Shock!

április 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Demó tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Self Control: The Project

The Project. Ezen nem kicsit semmitmondó elnevezést választotta első demójának címéül a szekszárdi Self Control. Azt, hogy a tolnai megyeszékhely állhatatos városatyái milyen adalékanyagok ivóvízbe juttatásával próbálják javítani a helyi lakosság közhangulatát, nem tudom, az viszont tény, hogy Sexárd város országos ismertségre szert tett zajbrigádjai (Prosectura, Fürgerókalábak) nem éppen épelméjűségükről híresek. A kísérőlevél, valamint a honlap megtekintését követően egyértelművé válik, hogy a Self Control sem lóg ki a sorból, ők sem veszik magukat véresen komolyan. És ez nálam mindenképpen jó pont. A Prosectura felhánytorgatása egyébként – ha másért nem is – annyiban mindenképp indokolt, mivel Antal „Viktár" Viktor basszusgitáros nem pusztán névrokona a Proszi basszerosának.

Első demótól meg szokás ijedni, hogy akkor kiforratlan bénázás, jobb esetben lelketlen másolás fog következni, de azért szerencsére nincs ez mindig így. Így jelen esetben sem, a 2002-ben indult, rákövetkező évben kimúlt, majd 2006-ban újjáéledő csapat ugyanis egészen hallgatható módon játssza a maga muzsikáját, még ha eredetiséggel csak nehezen is lehetne őket megvádolni. És hogy miről is van szó? A kísérőlevél szerint (klasszikusokat csak pontosan ugyebár): "Ugrabugra Drum 'n' Bass Nu Metal Ízirájder Öcsém Mindenki Ugrik HC". Aztán a barokkos díszítéseket a meghatározásból elhagyva ott marad a lényeg a maga csupasz valójában: nu metal meg HC. Ugyan utóbbit én vajmi kevéssé érzem, az előbbihez meg annyi magyarázat mindenképp szükségeltetik, hogy itt nem a tisztán Linkin Bizkit-féle kommerszességről van szó, sokkal inkább egy Soulfly, The Burning Red-korabeli Machine Head, meg igen nagymértékű Clawfinger hatásokkal teletűzdelt hibridről. Self Controlék két dobossal (illetve dehogy is, az egyikük csak „percussion") meg egy DJ-vel nyomatják, és mint fentebb már jeleztem, nem is rosszul.

A nyitó Don't Believe rögtön a pofánkba tolja a teljes arzenált: elsősorban Czank Tibor és Szűcs Tamás meglepően feszes és változatos dobolását (egyértelműen a csapat fő erőssége), a zenekarvezető Zsédely Gábor szaggató riffjeit, Viktárnak a hathúrossal sokszor egyenlő szerepet betöltő pattogó basszusát, valamint Szegedi Christian agresszív énekét, amit a refrénben Gábor és Viktár vokálja segít ki. Őszintén szólva, a dalnoknak erre azért szüksége is van, legközelebb mindenképp nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a változatosabb énektémákra, melyek hiánya a kettes I'd Like To See-ben mutatkozik meg leginkább. Ezt a dalt ugyanis a mondókaszerű szövegmondás elég középszerűvé teszi, pedig a tamok-basszus által hozott fogós ritmus alapján a demó húzónótája is lehetett volna. Semmi gond, Christiannak bőven van ideje fejlődni, hisz mindösszesen húsz éves.

A We Are To Die a kocsisok dala, alacsonyan szállnak a fuckok, a zene kicsit tucat, a végére azonban meglepően egész dallamossá válik. A záró Fuck Your Face sem az a kimondott ballada, nyíltan tetten érhető Clawfinger koppintásától (persze az is lehet, hogy én csak hallgattam túl sokat Jocke Skogékat mostanában) jóindulatúan eltekintve, a nyitószám mellett a másik kiütés erejű dal. Mindenki a helyén, a scretcher is küzd, mint disznó a jégen, koncertre való ugrálós tétel. Self Controlék szerencsére helyén kezelik a dolgokat, összjátékidő 15 perc, első demóra nem is kell több. A hangzás a mindenki által jól ismert szolnoki Denevérben lett összeeszkábálva, nem is hoz rá szégyent, le a kalappal.

A négy számon túl aztán „multimédiás szarságokat" is rejt a lemez, amin a zenekar biográfiáján, a tagok humoros bemutatásán, valamint fotókon túl egy rövid videót is megtekinthetünk a Self Control életéből. Örvendetes tény, hogy mind több hazai zenekar érzi szükségét a multimédiás tartalomnak is – demós csapattól azonban mindenképp kellemes meglepetés az ilyesmi.
Aki nem zárkózik el a modern megközelítésű és megszólalású metal muzsikától, tegyen egy próbát Önkontrollék anyagával. Annál is inkább, mivel bármennyire is kedvelt volt még nem is olyan rég (sőt, még ma is) a nu metal mifelénk, nem túl sok stílusba vágó és említésre méltó hazai csapatot tudnék hirtelenjében felsorolni. Legközelebbre azért mindenképp több egyéni ízt kérnék srácok!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.