Shock!

július 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Tyr: Eric The Red

Rég letűnt legendákkal, istenségekkel és vallásokkal foglalkozik a csapat, akik nevüket ugyancsak egy isten kegyelméből választották maguknak. Egyes ismertetők szerint Týr a háború, míg más források szerint az igazság istene volt. (Én az előbbire hajlok, már csupán egy God of War című nóta okán is...)

megjelenés:
2006
kiadó:
Napalm / HMP
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Viking, illetve skandináv mitológia, északi hitvilág alapján szőtt meséiket folkos elemeket tartalmazó, de korántsem hagyományos viking metalnak nevezhető stílusban adják elő. A Týr ennél jóval dallamosabb, világosabb színekben játszó muzsikája könnyebben emészthető. A nyitó The Edge máris pompás, nagyívű vokálokkal és dallamokkal lepi meg a hallgatót. Kiváló bevezető ehhez a bő 70 perces anyaghoz. Hiába a témabeli hasonlóság, Heri Joensen mindvégig tiszta éneke eleve értelmetlenné teszi, hogy a bandát az Ensiferummal, a Vintersorggal, vagy a Moonsorrow-val emlegessük egy lapon.

A többnyire epikus mélasággal hullámzó dallamokat dobja fel a már-már ripityom hangulatú kocsmadal, a The Wild Rover. A fiúk állítólag egyedüli bandaként foglalkoznak az észak-atlanti Feröer-szigetek (alias Sheep Islands) misztikumával – amit nem is kétlek. Hogy ez a helyiek által Frroyarnak nevezett sziget mily módon kapcsolódik Vörös Erik, illetve a vikingek hordáihoz, annak járjon utána mindenki saját maga... Ismét, sokadik alkalommal is vokális csodákkal áraszt el a Stýrisvolurin című nóta. Komorabb árnyalatokat idéz a Rainbow Warrior (mennyivel könnyebb ez leírni!); eme darab kevésbé kellemes, indirektebb hallgatnivaló, mint a társai, de végül is lenyelhető. A derűs, mesélős hangvételű, megadallamos Ramund Hin Unge utóbb bőven kárpótol hiányérzetünkben.

Elszállós, kissé agyasabbra vett nóták is helyet kaptak a palettán az Alive, illetve a címadó szerzemény „személyében". (Az Eric the Red nyugvást nevezhető akár progosnak is.) A God of War aztán teljesen elborul dallamilag – mintha nem is azt a bandát hallgatnánk, akiket a korong első felében. Az ének tiszta marad ugyan, ám a témák komorak, sötétek – inkább ellenszenvesek, mintsem barátságosak. A záró Hail to the Hammert hallva elkönyvelhető: az album szinte teljes második fele markáns ellentétet mutat az első fertállyal. Sajnos. Nem bántam volna, ha mindvégig uralkodik az epikus-lágyabb dallamvilág.

A borítón éklő festmény erősen hajaz az Argonath-ra, de sebaj. A kezdeti dalokban rejlő szépség, népies motívumokkal tűzdelt szelídség háttérbe szorítja az ilyesmit. Ennyire élvezetes, tiszta éneket és vokálozást kevés skandi-folk zenekar tud bemutatni. Az összkép végül eléggé eklektikus – vagy zavaros, vagy változatos, kinek hogy tetszik – lett, de a Vörös Erik ezzel együtt is többnyire kellemes, érdekes hallgatnivaló.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.