Shock!

április 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

„Ha Chuck élne, olyasmit alkotna, ami ma nem létezik”

Decemberben már húsz éve lesz, hogy meghalt Chuck Schuldiner, a Death és a Control Denied agytrösztje. Egykori zenésztársa, Steve DiGiorgio szerint ha Chuck még mindig alkotna, kizárt, hogy skatulyák közé szorítaná magát.

0517chuck

Érdekes gondolatkísérletbe vitte Steve DiGiorgiót a Rock Overdose: arról kérdezték a basszusgitár-virtuózt, szerinte hol tartana ma Chuck egy színtér megteremtőjeként, ha élne. „Természetesen nehéz erre válaszolni, hiszen nem valós dolgokról elmélkedünk", mondta DiGiorgio. „De annak alapján, amilyennek ismertem őt, és hogy hová szeretett volna eljutni a zenéjével – erre bizonyíték az utolsó időszaka is, amikor teljesen meg akart változni, és valami mást akart létrehozni a Deathtel szemben –, egyvalamit könnyen kijelenthetünk: ha még mindig itt lenne, egyikünk sem tudja itt és most kitalálni, miben utazna. Mert valami vadonatúj dolog pattant volna ki az agyából."

„Biztos vagyok benne, hogy a Control Denied folytatódott volna még egy ideig, akár máig is", vélte Steve, aki szerint Chuck annak idején, az internet felívelésekor – jelentős mértékben betegsége miatt is – már kimaradt az mp3-as, fájlküldözgetős forradalom kezdeti időszakából, de bizonyosan gyorsan megtalálta volna a maga helyét ebben az új világban. „Szerintem az állandóan változó felállások miatti személyes hírneve, amikor sokszor negatív színben tűnt fel, gyorsan átment volna valami másba. Úgy gondolom, talán minden dalhoz más felállást hozott volna össze, más zenészekkel dolgozta volna ki az egyes ötleteket, és valami teljesen újat hozott volna létre, mert amolyan látnok-típus volt. Amikor például átküldte az ötleteit még bőven a lemezek elkészítése előtt, egy csomó ezek közül teljesen kattantnak tűnt. Hallgattuk őket, és olyanokat mondtunk: hűha, haver, örülök, hogy nem én vagyok a zenekar vezetője... De ahogy aztán haladtunk előre, és mi is beletettük az egyéniségünket az ötleteibe – mert mindig erre bátorított –, mégis kifejlődött belőlük az a bizonyos ikonikus Death-hangzás. Szóval hiába hatottak eleinte cseppet furának az ötletei, egyértelmű, hogy rendelkezett egy vízióval. Fiatal fejjel nehéz ezt a maga idejében felismerni, de most, érettebben visszatekintve nyugodtan kimondhatjuk: Chuck pontosan tudta, mit csinál. A Death nyomán rengeteg zenekar alakult, Chuck saját stílust teremtett, tehát ha ma itt lenne ugyanezzel a vízióval, ugyanezekkel az adottságokkal, öregebb, tapasztaltabb fejjel még érettebb, még letisztultabb ötletekkel állna elő – nem agresszív, állandóan pörgő fiatalként, hanem idősebb, megfontoltabb arcként."

DiGiorgio épp ezért biztos benne, hogy Chuck mai zenéje eltérne mindattól, amit régen készített. „Van egy olyan érzésem, hogy valami olyasmi lenne ez, ami a mai életünkből hiányzik. Valami olyasmi, amit ő talált fel: valami teljesen újszerű. Kétlem, hogy csupán a Death továbbfejlesztett hangzása lenne, és azt is, hogy a Control Denied negyedik meg ötödik albuma. Persze ezek is működnének mellette, de fő csapásvonalként valami teljesen újat vinne, ami a látnoki agyából pattant ki. Tudod, az efféle vizionáriusok nem mindig a legjobb zenészek: a technikai oldal sokszor pusztán fizikai, a kreatív részt viszont nem lehet iskolában elsajátítani. Ott volt például Kurt Cobain: mármint ki mondaná rá, hogy jó zenész volt? De ha megnézed az újdonságokat, amikkel előrukkolt... Lehet, hogy akkoriban sokan csak annyit kérdeztek, hogy te jó ég, mi ez a fos, de mai fejjel visszatekintve róla is elmondhatjuk: pontosan tudta, mit csinál. Pontosan tudta, mit akar elérni, és ez az a képesség, ami Chuckban is megvolt. Persze Chuck technikai értelemben véve is jó zenész volt, de mindig még magánál is sokkal jobb zenészekkel vette körül magát, mert tudta, hogy a kreatív ötletek úgyis mind tőle érkeznek. Így aztán eléggé bízott magában ahhoz, hogy még professzionálisabb arcokat gyűjtsön össze az elképzelései kidolgozásához – hiszen ezek mindig az ő elképzelései voltak. Összességében tehát szerintem feltételesen azt mondhatjuk: a benne lakozó erő és vízió alapján valami olyasmit alkotna, ami ma nem létezik, mert a hozzá hasonló egyedülálló képességekkel rendelkező emberek képesek erre."

 

Hozzászólások 

 
#5 Richter László 2021-03-04 09:13
a death metál Leonardója..
Idézet
 
 
#4 Equinox 2021-03-03 21:30
Egyik örök kedvenc zenészem, de olyan szempontból nem hiszem, hogy DiGiorgiónak igaza van, hogy mára már csak az egyik lenne a múlt nagy patinás zenekarainak vezetői közül. Innovációra ő sem lenne képes, ahhoz fiatalabb bandák kellenek. Szóval nem gyártana csak úgy kapásból évlemezét, mint a 90-es években tette, amikor a csúcson volt.
Idézet
 
 
#3 Igor Igorovics 2021-03-03 18:24
Idézet - Tulus:
Ha Chuck ma is élne, szerintem valamilyen jazzes-metalos keverék zenét játszana.

Ja, én is erre gondoltam elsőnek, például egy Cynic szerű dologra, vagy akár éppen velük. Bár ez talán a legkézenekvőbb gondolat, szóval biztos, hogy Chuck nem ezt csinálta volna. :) Amúgy én még sanszosnak tartanék egy komolyzenei kooperációt is, de ne ilyen barokkos vagy klasszicista dologra gondolj, hanem ilyen igazi kortárs cuccra. Dehát ezeket már sosem tudjuk meg, sajnos. :(
Idézet
 
 
#2 Kormorán 2021-03-03 16:06
Sosem szerettem sem a Deathet, sem a Control Denied-ot. Szóval biztos zseni volt a srác, de nem az én zsenim :)
Idézet
 
 
#1 Tulus 2021-03-03 15:33
Ha Chuck ma is élne, szerintem valamilyen jazzes-metalos keverék zenét játszana.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.