Körmöczi Péter a CDT-ből juttatta el hozzám jelen zenekar 2001-es demóját, amelyről semmit sem tudok, lévén írott CD, fénymásolt hátsó- és frontborító, a számcímek rajta vannak, oszt kész.
És akár hiszitek, akár nem, de a világhálón sem akadtam rá a csapatra. Még csak egy apró infóra sem. Bosszantó. Gúzsba kötve érzem magam.
Pedig nem ártana többet tudni a zenekarról. Legalább, hogy honnan valók.
Most mondjam azt, hogy lazán letarolt ez a demó? Hogy nem kell udvariaskodó szavakat keresgélnem, miszerint jó ez, csak még sokat kell gyakorolniuk meg ilyes.
A Sonic Flower öt dallal olyan szinten mászik az arcomba, ami kifejezetten jólesik. Ja, milyen zene? Modern, agresszív, súlyoskodó, rekedten ordítós, helyenként kiakasztó dallamos (ezt meg kell hallgatni, nem szokványos, inkább idegtépően hamisba hajló, és mégis jó), halványan nu metalos, olykor agyahagyott, de mindenképpen változatos.
Nem mondom, hogy nem érezni némely amerikai csapat hatását bennük, de nem is mondanám, hogy szégyentelenül lenyúlták őket. (Milyen furcsa a világ, a négyes dalban mintha a Wackort hallanám, a kettes üvöltésében meg mintha a Blind Myselfet.) Egyedül a hangzás az, amit igazán kifogásolnék, meghallgatnám ugyanezt bikább keveréssel. De hát ugye ez még csak egy demó. Remélem hamarosan talál kiadót magának a csapat.
Szeretném azt mondani, hogy vegyétek fel a kontaktot a csapattal, de nem tudom. Majd értesítek mindenkit, ha találtam valamit. Amíg nem tudom hogyan csillapítsam olthatatlan kíváncsisággal a csapat irányában, csinálok egy olyat, hogy megnyomom a repeat gombot jól. (Ha minden igaz, majd ellátogatnak hozzánk a srácok a jövőben, érdemes lesz megnézni őket.)
