Shock!

Néhány nap múlva ismét turnéra indul a '90-es évek elejének egyik legkülönlegesebb hard rock csapata, a Love/Hate, bár a klasszikus felállást egyedül Jizzy Pearl énekes képviseli. A zenekar utoljára 2009-ben koncertezett, lemezt pedig továbbra sem akarnak csinálni – a jelenleg főállásban egy pornólapot szerkesztő Jizzy bőven meg is indokolta, miért nem.

A mostani Love/Hate-ben Jizzy mellett Keri Kelli a gitáros, Robbie Crane a basszer és Matt Starr a dobos, vagyis jónevű hollywoodi klubveteránokkal éledt újjá a '90-es évek elején elég jó nevet szerzett csapat. „Nagyon szerencsés és sikeres voltam a zenei karrieremben, és nem csak a Love/Hate-ben, hanem a Rattben és az L.A. Gunsban is", mondta a RockConfidentialnek adott interjújában a turné kapcsán Pearl. „Húsz éven át mindig volt dolgom, és abból fizettem a rezsit, hogy zenéltem. Ez nagyszerű dolog."

Az ugyanakkor nem valószínű, hogy a megújult Love/Hate lemezt is készítene. „Pár éve én is felültem a magas lóra a letöltések miatt. Alapvetően mind tudjuk, hogy lopásról van szó, de az emberek ettől még száz racionális indokot sorolnak fel, miért kellene ingyen adni a zenét. Ha pedig vitába szállok velük, az a válasz, hogy szerencsésnek kellene éreznem magam, amiért egyáltalán le akarják tölteni a szaros zenémet... Vagyis szeretnem kellene, ha valaki annyira szeret engem, hogy lopjon tőlem. De már nem foglalkozom ezzel annyira, mert úgysem tudok vele mit csinálni. A letöltések maradnak, és éppen ezért nem adnak ki olyan rendszeresen a hozzánk hasonló bandák albumokat, mint régen. Egyrészt pénzt veszítünk vele, másrészt az emberek automatikusan a régi, negyedmillió dolláros büdzsével felvett nagykiadós lemezekhez hasonlítják majd az újat, miközben nyilvánvalóan nem mérhető egymáshoz a kettő. A szólólemezemet ötezer dollárból vettem fel, és ezt elég inkorrekt összehasonlítani a Blackout In The Red Roommal, amire negyedmilliót költöttünk. Persze, hogy nem szól olyan jól, de hát most mit csináljak?"

Jizzy ugyanígy a mai zenehallgató generációk hozzáállásáról sincs nagy véleménnyel. „Úgy kezelik a zenekarokat, mint a zsebkendőt: párszor meghallgatják őket, belefújják az orrukat, aztán megy az egész a kukába, és jöhet a következő. A '80-as évek közönsége nagyon lojális – ha nem így lenne, a Poison nem tudna minden évben turnéra indulni, és ugyanígy Rock Never Stops turné sem létezne. A hozzánk hasonló bandák minden évben nekiindulhatnak. Én is ugyanúgy szeretem ma a Led Zeppelint, mint amikor kölyök voltam, és nem érdekel, hogy Jimmy Page-nek ma már ősz a haja. Mi még másképp nőttünk fel, mint a mai kölykök, akik mindent készen kapnak. Nekik nem kell éjfélkor ott állniuk a lemezbolt előtt, mert annyira izgatottak az új Metallica vagy a Use Your Illusion miatt: megnyomnak pár billentyűt, és egyből megkapják ingyen. És a másik oldalon ezek az új csapatok sem fogják soha megtapasztalni azt, amit én, hogy azokkal játsszanak, akiken felnőttek: az AC/DC-vel, Dióval, Ozzyval. Én ezekkel az emberekkel lóghattam, játszhattam, és olyan szintű turnékon vehettem részt, amit a mai bandák sosem fognak megérteni. Azt hiszik, adnak ingyen valami szart, és talán ők is kapnak vissza valami szart ingyen. Azt a szart viszont soha nem fogod a kellő mértékben megbecsülni, amit ingyen kapsz. A mai csapatokat állati fiatalon is szerződtetik. El tudod képzelni, hogy 22 évesen már a tegnaphoz tartozol?"

A Love/Hate március 22-étől Amerikában turnézik, április elejétől pedig Nagy-Britanniában játszanak.