Kezdtem megrémülni, hogy albumként kell értékelnem a francia Hemoragy hét számot tartalmazó cd-jét, de aztán kis bogarászás után megtaláltam, hogy ez lemezelőzetes korong.
A csapat 2002-ben alakult, négyen vannak (a basszusgitáros lány), 2003-ban kiadtak egy demót, majd idén felvették ezt a hét dalt, már stúdióban, amit büszkén hirdetnek az infólapjukon. Mármint, hogy ezt már stúdióban vették fel, mert a demót nem.
Pőre thrash metalt játszanak, a nyolcvanas évek elején zenélt sok hasonló csapat. Hatásnak a legelső lemezes Metallicát és pályatársait (mondjuk a Motörhead, mert ezt észrevenni) mondanám. Vérgyenge minőségben. Az ilyen szintű magyar demókra szoktam azt mondani, hogy rohanjanak azonnal vissza a próbaterembe, és három évig ki se dugják onnan az orrukat: alap riffek, amit kétmillióan eljátszottak előttük (tizenöt éve is, nem csak most), a dobos, hullámzó, pontatlan és nagyon kezdő, meg általában az összes hangszeres pontatlan, a gitárszólók viccesek és hát... hamisak. A dalok alap thrashes metalkezdemények, ordítós vokállal, a hangzás vértelen, gyenge, egy jó demónak sem lenne elég.
A honlapjuk pontosan tükrözi milyen a zene (legalábbis a mostani állapota, lehet fél év múlva megtalálja őket egy grafikusprofesszor és egy webmesteristen): nem csak a hazai zenekarok tudnak vérgagyi honlapot készíteni. Az viszont tény, hogy jobb cuccaik vannak, mint egy hazai kezdő csapatnak, de zenélni még meg kell tanulniuk, mert ez még nulla. A helyi kocsmákban, haverok előtt még nem égnek le, de nagyközönség elé ezt a zenét még bűn lenne kivinni.
A cd borítója is ugyanazt a szintet képviseli, mint a zene és a honlap.
Azt hiszem ezt a produkciót felejtsük elegyelőre és találkozzunk pár év múlva, ha már zenélni is tudnak, nem csak megpengetni a hangszereket.
Az meg számomra mázli, hogy demókat nem pontozunk...
