Shock!

Az elnyűhetetlen Jon Oliva-Paul O'Neill páros Trans-Siberian Orchestra elnevezésű agyszüleményének ez a harmadik albuma. Ha jól tudom, még 2000-ben íródott és tavaly került európai terjesztésre, de azt mondom, még most sem késő írni róla!

Ez a projekt lényegében az 1990-es évekbeli Savatage-alkotások nagyzenekari hangzású, kevésbé fémes oldalának kiterjesztése. Szó se róla, itt is dohognak azok a gitárok, ha kell, a hangsúly azonban a dús, szimfonikus hangszerelésre, a hatalmas kórusokra kerül, és akadnak meghitt hangulatot árasztó, visszafogott lírai számok is. Elődeihez hasonlóan a Beethoven's Last Night dalai is összefüggő láncolatot képeznek, ám ezúttal nem újabb karácsonyi sztorit kanyarított a szövegláda Paul O'Neill, hanem - mint az a címből is kiviláglik -, a német zeneszerző-géniusz halála köré épített föl egy fordulatos és misztikus történetet. Nem szeretném ezt részleteiben kivesézni, legyen elég annyi, hogy a számos fantázia-szülte alak és ördögi (szó szerint értendő!) fondorlat közepette is az emberi dolgok maradnak a legfontosabbak, így persze a tanulság sem marad el...

A komponista életének több meghatározó állomására, szakaszára találunk utalást és felvillan egy jövőkép is, tanúságául a maestro és művei halhatatlanságának. Ezzel összefüggésben nem kizárólag Beethoventől, de Mozarttól és Rimszkij-Korszakov 19. századi orosz zeneszerzőtől is beépül néhány részlet a dalokba. Az egyes szereplőket életre keltő énekesek között megtalálható Jon Oliva, aki magát az ördögöt alakítja, a múzsák között pedig Zachary Stevens régen hallott hangja is felcsendül. A zenei hátteret a nagy létszámú kórusok és hangszeres szekció mellett a teljes akkori Savatage-tagság szolgáltatja (Chris Caffery mellett itt még Al Pitrelli penget), maga Paul O'Neill is gitárt ragadott!

Az összkép szerintem határozottan olyan, mintha az 1995-ös Dead Winter Dead továbbfejlesztett változatával lenne dolgunk, és nyilván akadnak ismerős pillanatok, mégsem igazán támadt olyan érzésem, hogy "ezt már nem egyszer megírták korábban", mert ebben a környezetben egészen más, új értelmezést nyernek a csapat jellegzetes stílusjegyei. Lehet, hogy egyeseknek átlagon felüli erőpróbát jelent a lemez 22 (!) tétele, ám ha valaki egy kicsit is vonzódik a klasszikus zenei ihletettségű, bombasztikus és gondolatgazdag muzsikához, ne fossza meg magát ekkora élménytől!