Gyakori kérdés, vajon megél-e még egy újabb virágzást a rockzene vagy sem. Jay Jay French, a Twisted Sister volt gitárosa szerint kár ebben reménykedni: a műfaj már lefutotta a maga köreit, és leginkább rétegzeneként funkcionál majd a jövőben.
A rockzene általános állapota volt a Barstools And Bantalk podcast legutóbbi adásának témája, amelyben a Twisted Sister egykori gitárosa, Jay Jay French volt a vendég. Amikor felmerült, hogy a mai mainstream eladási listákon szinte már csak elvétve bukkannak fel rockzenekarok, French is kifejtette álláspontját a témában. „Gyakran megkérdezik tőlem, miért mondom, hogy a rock halott – fogalmazott a gitáros. – Nos, elmondom, én hogy látom a dolgot. Amikor 1969-ben 17 éves voltam, megvoltak a hőseim: a Beatles, a Stones, a The Who, a Zep, a Floyd, Hendrix, Dylan, a Grateful Dead, a Jefferson Airplane és még sorolhatnám. És egyikük sem volt idősebb 27 évesnél. Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra! A világtörténelem leghatalmasabb rockelőadói nem voltak idősebbek nálam tíz évvel, amikor 17 voltam! A legtöbben 25 és 27 között jártak. Na, akkor most nevezz meg napjainkból egy 27 éves rocksztárt! Senkinek sem fog sikerülni.”
French persze tisztában van az erre felhozott ellenérvekkel is. „Amikor valaki azzal jön nekem, hogy a rock nem halott, hiszen mindenütt vannak rockzenekarok, azt mondom: oké, hát persze. Sosem állítottam, hogy nem léteznek rockbandák. Mindössze annyit mondok, hogy ha tömeges elfogadottságról beszélünk, az aktuális zenei trendeket és a zene szociológiai hatását meghatározó kollektív psziché már nincs jelen a rock világában. Mert mi is a meghatározó a mai zenei színtéren? A hip-hop hatalmas. A country is hatalmas. A női popelőadók is hatalmasak. Simán fel tudsz sorolni legalább húsz 25 év alatti rappert vagy popénekesnőt, meg tonnányi countryelőadót, de rockzenészeket aligha. És ez természetesen nem azt jelenti, hogy senki sem játszik rockzenét. Viszont az általunk sztenderd rockzenekarnak tekintett két gitár, basszusgitár, dob, ének satöbb-satöbbi felállásoknak többnyire vége.”
A gitáros szerint ez ugyanakkor nem jelent tragédiát. „Sosem úgy tekintek erre, hogy istenem, miért nem térnek vissza a régi szép idők. Elvégre volt ötvenöt évünk! Miközben a big bandeknek meg a dzsessznek csak húsz jutott, a diszkónak pedig nagyjából hét. Utána mindegyik rétegprodukcióvá vált. Létezik ma diszkózene? Hogyne: azoknak készül, akik diszkózenét hallgatnak. Ebben az esetben megtalálod a megfelelő csatornákat, és egész nap hallgathatod. De a világra már nincs hatással. Ugyanez áll a dzsesszre meg a komolyzenére is. Mindig hallgatják majd, mindig meglesz az a réteg, ami ezt vásárolja, és ez csodálatos. De az amerikai ifjúság már nincs vele úgy, hogy magába szívja és kijelenti: igen, ebben a zenében találjuk meg önmagunkat.”
Hozzászólások
Szerintem 'károgni' tök fölösleges, az semmin nem változtat. Inkább örülni kell annak ami volt és annak ami van. Rengeteg jó zenekar van ma is. Lehet, hogy nem töltenek meg arénákat, de engem mint zenehallgatót ez igazából nem kell érdekeljen. Ameddig fellépnek és ameddig láthatom őket, nekem mindegy hogy stadionban vagy klubban látom a kedvenceimet. Sőt, ha választhatok akkor inkább klubkoncertekre megyek. Persze értem, hogy a zenészeknek nem jó ha 200 ember nézi meg őket 20.000 helyett, de nekem igazából mindegy, a lényeg, hogy ÉN megnézhessem.
Attól,hogy vki úgy látja,hogy a mai bandák nem töltik be azt a szerepet,mint a régiek,attól még nem lesz boomer(az mi?) meg "régenjobbvoltoz ó",ugyanis ezekben a cikkekben az a téma,hogy "a rock halott".A kérdésre a válasz meg az,hogy kb igen.Arra a kérdésre,hogy vannak-e jó bandák meg tele van-e a Wacken meg arénabanda-e a Ghost,a válasz szintén igen.Ezek a tények változtatnak vmit az első kérdésre adott válaszon?Nem.Vannak generációs rockbandák,akik világszerte fiatalok millióit állítják a műfaj mellé?Nincsenek.Zajlik az underground-ban vmi,amire felkapod a fejed?És felette van vmi újabb hullám?A helyzet az,hogy rég saját magát dolgozza fel a rockzene.De attól még rengeteg bulira el tudsz menni,örülhetsz ,hogy bárkit megnézhetsz,min t én pénteken a Halo Effect-et.Nagyon cuki volt mind a 3 banda és a dolgok kb ezen a szinten zajlanak.Ha vkinek ez elég,az oké,akinek meg nem,az mindig "károgni" fog.
