Shock!

Meglehetősen kiakadt Joe Lynn Turner, amiért nem régi tagokkal hozta össze ismét a Rainbow-t Ritchie Blackmore. Az énekes, aki tavalyelőtt és tavaly elsőként dobta be a köztudatba, hogy a gitáros két évtized után visszatér a rockhoz, állítja: a kezdeti stádiumban egyáltalán nem arról volt szó, hogy Blackmore teljesen új felállásban támasztja fel a csapatot.

„Sokkolt a dolog, mert most már több mint egy éve… Na, szóval az az igazság, hogy én egy igazi Rainbow-felállást akartam”, mondta Turner Eddie Trunknak, amikor arról kérdezték, mit érzett, amikor Blackmore bejelentette, hogy nem vele hozza ismét össze a Rainbow-t. „Beszéltem Bob Daisley-vel, Bobby Rondinellivel, Roger Gloverrel, Don Airey-vel: egy egész sor zenész akart volna valamilyen formában részt venni ebben, nyitva is hagyták a naptárukat, hogy benne lehessenek a dologban. De Ritchie nem akarta ezt. Jó egy éven át egyeztettem a menedzserével, Carole Stevensszel, és sokkolt a dolog, mert az én nevemet is bedobta, amiket e-mailekkel is tudok bizonyítani. Még német nyelvterületen is… Van egy nagy németországi ügynökség, akikhez kiment, hogy Joe Lynn Turner és Ritchie Blackmore 2016 júniusában, ismét együtt, a tökéletes páros, blablabla… És kapta is rá a visszajelzéseket. Szóval sokkolt a bejelentés, igen.”

Joe nem érti, hogy amennyiben Blackmore bevallottan nosztalgiázni akar, miért nem ténylegesen régi zenésztársakkal teszi ezt. „Ez így ellentmondásos, mert ha nosztalgiázni szeretnénk, ott van ehhez egy sor eredeti tag, és szerintem így lenne logikus: fejet hajtottunk volna a Ronnie Dio-éra előtt, és jöhetett volna a bulikra Graham Bonnet meg Doogie White is. Én egy grandiózus Rainbow-show-ban gondolkodtam, és eredetileg erről is volt szó: pár dal ezektől az arcoktól, pár dal azoktól… Óriási lett volna. Jöhetett volna Ritchie fia, Jürgen is gitározni, hogy még családiasabb legyen minden. Egy nagy parti lett volna az egész, de ő nem akarta ezt, én meg csak vakarom a fejemet, hogy miért nem… Amikor bejelentette a Le Parisienben, hogy új énekessel koncertezik majd, amiről Joe Lynn Turner még nem tud, nevetnem kellett. Az volt az első gondolatom, hogy hibát követ el, de még nem tudja. Ritchie azt csinál, amit akar, és ez mindig is így volt, nincs bennem emiatt keserűség. De egy olyan ikon, mint ő, tényleg többet érdemel ennél. Folyamatban voltak a tárgyalások a Live Nationnel a nyár legnagyobb fesztiváljairól, a Universal különböző box setekkel akarta megtámogatni a dolgot, és felsorakozott mellettünk a Rock Fuel Media is, egy nagy videós cég, akik DVD-re rögzítették volna a koncerteket. Én személy szerint akartam készíteni egy új lemezt is, legalább négy új nótával és talán néhány újravett régivel, felfrissített formában. Szóval egy ilyen nagy csomagról lett volna szó, tényleg nagypályás módon. De Ritchie nem akarta. Számomra tényleg sokkoló volt, hogy valaki nemet mond nemcsak egy ilyen fantasztikus, fogalmazzunk úgy, stílusos fináléra, hanem arrra a rengeteg pénzre is, amit kereshetett volna vele. Mert marha sokat keresett volna. De minden jót kívánok neki, mint mondtam, nem savanyú a szőlő, hálistennek van elég dolgom így is. Viszont már csak a rajongók kedvéért s mást képzeltem el. Szerintem ők jobbat érdemeltek volna egy feldolgozásbandánál.”

Turner nem tudja, mi történhetett a háttérben, hogy végül mégis így alakult. „Nem értem, miért vett be egyből két arcot a Blackmore’s Nightból. Jens persze briliáns billentyűs, én is zenéltem vele Yngwie Malmsteen zenekarában. És ott van ez az új énekes, Ronnie, akit nem ismerek, de nagyszerű hangja van. Mondom, nem értem, nem tudom. Minden jót nekik. De csak ingatom a fejemet… Ritchie-vel nem beszéltem a bejelentés óta, de eleve mindenki értse meg: Ritchie közvetlenül senkivel sem kommunikál, csak másokon keresztül. Előtte is dr. Drew Thompsonnal (Blackmore menedzsmentjének másik főarca - a szerk.) meg Carole Stevensszel egyeztettem, nem pedig vele. Mindig rajtuk keresztül tárgyal, hogy ne kelljen beszélnie velem vagy másokkal. Azt illetően pedig meg kell védenem magam, amikor tavaly mindenki azt mondta, hogy csak képzelődöm, amikor a Rainbow-ról beszélek. Nem, nem képzelődtem: folyamatosan kapcsolatban álltam Ritchie embereivel, és ők mondták, hogy össze fog jönni a dolog. Mások meg olvasták, miket mondok, és legyintettek: lövése sincs, miről beszél, meg csak a vágyainak ad hangot… Nem, egyáltalán nem így volt. Tényleg folytak az egyeztetések, és mint mindenki láthatja, végül lesz is Rainbow.”