Shock!

április 18.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Crosses: „Nagy hívei vagyunk a meglepetéseknek”

A Deftones rajongók körében mindig is jól ismert volt Chino Moreno vonzódása a nyugisabb, atmoszférikus zenék felé. Chino most egy másik sacramentói banda, a Far gitárosával, Shaun Lopezzel, illetve egy titokzatos harmadik taggal a Crosses nevű projekt keretében éli ki ilyen irányú hajlamait. A projekt zenei agyának tekinthető Shaun mesélt nekünk nemrég megjelent első kiadványuk megszületésének körülményeiről, legújabb haverjáról, az új zenék iránt érdeklődő ex-Guns N' Roses zenészről, illetve arról, miért bizonyult kérészéletűnek eredeti bandája, a Far újjáalakulása.

Az első EP-tek meglehetősen melankolikus anyag, bár vannak rajta felemelő refrének is. Egy korábbi interjúban Chino tizenhat számról beszélt: mi lesz a többivel, milyen formában tervezitek ezek megjelentetését?

Nincs kőbe vésett terv erre vonatkozóan. Folyamatosan írjuk és rögzítjük a számokat, így jó néhány kiadvány várható még tőlünk. A hivatalos határidőket azonban nem kedveljük, egyszerűen azért, mert ha bármilyen okból nem sikerül betartani őket, akkor az rosszul veszi ki magát. Úgyhogy akkor jönnek majd ki új számaink, amikor az emberek a legkevésbé számítanak rá.

Az eddig ismert számokhoz képest várható lényeges változás a Crosses stílusában?

Az első EP helyenként súlyos volt, máshol kísérletező vagy éppen popos... Egyformán voltak rajta természetes, illetve elektronikus hangzású részek is. Van, amit továbbviszünk majd mindezekből, és továbbfejlesztett formában alkalmazzuk a jövőben.

A project harmadik, kevéssé ismert tagja, Scott Chuck mit tett hozzá a Crosses hangzásához, zenéjéhez?

Biztosan Chuck Doomra gondolsz... Ez egy nagyon vicces történet: Chino egyik telefonos interjúja során, amelynek eredményeként beindultak a pletykák erről az új „bandáról", így mutatta be a Crossest: „Én vagyok benne, Shaun a Farból és még ez a Chuck nevű srác ('this guy Chuck')." Az interjút készítő újságíró pedig félreérthette a nevet, és az interjúban már „Scott Chuckként" jelent meg. (A Wikipedián a mai napig így szerepel – T. A.) A lényeg, hogy a zenét Chuck és én írtuk. Ő eredetileg basszer, de zongorázni is tud. Vagy ő hoz egy témát basszusgitáron vagy zongorán, vagy én állok elő valamivel gitáron. Előfordul, hogy hoz mondjuk egy tíz másodperces akkordváltást vagy basszustémát, és ketten ebből építünk fel egy új dalt. A dal következő eleme egy általam alkotott ütem vagy egy újabb gitártéma. Persze az is megesik, hogy az eredeti téma végül kimarad a kész dalból... a †his is a †rick pont így született.

Számomra elég meglepő volt Duff McKagan vendégszereplése. Hogyan akadtatok egymásra?

A nejemnek köszönhetően ismerkedtünk meg egymással, és azóta jónéhányszor dumálgattunk. Duffot nagyon érdeklik az új zenék. Egy nap beugrott a stúdiómba, tetszett neki az ottani hangulat és belehallgatott a zenéimbe... Mutattam neki néhány Crosses témát, és úgy tűnt, bejönnek neki. Amikor pár hónappal később megint együtt lógtunk, azt mondta: „Haver, ha kell valami basszustéma valamelyik számba, szólj csak nekem!". Majd egy hónappal később rám csörgött: „Helló, holnap arrafelé járok, ha akarod, feljátszhatok valamit". Nyilván nem mondtam neki nemet...

Te egyébként Guns N' Roses rajongó voltál?

