Shock!

május 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Crystal Ball: kristálytiszta jövő

Crystal BallEgészen a Dokkennel közös turnéig tök ismeretlennek számított mifelénk ez a svájci (a plakátokon és hirdetésekben tévesen svédként szerepelt) ötösfogat, pedig szintivel dúsított dallamos zenéjük minőségére nem lehet panasz.
Az általunk látott fellépés, na meg a friss Virtual Empire korong (már a harmadik kiadványuk!) a lehető legkonkrétabb bizonyítéka annak, milyen ígéretes társasággal van dolgunk, nem beszélve arról, hogy a Nuclear Blast is megérezte már bennük a potenciált, így a csapat körül várhatóan csak most pezsdül meg igazán az élet!...
A buli előtt pár órával került rögzítésre az alábbi beszélgetés a gitáros Scott-tal.

Mivel nem vagytok még annyira ismert banda Magyarországon, mutasd be először magadat, azután pedig a zenekart is.

A nevem Scott Leach, gitáron játszom és alapító tagja vagyok a Crystal Ballnak. 1995-ben indultunk neki, csak más néven. Akkor még Cherry Pie-ként futottunk és többnyire feldolgozásokat nyomtunk...

Például Warrantot, nemde?

Igen, azt is. Innen a Cherry Pie név. Játszottunk nótákat a Pretty Maidstől, a Dokkentől, a Bon Jovitól, a Def Leppardtól, a Whitesnake-től. A régi, 80-as évekbeli bandáktól, meg olyan újabbaktól is, mint a Gotthard vagy a Krokus. Ez ment durván két éven át, aztán az egy alkalommal a német Victory előbandája voltunk. Ott gitározott Tommy Newton, aki ugye a Hellowennel, a Kamelottal vagy a Conceptionnel is dolgozott producerként. Tulajdonképpen ő dobta be, hogy mit szólnánk egy önálló anyaghoz, minket pedig érdekelt a lehetőség, mert akkor már elkezdtünk saját számokat írni. Végül is ez volt a célunk. 1998-ban vonultunk stúdióba Tommy Newtonnal és felvettük az első albumunkat In The Beginning címmel. Lényegében így indultunk. Azidőtájt még nem volt szerződésünk, egyszerűen megcsináltuk a lemezt, mindent kockára téve, különösen egy csomó pénzt, és már az elkészült anyaggal kezdtünk ajánlat után kutatni. A német Point Musichoz írtunk alá és a lemez 1999 áprilisában jelent meg. Egy évre rá következett a Hard Impact album, amelynek producere ismét Tommy Newton volt. Röviden ennyi a történelmi áttekintés. (nevet)

Milyen a mai hard rock/heavy metal színtér Svájcban?

Igen kicsi. Jó pár zenekar van, de többnyire az undergroundban. Sokan közülük, a fiatalabbak, nem is hard rock zenét játszanak, hanem amolyan nu metalt és nagyon kevés banda tud kitörni az országból. Amelyiknek nem jön össze, az megmarad helyi szinten és rendszerint nem is jut sehová. Nem tudom, miért van ez. Talán nem is pénz, hanem mentalitás kérdése, hiszen a csapatok jók, viszont sokukból hiányzik az akarat, hogy profi módon csinálják. Ez valami svájci átok lehet. (nevet)

Ismered a Cataract nevű bandát? Ők is svájciak...

A nevüket mintha már hallottam volna, de a zenéjüket biztosan nem. Van néhány svájci zenekar, akiket egyáltalán nem is ismerek, mert némileg más színtérnek (pl. hardcore) játszanak. Nyilván nem ismerhetek minden csapatot, de ha említést tesznek róluk az olyan lapok, mint a Metal Hammer, akkor legalább azt tudom, hogy kik ők. (nevet)

És általánosságban milyen az élet az országban, illetve a városban, ahol éltek?

