Hosszú, érzelmes üzenetben búcsúzott Sam Riverstől Fred Durst. A Limp Bizkit basszusgitárosát szombaton, mindössze 48 évesen érte a halál.
Az egész rockszínteret sokkolta a hétvégén Sam Rivers halála. A Limp Bizkit alapító basszusgitárosa egyelőre ismeretlen okokból hunyt el. Fred Durst, a zenekar frontembere most videóüzenetben emlékezett meg barátjáról és zenésztársáról, amelyben felidézte a kezdeti időszakot. „Megvolt a fejemben az elképzelés és a vízió egy bizonyos stílusról és hangzásról, de egyszerűen nem tudtam jól összehozni – mondta Fred. – Úgyhogy elhatároztam: akkor most nekiindulok, megtalálom a megfelelő zenészeket, és összerakom ezt az egészet. Betévedtem Jax Beachen a Pier 7 nevű kis bárba, ahol épp Sam zenélt a csapatával, és valami gyilkosan játszott. Egyből azt mondtam: te jó ég, ez a csávó döbbenetes! Fejben eleve a ritmusszekcióval kezdtem, a basszusgitárral meg a dobokkal, de nem tudtam, kit találok meg előbb közülük, hogy megvalósítsam az ötleteimet. És végül a basszusgitárost találtam meg. Láttam Samet zenélni, és teljesen kikészültem. Eleve öthúros basszusgitáron nyomta, és azelőtt még nem igazán láttam, amint valaki ilyet használ, ráadásul annyira gördülékenyen, jól és kiemelkedően játszott, hogy rajta kívül gyakorlatilag nem is figyeltem semmi másra. Mindent elhomályosított a tehetsége. A buli után egyből odamentem hozzá: haver, hihetetlen vagy, szeretnék zenekart alapítani... Felvázoltam neki, mire gondoltam, és egyből azt mondta: oké, remek, benne vagyok, csináljuk!"
Durst felidézi: Sam ajánlotta a figyelmébe John Otto dobost, és hármasban kezdtek el jammelni Riversék garázsában. „Akkoriban én gitároztam, közben rappeltem és énekeltem. De nem igazán tudtam gitározni, így aztán drop D hangolással, egy ujjal pengettem, Sam meg közben kitöltötte a teret és összetartotta az egészet, mert nekem nyilvánvalóan nem ment. Johnnal valami mágikusan játszottak együtt, én pedig éreztem, hogy megvan, megvan, végig ezt kerestem... Egyszerűen nem tudtam olyan ötlettel előállni, amit Sam ne lett volna képes megvalósítani, és mindig, minden ezerszer jobban szólt a keze alatt, mint amit előzetesen a fejemben hallottam. Emellett mindketten nagyon szerettük a grunge-ot, ezen a téren baromira egy húron pendültünk. Sam is imádta a Mother Love Bone-t, az Alice In Chainst, a Stone Temple Pilotsot meg az egész seattle-i grunge-mozgalmat, és megvolt benne a képesség, hogy valami olyan csodálatos szomorúságot csiholjon ki a basszusgitárból, amihez foghatót még sosem hallottam korábban. Akkordokat nyomott, meg ilyesmi... Elképesztően tehetséges volt, nem is tudom szavakba önteni, mennyire."
„A Limp Bizkittel elég komoly utazást tettünk – mondta Fred. – Igazi hullámvasút volt, de az utóbbi időkben hihetetlenül simán, csodálatosan könnyedén ment minden. Sam pedig nagyon-nagyon örült ennek. Stadionokban játszottunk együtt, bejártuk közösen a világot, rengeteg nagyszerű pillanatban osztoztunk. És tudom, hogy akárhol is van most Sam, mosolyog és arra gondol: haver, sikerült, megcsináltam! És tényleg sikerült neki... Nagyon különleges ember volt. Ugyanakkor nagyon visszahúzódó is. Csak kevesen tudtak igazán közel férkőzni hozzá. Nagyon-nagyon különleges, őszinte ember volt, a színpadon pedig kibújt belőle a fenevad. Lenyűgöző figura volt, és ahogy most végiggondolom, ő csatlakozott először hozzám, hogy segítsen valóra váltani az álmomat. Én 25 éves voltam, ő 18 éves, fiatal, benne azzal a tűzzel, tehetséggel... Egyből tudtam, micsoda szerencse, hogy összeakadtam vele. Hálát adok érte, hogy közösen vehettem részt ezen az utazáson Sam Riversszel. Már most szörnyen hiányzik. Elképesztően sok a reakció, hatalmas támogatást érzünk, szóval tényleg nagy hatást gyakorolt a világra. A zenéje, a tehetsége pedig továbbra is rengeteget ad majd az embereknek. És nagyon szeretem őt."