Persze, természetesen. Duffban egyébként az a fantasztikus, hogy általában nem is kellett megkérni, hogy meséljen GN'R-sztorikat, hanem ahhoz kapcsolódva, ami épp aznap történt, mindig képes volt előállni valami jó kis történettel. Novemberben jelenik meg az önéletrajza, és szerintem bámulatosan jó lesz. Ideadta nekem az első nyolc fejezetet, és nagyon élvezetes olvasmány volt. Alig várom, hogy a többi részét is olvashassam.

Ti is EP-kben gondolkoztok, mint sok más csapat mostanában. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy a digitális kiadványok korában ez a forma kezd egyre elterjedtebbé válni?

Nem vagyok biztos benne, hogy tudom a választ. A mi esetünkben azért döntöttünk mellette, mert ez adta a legnagyobb szabadságot: így sokkal hamarabb megismertethetjük az új számainkat a rajongókkal, ugyanis nagyon kíváncsiak vagyunk a reakcióikra.

Lesznek vajon Crosses koncertek?

Egyelőre nem tervezünk, de tudod... Nagy hívei vagyunk a meglepetéseknek... (mosolyog)

Játsszunk egy picit! Melyik banda újjáalakuló buliját néznéd meg a legszívesebben: a Quicksandét, a Handsome-ét vagy a Refusedét?

Az Oasisét! Na, jó, komolyra fordítva a szót: örülök, hogy láthattam annak idején élőben a Quicksandet és a Refusedot is, de ugyanakkor azt gondolom, ha most visszatérnének, egyáltalán nem lenne könnyű dolguk: ilyen hosszú szünet után ugyanis az időközben megnövekedett rajongótábor még komolyabb elvárásokkal fogadná őket.

Remélem, nem bánod, ha a Water And Solutions lemez rajongójaként felteszek egy-két kérdést a Farról is. Szerintem a visszatérő lemezetek, az At Night We Live igazán jól sikerült. Igaz, hogy a turnékat követően lezárult a banda története?

Köszönöm az elismerést, sok munkát öltem abba a lemezbe, és igazán büszke vagyok rá, de sajnos a hír igaz: a Far valóban feloszlott másodjára is.

Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?

Igazság szerint meglehetősen csalódott vagyok, nem erre számítottam. Szerettem volna, ha az új lemezünket komoly turnék követik. Mégis kénytelenek voltunk három jelentős turnéajánlatot is elutasítani, ugyanis Jonah (Matranga énekes) nemet mondott rájuk. Nagyon rosszulesett, hogy pont azon a héten, amikor komoly sajtótámogatással kísérve megjelent a lemezünk Angliában, Jonah szólóturnét folytatott ott. Ráadásul még az általam írt Far számokat sem átallotta játszani. Mondjuk valahol érthető volt a viselkedése, ugyanis egy szólóturnéval több pénzt keres, mint egy Far turnéval, ahol nyilván megoszlik a gázsi köztünk. Na mindegy, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kaptunk egy újabb, nagyon komoly ajánlatot: Németországban, Franciaországban és Angliában játszhattunk volna. Erre Jonah bejelentette, hogy nem tudja elvállalni, ugyanis egy rajongója esküvőjén játszik. Ekkor már a menedzsmentünk és a kiadónk se tudott mit lépni, mint ahogy mi se: teljesen tehetetlennek éreztük magunkat. Hiába, Jonah mindig is ilyen volt, csak magára figyelt. Annak idején is emiatt oszlott fel a banda, csak éppen most hála istennek sokkal kedvezőbb helyzetben vagyok, mint akkor (például az utóbbi Deftones lemezek társproducereként – T. A.), így jóval könnyebb továbblépnem...

Ha tűz ütne ki az otthonodban, melyik öt lemezt mentenéd először?

Azt hiszem, a Spotifyjal és az iPodommal semmire nem lenne gondom. (mosolyog) De azért, nézzük, milyen lemezeket vinnék egy lakatlan szigetre... Ma ezeket mondanám, de holnap már tutira mást: Prince-től a Purple Raint, DJ Shadow Endtroducingját, a Beatles Fehér Albumát, a Misfits Box Setjét és a Radiohead OK Computerét.

És végül: mi az élet értelme?

Rajtad áll, mire viszed az életben. Szeress, és hagyd, hogy szeressenek. Légy boldog. Igen, erről szól az egész.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.