A városunk (Horw) elég jó kis hely. Nem olyan hatalmas, mint Budapest, van vagy hatvanezer lakosa, az egész térségben meg úgy kétszázötvenezren élnek, szóval nem valami kiterjedt. A vidék kellemes, nem olyan, mint a nagyvárosok. Egymást érik a hegyek, tavak, zöld területek. Viszont minden drága, akárcsak az egész országban. Baromi drága!

Nektek is?

Főleg nekem. (nevet) A bérek persze magasabbak, én azonban csak zenész vagyok, nem orvos és igyekszem megkapaszkodni... Az árak iszonyú magasak. Ha kaját akarsz venni, megteheted, de mondjuk egy liter tej kerül majdnem három euróba!.. Szóval nem úszod meg olcsón, ha kaját akarsz venni, ha életben akarsz maradni és a biztosításokra is rengeteg lóvé megy el. Az emberek komoly kölcsönöket vesznek fel a biztosításokhoz, ami nagy szívás. Én azonban nem panaszkodom, mert mindent mérlegre téve ez egy jómódú ország és örülhetünk, hogy mindenre megvan a lehetőségünk. Néha mégis az az érzésem, mintha csapdában lennék, mert túl nagy a luxus, az ember hozzászokik a tévéhez, hi-fi toronyhoz és időnként jobban esne, ha ezek nem volnának. Tudod, mire gondolok... Azt hiszem, ennyi a lényeg.

Ha a nemzetközi zenei színteret nézzük, te is úgy érzed, hogy a dallamos hard/heavy rock zene új erőre kapott?

Nagyon remélem! A négy-öt évvel ezelőttinél már most is jobb a helyzet. Ez a zene még nem olyan erős, mint a heavy metal, amelyet a Hammerfall és a hasonló bandák hoztak vissza igazán a köztudatba. Az egy hatalmas visszatérés volt! A dallamos rock nem áll így - MÉG! De bízom abban, hogy majd kinövi magát! Az soha nem baj, ha többen kíváncsiak ránk, de egyébként is ezt csinálnánk, mert mi nem a pénzért csináljuk, hanem elsősorban a móka, az öröm kedvéért. Persze ha meg is tud ebből élni az ember, annál jobb!

Mögöttetek ráadásul a Nuclear Blast, vagyis nem akármilyen erős kiadó áll... Megkapjátok tőlük a szükséges támogatást?

Hogyne. A régi kiadónk sem egy rossz cég, de nem voltak meg azok a lehetőségei, mint a Nuclear Blastnek. Ezért amikor ajánlatot tettek nekünk, természetesen elfogadtuk, mert ez egy komoly előrelépést jelent. Most már nálatok is kaphatók a CD-ink, akárcsak Spanyolországban vagy Olaszországban, ahol azelőtt gondjaink voltak, mert az emberek alig tudták beszerezni az albumokat. Ha egy CD nincs ott a boltban, ki veszi meg?! Remélem, ezzel az új lemezzel (Virtual Empire) még előbbre jutunk majd.

Azért az első két Crystal Ball anyag begyűjtése nálunk továbbra sem tűnik olyan egyszerűnek. Gondolom, döntően azok sem különböznek az ideitől.

Valóban nem. A stílusunkon nem módosítottunk, csak apróbb változtatásokat eszközöltünk. Az első lemez kicsit dallamosabb, több szintivel, a második meg gitárközpontúbb, keményebb. Az új talán a kettő ötvözete. Nagy különbségek nincsenek, viszont igyekszünk nem másolni önmagunkat, próbálunk úgy változni, hogy a dolog friss hangzású legyen.

A Dokkenen kívül a Europe-ot is szerettétek/szeretitek?

Igen, őket is. Érdekes ez az egész, mert a Europe és a Dokken is akkor futott fel, amikor úgy 12-13 évesek lehettünk. Olyasmi ez számunkra, mint egy beteljesült álom! Néhány éve még nem gondoltam volna, hogy egyszer a Dokkennel megyünk majd turnéra, most meg ez a valóság! Óriási! Néha furcsa is az érzés, mert kissrác koromban tele volt a szobám fala Don Dokken poszterekkel, erre tessék, most vele játszom egy színpadon! Király!

