Rejtélyes két számos demó infó nélkül, a borítóról azonban ismerős arcok köszöntenek, Nagy András a Sear Blissből és Ziskó Olivér az Alfred's Violinból, utóbbi csapat szép lassan elhalálozott az igényesség mocsarában.
Őszintén sajnálom. A két másik név, Horváth Tamás és Ványi Szilárd neve nem ismerős, de ez nem jelent semmit, híresen rossz a névmemóriám.
A zene. Cynic hatások elsőre. És másodikra is. Komplex, agyas dobolás (hála Olivérnek), a bőgő x számú húrja folyamatos használatban, a gitár ezer témát játszik, én már mosolygok, mert a két dal kerek egész, és belopták magukat a szívembe aljas módon. Egyedül András hörgése furcsa, vagyis nem furcsa, csak a Sear Bliss zenei világa után érdekes más közegben hallani. Majd itt is megszokom - és ez reménykedés, hogy talán nem csak két számot fogok majd tőlük ismerni.
Kiváló demó, kár, hogy itthon túl igényes a sokadalomnak. Vájtfülűeknek meg remélem mondanom sem kell, hogy itt a cím.
