A zenekarnév láttán bármibe lefogadtam volna, hogy neoklasszikus zenét rejt a cd, és nem is tévedtem, a Malmsteen által kitaposott ösvény egyik ágát képviseli e hazai csapat.
A láthatóan vegyesen fiatal és már kicsit kevésbé fiatal tagokból álló csapat négy nótát küldött el, aminek hallatán kb. úgy éreztem magam, mintha húsz évvel ezelőtt lennék (leszámítva a dobgépet), mind a dalok technikai felkészültségét, mind a felvétel minőségét tekintve – és most ezen nem azt értem, hogy ne lehetne jó dalokat írni a stílusban.
A Classica óta talán nem is volt túl sok zenekar, aki ennyire markánsan képviselte volna nálunk ezt az irányt, ám a megvalósítás még eléggé gyerekcipőben jár. A már máshol sokszor leírt hibák fordulnak elő itt is: az énekes sokszor hamis hangokra csúszik, a szövegritmizálás pontatlan, a hangja bizonytalan, remegő, képzetlen. Sajnos a gitár itt-ott igen fals, amit megengedhetetlennek tartok bármilyen demónál, ami nem tufa punk.
A dalok szerkezete még összecsapott, a szintiszőnyegezés gyermeteg, a legtöbb szintihangszín olyan műanyag, ami már tíz éve is ciki volt, és hiába a Malmsteen-iskolás dalszerkezetek, gitárszinten itt azért egy enyhén szólva belassított gitárhéroszt hallhatunk, ide virgákat várna az ember.
Még egyszer mondom: az alapötlet nem lenne rossz. De ehhez a fajta zenéhez vérprofi zenészek kellenek, hogy igényes lehessen a végeredmény.
Ha valaki nem ért velem egyet, meghallgathatja mindezt a csapat honlapján, és döntsön maga (sajnos a próbatermi videókat nem tudtam lejátszani, pedig ezek után nagyon kíváncsi lettem volna rájuk). Sajnálom srácok, ez 2007-ben elég kevés!
