Nincs könnyű dolga az embernek, ha egy egyszemélyes, instrumentális (!) demót kell értékelni. A felvételen csak a gitár élő, a többi műanyag, gépdob, programozott basszus, tehát ez inkább egy „társkereső" felvétel, illetve azt mutatja meg, milyen irány érdekli Olt Ákost, a Psychosis életre keltőjét.
A felvétel hangminősége olyan, amilyen, a felvételi körülmények nem voltak épp ideálisnak nevezhetőek - hagyjuk is, koncentráljunk arra, mit lehet itt kibogozni. Bevallom, először nem vártam sokat, de kellemes meglepetésként ért a zene, ami dallamos, komplex death metalként jellemezhető. És igen, nagyon hiányzik innen a vokál, de talán most jobb is, ha nincs rajta kényszerhörgés. Kifejezetten ügyes, érdekes témákat rakott össze Ákos. Persze nem újítja meg a műfajt, de érezhető a törekvés, hogy Dalokat alkosson a műfajon belül, amit sok pályatársa valamiért nem szeret megvalósítani.
Szellemiségben a klasszikus komplex death zenekarok hatását lehet érezni, arra viszont vigyázni kell, hogy a témahalmozás ne menjen a dal rovására, főleg, hogy egyik téma könnyedén folyjon át a másikba, ne csak úgy legyen két dalrészlet egymás után pakolva, mintha ott találkoztak volna egymással először.
Arra tessék vigyázni legközelebb, hogy a gitártémák ne tűnjenek hamisnak – bár ez lehet, az agyoneffektezés miatt fordult elő. A delayt meg minden kezdő gitáros kipróbálja, de erről is le lehet szokni, illetve a helyén lehet kezelni az effektet.
Nem tudom épp most hol tart Ákos zenekar-keresgélése, de akit érdekelnek a fentiek, keresse bátran, de ha lehet, inkább a kezdő kettő-négy alapütemeken túljutott ifjú titánok. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből később, nem lenne rossz a Megazetor mellett még egy hasonló stílusú formáció.
