Csaknem négy évtized után távozik a Moby Dick soraiból Gőbl Gábor. A basszusgitáros kilépésével a soproni thrashereknél Schmiedl Tamás énekes/gitáros marad az egyetlen tag a klasszikus érából, de természetesen folytatják tovább.
Közleményben jelentette be távozását a Moby Dick soraiból Gőbl Gábor basszer. „Harmincnyolv év tekintélyt parancsoló idő egy zenekar életében – írja. – 1988 elején lettem tagja a soproni rockbandának, amely onnantól kezdve aktív működésének harmincnégy éve alatt 800 koncertet adott 180 településen szerte a Kárpát-medencében. Csak érdekességként: 120 koncert helyszín a határon innen, 60 pedig azon túl zajlott. Ez nem pusztán statisztika. Ez egy közösen megélt életút egy fantasztikus közönség és zenekar életútjának elemei. A Moby Dick zenéjére az energikusság mellett a korokon átívelő aktualitás volt a jellemző. Büszkeséggel töltött el, hogy a szakmában szinte példa nélküli időhosszban, 1992 és 2015 között változatlan zenekari felállásban működtünk. Hofi 2015-ös kiválásával ez az állandóság megszűnt, és azóta több változást is megéltünk. Rozsonits Tamás, Hoffer Péter, Budai Béla, Mentes Norbert, majd végül 2024-ben Király Zoltán távozása egyaránt megviselt. De az is igaz, hogy minden újonnan érkező tag maximálisan megfelelt annak a minőségnek és magas mércének, amelyet a Moby Dick életművének interpretálása megkövetelt. Mindegyik korábbi és jelenlegi zenekari taggal szerettem felmenni elétek a színpadra és nektek zenélni! Szívvel, szenvedéllyel tele energiával álltam mindig előttetek, dalaink előadása során szinte felforrt a vérem!"
Gábor hozzáteszi: ez az éra most befejeződött. „Azért beszélek minderről múlt időben, mert a 2026. évtől kezdődően már nem fogtok Smicitől balra látni a reflektorok fényében. Szabad elhatározásomból lépek ki a Moby Dickből! Elköszöntem a társaktól, Smicitől, Balázstól, Dominiktől, s most elköszönök tőletek is! Nyilvánvaló, hogy a tinédzserkori álmomat beteljesítő és máig sikeres Moby Dickből nem ok nélkül lép ki az ember. Nem hirtelen felindulásból döntöttem így, hanem megfontoltan jutottam erre az elhatározásra. Lelki, testi egészségem, szellemi szabadságom megóvása szükségszerűen diktálta ezt a lépést. A bajtársiasság, az empátia, az őszinteség, az igazságosság, a hazaszeretet, alapértékek számomra! Huszonöt éve tartó sportvezetői munkásságom váltakozó mértékben, de gyakran korlátozta a zenekarba beleölhető energiámat. A kettő együtt, egymás mellett immár nem járható út! Pályafutásunk során megtapasztalhattuk, hogy minden zenekari tag pótolható. Így lesz ez ezúttal is. Legyetek biztosak abban, hogy mind nekem, mind a Moby Dick számára csakis szebb időszakot hozhat a jövő! Köszönöm a sok-sok szeretetet, amit tőletek, a Moby Dicken is edződött rock-metál közösségtől kaptam. Fémzenerajongónak lenni nagyszerű érzés! Legyetek továbbra is hűségesek a műfajhoz és a kedvenc zenekarotokhoz!"
A csapat csak egy rövid poszttal kommentálta a történteket. „Nagyon sajnáljuk Gábor döntését, de kénytelenek vagyunk elfogadni. Őszintén kívánunk neki további sikert a sportban és az életben! A Moby Dick megy tovább, rengeteg tervünk van előkészítve, új lemez, újrakiadások, dedikálások, koncertek, mi erre tettük fel az életünket! Moby Dick till Death!″
A zenekar decemberi jubileumi fellépéséről itt írtunk, további információk minden bizonnyal hamarosan.
Hozzászólások
Az utolsó lemezen még Mentes játszik, a dalok felét ő szerezte. Egyébként szerintem zeneileg nagyon erős lett a Terápia, főleg a második fele, ami a saját kereteiken belül kísérletezősebb nek tekinthető. A szövegek is ezúttal jobbak lettek az előző pár albumhoz képest az amúgy tényleg sokszor önismétlő, kínrímeket használó Pusztai Zoltántól.
Azért érdekes, hogy merre fog elindulni így a Moby Dick zenéje. Gőbl Gábor távozása aligha befolyásolja azt, viszont nemcsak az egyik dalszerző (Mentes Norbert) távozott, hanem Pusztai se alkot már a pár évvel ezelőtti sztrókja óta. Én nem bánnám, ha megint Smici írná a dalszövegeket, szerintem a Bloody Roots első albumára és az Indul a bokszra is jókat írt.
100%-ban egyetértek. A Golgota nekem a kedvencem, de amibazután jöt... a zene még elmegy, de sokszor kín hallgatni a szöveget. Amikor bevették Smici fiát azt remeltem, hogy jobb lesz, mert friss, fiatal és a Bloody Rootsban fényévekkel jobb a zene. Tévedtem.
Ettől a ponttól kezdve számomra a Moby Dick pályája már inkább csak egyfajta üres vergődésnek fog ezentúl tűnni. Valószínűleg még hosszú évekig koncerteznek majd, és újabb lemezek is meg fognak jelenni, de ezek már nem a valódi alkotói csúcs időszakából születnek. A karrierjük legfontosabb, legerősebb évei már régen mögöttük vannak, miközben időközben felnőtt egy teljesen új generáció is, más zenei ízléssel és más elvárásokkal. Számukra a zenekar már nem egy élő, meghatározó erő lesz, hanem legfeljebb egy nosztalgikus emlék: egy régi, megöregedett banda, amely a múltjából él.
A Golgota magasan a legjobb lemezuk (bar teny, hogy a legnehezebben emesztheto is).
Amugy lehet, hogy neked is a Pusztai khm, megfaradasa tunt fel? Mert amugy zeneileg rendben vannak azok is, de a szovegek 90%-ban olyan borzasztoak, hogy az ember legszivesebben elfelejtene magyarul arra a haromnegyed orara.
Nem tudom, hogy más is így van -e vele, a 2000 utáni Moby Dick lemezek egyszerűen semmit nem mondanak, nem tudom meghallgatni őket.
A Tisztítótűz volt az utolsó, ami tényleg tetszett, aztán azután elillant a varázs :(