Shock!

november 17.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Lake Of Tears: a fájdalom zenéje

Lake Of TearsNyár elején megjelentetni egy őszi, szomorkás hangulatú albumot elég merész húzás. Ennek ellenére a LOT Forever Autumn c. albuma igen kedvező fogadtatásban részesült Európában. A zenekar dalszerző gitáros-énekese Daniel Brennare mesélt a részletekről.

Mi történt veletek az elmúlt két évben?

Sokat turnéztuk a Crimson Cosmos-szal, utána leginkább semmit sem csináltunk, csak ültünk otthon. Aztán írtam néhány új dalt.

Nem lett volna jobb ősszel megjelentetni az új albumot a hangulata miatt, mint nyár elején?

De, valószínűleg jobb lett volna.

És miért nem így történt?

A lemezkiadó akarta így. Szerintem is sokkal jobb lett volna ősszel megjelentetni.

Hány dalból válogattatok a lemezre?

Csak annyiból, amennyit végül felvettünk. Persze voltak más ötleteink is, de nem befejezett dalok, mert nagyon lassú dalszerzők vagyunk, és soha nincs semmi pót-nótánk. Van pár ötletünk, amit a következő lemezen fogunk felhasználni.

Mi inspirált a dalok írásánál?

Nem tudom, hogy konkrétan mi inspirált, inkább azt mondhatom, hogy hatással van rám minden ami körülvesz. Az életem, ami naponta történik velem. Mindenki rengeteg tapasztalatot szerez az évek folyamán, és ha mondjuk leülsz, hogy végiggondold mi történt veled 3 hónapja vagy egy éve, akkor sok mindent találsz ami a testedet és szívedet érte, csak nem emlékeztél rá. Ezek inspirálnak.

A magánéletben depressziós vagy?

Nem mindig, de azt hiszem egy kicsit szomorúbb, mint az átlagemberek. Nem tudom, hogy más emberek hogy vannak ezzel.

Ha színekkel kellene jellemezned a lemezt mit mondanál?

Azt hiszem a szürke lenne a legmegfelelőbb hozzá.

Nagyon sok akusztikus gitárt használsz az új lemezen. Meguntad a torzított gitárt?

Nem, nem egészen erről van szó, hogy meguntam volna, csak eddig mindig torzított gitárral írtam dalokat, és egy kicsit unalmassá vált már. ĺgy némileg más dimenziót kaptak a nóták. Használok még torzított gitárt, de rengeteg mindent nem lehet vele megcsinálni amit akusztikus gitárral vagy más hangszerekkel igen.

Melyik a legfontosabb dal a lemezről számodra?

Az összes fontos, mert a legtöbbet a saját életemről írtam. Szerintem mindenkinek megvan a saját békéje, ami bennem is él. Mind egyformán fontos, de talán nem egyszerre. Van amikor ez a dal a legfontosabb, következő nap egy másik.

Egyedül írtad a dalokat?

A legtöbbet igen. Szeretem egyedül megírni, és utána együtt rakjuk össze. Mindenki elégedett a zenekarban ezzel. Utána még dolgozunk rajtuk egy kicsit.

Melyik országban van a legtöbb rajongótok?

Németországban, legalábbis így tudom. Mondjuk ott is játszottunk a legtöbbet. Bár sok országban még nem jártunk.

Svédországban mennyire ismernek titeket?

Az underground scene-ben elég ismertek vagyunk, de itt nem adunk el túl sok lemezt. Elég nehéz ebben az országban lemezt eladni.

Szerintem az új lemez inkább szomorú, mint depressziós, mit gondolsz erről?

Igen, ez is volt az irány. Azért mert én is szomorú voltam, és magamról írtam. A lemezfelvétel idején nagyon pocsékul éreztem magam, ezért ilyen.

Melyik a kedvenc évszakod?

Erre a kérdésre csak azt tudom mondani, hogy az ősz! (nevet)

És milyen az ősz Svédországban?

Számomra pihentető. Szeretem a színeket, ahogy az emberek lazítanak ilyenkor, nem idegeskednek, elmennek az óceánhoz úszni egyet, napoznak. Mindenki nyugisabb, és ez nagyon klassz.

A nyarat nem szereted?

Annyira nem, mint az őszt.

Turnézni mentek a jövőben?

Remélem igen, de ez is a kiadón múlik, hogy találnak egy jó turnét amit ki tudnak fizetni, mert rengeteg pénzbe kerül a turnézás.

