Shock!

május 26.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Mátyás Attila: nosztalgia nélkül

Mátyás AttilaMátyás Attila az F.O. System, a Sex Action - Action és az Agnus Dei zenekarok énekes-gitáros frontembereként vált ismertté. Mindhárom formáció világát meghatározó dal - és szövegíróként több lemezt készített, 1997 végétől önállóan lép fel. A történet tömören akár ennyi is lehetne. De poroljunk most le azért ezt-azt…mielőtt a "máról" beszélgetnénk…
A "dark wave" mint stílus- például- népszerű volt nálunk úgy '90 tájékán, de messzemenően kevésbé volt sikeres /és kevésbé is hatott vissza a rockra /, mint Nyugaton… Nyugaton a "dark wave" olyan megasztárokat mutatott fel, mint pl. a Sister Of Mercy, a Mission, avagy a Christian Death… és meghatározta olyan zenekarok hangzását, mint pl. a U2, avagy a Cure… Nekünk sajnos csak egy igazi dark zenekarunk volt /mondjuk, az legalább jó / , az F.O. System… Miért-miért nem, de ez a remek zenekar végül nem jutott el a megérdemelt nagyobb nyilvánosságig /'90-ben megjelent lemezük 8 év késéssel kijött CD-n is, ezen a 10 éves anyagon a két "vendég" dobos Szendrei "Szasza" Zsolt, no meg Zana "Ganxsta" Zoltán, például. Az Action-sztori eléggé ismert, arra most külön nem térnék ki, de az Agnus Dei megint csak "megér egy misét", tekintve, hogy -szerintem- a "Minden" az egyik legjobb, legmélyebb, legzeneibb és - a szó pozitív értelmében - legprofibb dallamos rock album a hazai pályán… és -szerencsétlen módon- az egyik legelhanyagoltabb is. Alaplemez. Így, vagy úgy, nem titkolom: az egyik kedvenc lemezem!
Matyi mindenesetre mostanában mintha egy kicsit visszavett volna magából, a nyilvánosságból, erről is, a zenéről, az életről, "mindenről" kérdezgettem, ő meg … válaszolt, mesélt.

1978 táján kezdtem zenélni, akkor lettem gimis, az osztálytársaimmal hangszert ragadtunk, ami az abban az időben jellemző dallamos rock zenét jelentette (Deep Purple, Zeppelin, Hendrix). Persze gitározni a máig is egyik legkedvesebb zenekaromon tanultam, a Shadows-on. Ezután jöttek-mentek a zenekarok a rocktól az új hullámon át a punkig. Mondhatni (és ez mostanáig érvényes): majd minden zenei stílust kipróbáltam, hiszen mindegyikben volt valami, ami megfogott, s természetesen ez adott kellő alapot ahhoz, hogy ne egy "beszűkült" zenész legyek, s, hogy mostanra mindezeket be tudjam építeni a zenébe, amit játszom, hogy minél színesebben tudjam "aláfesteni" zeneileg a gondolataimat.
Ezért is van, hogy nem szeretem, ha a különböző műfajokat játszók elkezdik szidni egymást. Tehát '85-ig ment az "amatőr" zenekarosdi, s ekkor találkoztam Delhusa Gjoni-val, aki megkért minket (Szaszával, aki akkor még dobos volt!), hogy vállaljuk a kísérőzenekar szerepét. Ekkor lettem igazán zenész, ez már ún. profi-világ volt, és nagyon jó tanulás. Ezután a katonaság következett s benne az F.O.System a nagy "dark" korszakkal, és az első lemezzel. Ez tartott '86-tól '90-ig. Ekkor újra összejöttünk Szaszával s megalakítottuk a Sex Actiont. Ez is szuper volt s megint valami izgalmasan új. Ez '95-ben alakult át Actionné, mert már megint valami benső kényszert éreztünk egy újabb kifejezésmód iránt. De ez a nagyon "durva" világ már igazából nem volt az enyém, attól függetlenül, hogy a két lemezt (Összeomlás, Terror) nagyon szeretem. De éreztem, hogy újra vissza kell térnem a "lelkibb" zene felé. Következett az Agnus Dei. Ez nagyon jó lemez és csapat volt, csak hát "egy alkalmas" dolog sikeredett belőle. És azóta szólóban, illetve a "barátaimmal" játszom, ezt az irányt követve… A lényeg: mind a mai napig nagy szeretettel és örömmel gondolok vissza mindegyik csapatomra, mert egy-egy állomásai az életemnek. De visszatérni – nosztalgiázni - nem szeretnék egyikhez sem.

Milyen főbb zenei hatások értek, mondjuk 1978-tól 1999-ig?