Még a felállásotok is a Europe-éra emlékeztet...

Viszont a mi billentyűsünk gitáron is játszik és időnként váltogatja is a hangszereket. Egyes dalokban ő is gitározik, más számokban csak billentyűzik. Ezzel is igyekszünk kombinálni az olyan bandák lehetőségeit, mint a Europe és a Dokken. Van, hogy súlyosabbak vagyunk, máskor dallamosabbak, az adott nótától függően.

Mi az, amit mindenképpen el szeretnétek érni a zenekarral?

Szeretnénk jól érezni magunkat. Amikor az egész már munka és nem szórakozás, amikor már fanyalogva állsz a dolgokhoz, akkor szerintem gáz van. Nekem roppant fontos, hogy jól érezzük magunkat, hogy jól kijöjjünk egymással a zenekaron belül. Ez a felállás már hét éve van együtt és ez nem akármi! A másik, amit el szeretnénk érni, az a nagyobb ismertség, meg hogy el tudjunk adni annyi CD-t, hogy fennmaradjunk, és ne kelljen részidős melókat vállalnunk, mint most. Csakis a zenének szeretnénk élni. Ezek a céljaink a jövőre nézve. Egyelőre turnézni akarunk, bemutatni az új lemezt, amerre csak lehet, nagyjából az év végéig. Azután felvesszük a következő albumot.

És mi az, amit már elértetek, amit kiemelkedő eredménynek tartotok?

Rengeteg banda előtt léptünk fel előzenekarként. Tavaly a Pretty Maids vendégeként turnéztunk, ami megint csak óriási eredmény, hiszen ők is a kedvenceim közé tartoznak, sőt az egész csapat imádja őket. Olyanokkal nyomultunk, mint a Victory, a Gotthard, a Pink Cream 69, az Axxis, a Primal Fear, a Manfred Mann, a Krokus és ez mind egy-egy apró lépés volt előre. Meg aztán Tommy Newton produceri munkája a lemezeinken szintén előbbre vitt minket. Van japán szerződésünk, most a Nuclear Blastnél vagyunk... Ezeket tekintem nagy eredménynek, de a legfontosabb, hogy soha nem adtuk fel! Nem mindig volt ugyanis könnyű dolgunk. Ez a zene Svájcban nem valami népszerű és bár Németországban némileg egyszerűbbnek bizonyult a helyzetünk, azért még mindig igen nehéz volt. De továbbra is együtt vagyunk és jól érezzük magunkat! (nevet) Az összes turné és koncert a fenti bandákkal felejthetetlen élmény volt. Számomra talán az első japán lemezszerződés a legemlékezetesebb. Már tíz éve zenéltem és amikor először kapsz szerződést, amikor ráébredsz arra, hogy valakinek te kellesz, hogy valaki a te zenédet szeretné kiadni, az egy óriási érzés, mert végre látod, hogy annak, amit csinálsz, értelme van! A második album is fontos, de az első az igazán különleges.

Mivel zárnád ezt a beszélgetést?

Köszönet mindazoknak, akik már rajongói a Crystal Ballnak, azokat pedig, akik még nem ismernek minket, arra buzdítanám, hallgassák meg az új CD-t, mert szerintem több stílus is ötvöződik rajta. Ez nem tisztán hard rock, nem tisztán metal, hanem ezek keveréke és azt hiszem, a legtöbb rajongó talál benne magának olyasmit, ami neki való. Szóval hallgassátok meg a lemezt, esetleg gyertek el egy bulira is! Remélem, sikerül megfognunk az embereket, főleg koncerten, mert szerintem a mi erősségünk az élő előadás. Bízom benne, hogy találkozunk a koncerteken!!!

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.