Annak idején nagyon gyorsan kerültetek kiadóhoz. Ma hogy tekintesz vissza arra az időre?

Ugyanúgy, ahogy mindenki visszatekint. Sokkal fiatalabbak voltunk, néha jól éreztük magunkat, néha nem.

A szövegek összefüggőek, lehet azt mondani rá, hogy ez egy konceptalbum?

Nem igazán konceptalbum. Legalábbis nem úgy gondoltuk, de sok dal majdnem ugyanazzal a témával foglalkozik, de más megközelítésben és irányból. Tehát majdnem olyan mint egy konceptalbum, de azért nem tekintek úgy rá mintha az lenne, annak ellenére, hogy a dalok nagy része egyforma dologról szól.

Ma milyen stílusú zenekarnak tartod a Lake Of Tearst?

Általában azt mondom, hogy metal, rockzene vagy többnyire inkább csak azt mondom, hogy "a fájdalom zenéje". A zene mindenkinek mást és mást jelent. Lehet, hogy valaki gothic zenekarnak tart minket, mások rockzenekarnak, mindez attól függ, hogy aki hallgatja, annak milyen érzéseket közvetít a muzsika. Többnyire nem érdekel, hogy mások minek hívják a zenénket, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Fontos számodra, hogy egy zenének legyen üzenete?

Talán nem is az, hogy üzenete legyen, számomra ez sokkal inkább valamiféle gyógymód, hogy a saját érzéseimet ki tudjam fejezni a dalokkal. Természetesen az nagyon jó dolog, ha az emberek felfedezik a saját érzéseiket a szövegeimben, a zenében. Ha szomorú vagyok, és írok egy dalt erről, aztán valaki azt mondja, hogy: ugyanazt éreztem, mint amit ezzel nótával elmondtál, az nagyon jó, de konkrét üzenet nincs bennük.

Mit tudsz Jonas Eriksonról?

Tudom mire gondolsz! (nevet) Kb. egy évszakkal ezelőtt találkoztuk egy bulin. Valószínűleg dolgozik valami talán családja is van.

Miért csak az utolsó dal serceg úgy, mintha bakelitlemez szólna?

Úgy gondoltuk, hogy illik oda, olyan érzést ad, mintha valami régi lemezt szólna.

És miért nem ilyen az egész korong?

Mert nem gondoltuk úgy, hogy illene az egész albumra. Ez olyan ötlet ami általában akkor jön, amikor a stúdióban vagy, és kitalálsz valamit ami pont oda illik.

Gyűjtöd a bakeliteket egyébként?

Most már nem igazán, de rengeteg LP-m van, leginkább a 80-as évekből, amikor rengeteg metal zenekart hallgattam. Szóval azért van egy csomó metal bakelitem.

Mi a kedvenc zenekarod?

Ez megint egy cseles kérdés... A kedvenc zenekarom most.... talán a Beatles vagy valami ilyesmi.

A Beatles?!?

Igen. Van pár különleges zenekar, mint a Black Sabbath, Pink Floyd és a Beatles, amelyek már régóta kísérik az életemet. Ha sokáig nem hallgatom őket utána újra felfedezem ezeket, és így mindig visszatérek hozzájuk.

Az új zenekarok érdekelnek?

Nem túl sok. Persze van pár jó zenekar itt és máshol is, de a 60-as és 70-es évek volt számomra a legérdekesebb korszak, és a legtöbb lemezem ezekből az évekből van.

Mit gondolsz arról, ha egy zenekar radikálisan megváltoztatja a stílusát?

Szerintem amíg azt csinálod amit akarsz, az jó. Ha egy zenekarban vagy, akkor rémes olyan zenét játszani, ha valaki megmondja, hogy mit csinálj. Játszd azt, amit te szeretnél, mert zenélni olyan mintha művész lennél, mert festeni sem tudsz úgy, ha valaki mást mondja, hogy fesd meg ezt vagy azt a képet, hanem magadtól kell festened. Legyél az, ami lenni szeretnél.

Érdekel az internet?

Igen, meglehetősen érdekel az ilyesmi.

Láttam a honlapotokat, de még nem volt befejezve...

Igen, már elég régóta ilyen. Nincs túl sok időm. Úgy gondoltuk, hogy mindenki a zenekarból saját maga fog csinálni egy részt ide, mert inkább egy rajongói oldalnak szánjuk, nem lesz túl komoly, hanem sok vidám dolog lesz rajta.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.