Shadows, Deep Purple, Hendrix, Duran Duran, U2, Mission, Zodiac, Circus Of Power, Danzig, Sade, Lenny Kravitz, Sting…

Hogy telik mostanában egy napod?

Itthon van egy kis házi stúdióm, abban dolgozom (ha sikerül). Próbálom elkészíteni a felgyülemlett számokból az új albumot. Illetve mániám, hogy szeretem átdolgozni a régi dalaimat különböző zenei hatásokkal, alapokkal, na ez aztán elviszi az időmet.

Jelenleg milyen formációban zenélsz?

Mátyás Attila és barátai néven játszunk (igen ritkán sajnos), legtöbbször kis pesti klubokban, egy kongás, egy sequencer és én (gitár-ének), nagyon hangulatos. De azért egy nagyobb bulira (pl. Sziget) rendes nagy zenekarral megyek. Egészen más értelmet kapnak a számok így, és úgy.

Lesz a "Minden" albumnak folytatása?

Nagyon szeretném. Dolgozom rajta.

Mit szólsz az utolsó Action lemezhez? Tartjátok a kapcsolatot egymással?

Sajnos már nem az én zenei és gondolatvilágom… De a régi fiúkkal még mindig nagyon szeretjük egymást, hiszen csak a szakmai kapcsolat szakadt meg, és nem a barátság.

Egyébként mi a polgári végzettséged?

Nyomdaipari üzemmérnök, szinte nem is foglalkoztam vele, s mára már mindent el is felejtettem.

Család, gyerek?

Nincs, de néha nagyon szeretnék, csak ahhoz előbb meg kell komolyodnom, így 37 évesen…

És ha most csak annyit kérdeznék: hit?

Hit? Van (remélem), és itt nem vallásra, intézményre, hanem igazi belső hitre gondolok. Van egy Út, amelyet igaznak hiszek, s amelyet követni próbálok, és egy olyan erkölcsi értékrendszer, amely szerint élni szeretnék (vagyis élek). Van valami "magasabb" itt felettünk- bennünk.

Fontos film, könyv, avagy zene?

Nincs igazán abszolút kedvencem. Mindig az életem pillanataihoz kapcsolódnak az egyes művek, amik megmaradnak bennem. Minden érdekel, amiben van tartalom, nem öncélúan művészkedő, és nem igazán szeretek valamit pusztán azért, mert kikiáltják kultuszfilmnek, zenének, könyvnek. Mindenevő vagyok… a szakácskönyvtől a Bibliáig (bocs…), Zefirellitől a Csillagok háborújáig, Frank Sinatratól az etno-zenéig… csak legyen benne ötlet, vagy lélek, s minél kevesebb erőszak! Erő, az legyen, mert a kettő nem ugyanaz!

Függelék - a teljesség igénye nélkül:

F.O.System: az utolsó turnék egyikén Zana Zolee dobolt /háta mögött ekkorra már komoly rock-múlt, pl. Dance a későbbi XL Sisters-es Vértes Attilával…/… De dobolt itt mondjuk Szasza is. Ésígytovább.
A zenekar nevével fémjelzett lemez a hazai dark wave alaplemeze.
Az F.O. szétesése után Matyi útja a Sex Actionbe vezetett, míg Jerabek Csaba bőgős /az addig sok bandát megjárt- és később pl. Sutteres- gitáros Gabrieli Richárddal/ megalakította a Mask-ot, mely a darkos hangvételt vitte tovább modernebb kiszerelésben. Az egyébként jobb sorsra érdemes zenekar mindössze egy kazettányi hangzóanyagig jutott el, ez a jó kis anyag ma már- sajnos - szinte beszerezhetetlen. Csaba jelenleg nem zenél, inkább fotósként ismert / és, hogy a kör legalább itt bezáruljon, az ő munkája például az Agnus Dei fotóanyaga is /. Ésígytovább.
Közben persze masszívan menetelt az Action, Matyi projectjei közül - ezidáig - a legsikeresebb.
1997. Agnus Dei. Ez megint csak egy érdekes olvasztótégely volt, hiszen például a lemezen gitározó Juhász Rob egészen más arcát mutatta az extrém-komplex-vonalon nyomuló Slogan-ben /Nincs című remek lemezük a Trottelnél jött ki/, avagy Paksi Endre mellett a Wellingtonban. Ésígytovább.
Hosszú, egyre áttekinthetetlenebb történet /avagy "családfa"/ ez, egyre több szereplővel, lemezzel, évvel… ki bírja ezt egy idő után fejben tartani? Nem is boncolgatom most tovább… Ennyi.

 

Hozzászólások 

 
#1 név 2019-06-27 19:32
A Masknak 2 kazettája jelent meg (Mask és Őrültekháza).
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.