Nohát, ismét egy Szakadék demó! A harmadik hasábjainkon, mégis a Hat címet kapta, ki tudja miért. A srácok hamis, nem túl eredeti punkzenét játszottak eddig... és most is. Majdnem. A nyitó dalban megint nagyon hamis az ének, a másodikban már jobb, de nem az igazi.
Azt hiszem az éneket nem ragozom tovább, szerintem mindenki sejti, hogy nagyjából milyen lehet.
Zeneileg mérföldekkel jobbak, mint az előző két demón, bár most sem variálják agyon a dolgokat, de azért már hallgatható a végeredmény. Sőt, néha - ha elképzeltem koncerten milyen lehet - kifejezetten lendületes némelyik dal. Szóval fejlődtek a srácok. Most pl. nem lendült a kezem a stop gomb felé három perc múlva.
Aztán jön a meglepetés. A harmadik dalnál beszigorodtak a srácok, mintha nem is ugyanaz a zenekar lenne. Inkább valami hardcore-súlymetal csapat. Nem tudom mennyire gondolják komolyan ezt az irányvonalat, szerintem csak poénból csinálták, de ki tudja. Vagy csak kezdenek megtanulni zenélni. Na jó, nem piszkálódóm tovább, tényleg ég és föld az előző demók és a mostani közötti különbség.
Szövegileg néha a Fürgerókalábak idétlenségét idézik, arra figyelni kellene, hogy ne legyen utánérzéses a dolog. FRL-ből elég egy is.
Mikor visszamegy a csapat punkba (a Star Wars fő témájával) ismét visszahamisodik az ének nagyon, ja de erről megígértem, hogy nem írok többet...
Az ötös dalban megint poén-súlyoskodnak, mit mondjak? Egy-két tényleg súlyoskodni próbáló hazai zenekarra ráférne ez a lendület. A végén újra punkzenekarrá lesznek, én meg lassan a hamis hangokat is kezdem megszokni.
Még nem az év demója, de aki kedveli a laza punkos zenéket, az már tehet egy próbát a Szakadékkal. Még csak a demó hangzása sem vészes. Sőt. A honlapjukat pedig érdemes megnézni, az tök jó.
