Tornóczky-féle felállás szétszéledését is – ezt különösképp sajnáltam, mert az akkori Mobileum a klasszikusokkal együtt méretve is kifejezetten erős album volt. Majd relatív gyors egymásutánban jött a Farkasok völgye és a Csoda történt, miközben tulajdonképp csak dobos fronton volt néhány évente jövés-menés. Aztán valahogy meglassult ez a lendület.
Dalok persze azóta is készültek, de valahogy az a fránya új album csak nem akart összeállni. Végül érzésem szerint amolyan tűzoltásként kezdtek el angol nyelvű digitális single-öket kihozni, ami számomra azt sugallta, hogy valahol a magyar szövegek terén csúszhat a történet, pontosabban azok rétestésztaként nyúló elkészülte miatt. Ha viszont már volt két-három ilyen verzió, miért is ne lehetne egy angol nyelvű albumot kihozni – ilyen még úgysem volt. A dalok nagyobb részét ezúttal úgyis az a Tarnai Dániel jegyzi, aki lényegében kész angol szövegeket is szállított azok mellé.
A megszólalás már az utóbbi albumok esetében is igen szép volt, telt, kellően hagyománytisztelő (urambocsá, P. Mobil-ízű), ugyanakkor modernebb, az angol szövegekhez illő mód picit „nemzetközibb″ is, ha szabad ilyen bornírt kifejezéssel élnem. Zenei megoldások terén is ez érezhető, modernebb, lazább ízek mellé hozzák a jól felismerhető védjegyeiket. A szakadár újítók közé sorolható például a zongorás pillanatokkal felütött, ám korántsem lírikus, zenei megoldásait tekintve bátrabb, nyitottabban kalandozó Need Some Money, vagy az Ancient Tribe Therapy, ami egy lebegtetősebb hangulatú nóta, némi magyar folkot idéző dallamvezetéssel is megbolondítva. A full akusztikus gitáros, a klasszikus Hensley-féle korai Uriah Heep hangulatát megidéző All I Was pedig ebben a formában teljesen új megközelítés a Mobiltól. Akárcsak a lemezt záró, azt „levezető" Good Night, ahol a címhez szinte hozzásimuló, finom, csendes akusztikus bevezetés után a középrészben Baranyi úr helyett tulajdonképp a hammondos-orgonás billentyű énekel.
Nem titok, hogy ez az anyag képezné az új magyar nyelvű, Nyugodjál meg! címen tervezett „hagyományos″ sorlemez zenei anyagát is, így tehát ez itt nem csak egy soron kívüli különlegesség, épp csak hamarabb jött ki angolul, mint magyarul. Remélhetőleg a „hazai″ verziót is tető alá hozzák majd, érzésem szerint a szélesebb Mobil-tábortól akkor fogja majd igazán megkapni a neki járó elismerést. Mindezek mellé bónuszként hozzácsapták azt az anno még 1978-ban készült, legendás angol nyelvű demót is, ami eddig csak feldarabolva, korábbi újrakiadásokhoz hozzátéve, ráadásul változó minőségben volt csak hozzáférhető. Ezzel egyrészt ennek is valódi igazságot szolgáltattak, másrészt ez által egy kiadványon belül hallható a valaha készült összes angol nyelvű Mobil-felvétel.
A cím és a klasszikus angol-magyar szótár dizájnját idéző borító pedig kétségkívül zseni!