A mainstream zenében sincs érdemi megújulás, a legtöbb sokmilliós nézettségű sláger mind ugyanarra a pár akkordra és plágioumgyanúsa n hasonló dallamfosylányr a épül. Ugyanazt variálják a mainstream előadók is évtizedek óta, sokkal inkább mint a rock / metal zenében. Persze az is tény és igaz, hogy egyik black metal vagy deathcore banda ugyanolyan mint a másik, de pont a mainstream zene az, amely ezt nem kérheti számon. Ha van zene amiben semmi izgalmas nincs, az pont a Taylor Swift-féle műanyag pop -- amit mégis százmilliók kajálnak.
A korunk generációjánál. Maga a tény, hogy rajta köszörüli a torkát minden "régenmindenjobb volt" metalos, meg letagadja a jelentőségét az pont az, hogy nem képesek elfogadni, hogy bizony itt van egy kurva nagy banda. Hogy 10 ezres arénákat töltenek meg (oké, stadionokat nem, de még a karrierjük relatív elején vannak), az már elég beszédes. Továbbá az is, hogy a spotifyon 7 millió havi hallgatóval büszkélkednek, segítek, az Iron Maidennek van ennyi, a Judas Priestnek 3.5 millió. Lehet röhögni, de ez nagyon is fokmérője annak, hogy a mai online zenefogyasztók (nevezzük úgy, hogy "A Fiatalok") rá vannak kattanva. Ezzel semmi baj nincs.
Mindig azoknak fáj, hogy a "mai fiatalok" nem hallgatnak Scorpionst, Whitesnake-et meg Gary Moore-t, akik a kor mai nagyjait lebecsülik, és titkon azt várják, hogy a mai fiatalok ugyanúgy Scorpionsra meg Judas Priestre verjék, amikor már ezek a 60-70 éves korosztály zenéi is. Egy mai 15 évesnek ritkán vonzó az ilyesmi.
Amikor meg elmegy egy Ghostra (vagy az itt sokat szidott RHCP meg egyéb pop-rockból merítő olasz Eurovízió győztes bandára), akkor fujjakurvaanyju kat (ezt nem mind neked címzem, remélem, elfogadható). Ahogy nekünk is Maiden, Helloween, Pantera kellett (SOAD meg Korn futott akkoriban nagyon, de azt a baráti köröm tiltólistára tette akkoriban - emiatt később fedeztem fel ezeket). Viszont azt akarom mondani, hogy minket se a Stones, a Zepp meg a Beatles érdekelt akkoriban, az túl öreges és régies volt akkor (ma nem az, csak hogy disclaimer is legyen). Pont úgy a mai fiatalokat se a letűnt korok sztárbandái fogják érdekelni. Becsüljük meg azt a keveset ami van. A Ghost ilyen.
Én nem vagyok Ghost fan, de több lemezüket szívesen hallgattam, nagyon érdekes dolgokat találtam rajtuk, és nem csak Blue Öyster Cult plágiumot pl, ahogy a közmegegyezés tartja.
A Ghost hisztériát váltott ki? Mikor, kiknél? Rétegzene.
Gyerekként én is a 60-70-es évek zenéit favorizáltam, azt tartottam a rock aranykorának, a 80-as évek elejét komoly visszaesésként könyveltem el...
Ez nem vicces, ez evidens.
Az okos mindig kételkedik, a hülye nem.
Nos, 30+ év metalhallgatás után 95%-ban már csak japán bandákat hallgatok, ott látok eredetiséget. Igaz, ezek nagyjából rétegzenék lesznek (mondanék egy kivételt, akik ha a 80-s években nyomták volna azt, amit most, a Maiden meg a Priest mellett lennének a címlapokon, de ők abszolút tradicionális európai metalt játszanak, tehát e körben kiesnek). Ám egy Hanabie, ICDD vagy Sokoninaru kicsit más megvilágításba helyezte nálam a dolgokat (az elsőt láttam kétszer is, megtévesztő fazonjuk ellenére élőben akkorát gyalulnak, mint az állat).
Szerintem a ghost pont nemcsak ígéretesen indult, hanem zeneileg is befutott a Meliorával, később meg még színesebb lett (kicsit túlburjánzó, de attól még az a kor is népszerű). Ebből a szempontból szerintem pont ha még lenne 8-10 Ghost (akik hoznak is érdekeset, de nem feltétlen merőben újak, mégis képesek hisztériát kiváltani), jobban állna a színtér - a Ghost képes erre. Sokan fel fognak hördülni, de korunk mércéjével a Ghost egy KISS, és ez így van jól.
Nem csak Európából vagy Amerikából kell kiindulni, ha az ember másfelé is szétnéz, akadnak ám komoly meglepetések ;)
Azért például a Ghost meg a Steel Panther csináltak olyan dolgokat 2010 után, amik simán odatehetőek az évtizedekkel korábbi remekművek mellé. Csak rajtuk meg fanyalog a sok begyöpösödött turbórocker, ezzel azt mutatva a fiatalabb előadóknak, hogy tök felesleges az alkotásba belerakni az energiát meg az idôt.
Ami változott, hogy nincsenek meg azok a csatornák, amin az új zenék MINDENKIHEZ eljutnak. A nevekkel találkozik az ember a híroldalakon, de konkrétan rá kell keresni a zenéjére, hogy legalább egyszer meghallgasd, hogy mégis ki ez. Billie Ellish, Taylor Swift, Ed Sheeran, Azahriaah, a nevek ismerősek, de a zenéjük nem jön szembe veled a rádióban, mert nem hallgatsz rádiót, nem nézel zenetévét (van egyáltalán?), a nyilvános helyeken meg ki tudja, mi szól, nem mondják be, nem írják ki