Shock!

február 26.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Atomic Bitchwax: Gravitron

0221bitchwaxcIdén áprilisban, Gravitron címmel már hatodik nagylemezét szabadította a világra a New Jersey-i illetőségű The Atomic Bitchwax, amely az egykori Godspeed-, majd Slaprocket-bőgős Chris Kosnik „házizenekara" idestova két évtizede. Kosnik a négyhúros mellett itt énekel is, és a trió felállású stoner/vintage rock-zenekar kétharmada (Chris mellett az egykor a Raging Slabben is ütő Bob Pantella) jelenleg a Monster Magnetban is muzsikál Dave Wyndorf mellett. És ha figyelembe vesszük, hogy 2005-ig a zenekar tagja volt Ed Mundell is, aki közel húsz évig pengetett a zseniális acid rock-alapcsapatban, gyakorlatilag testvérzenekarokról beszélhetünk a The Atomic Bitchwax és a Monster Magnet tekintetében. Persze azért ne feledkezzünk meg az Atomicben a hathúrost kezelő Finn Ryanről sem, aki a gitározás mellett a vokálokból is kiveszi a részét.

megjelenés:
2015
kiadó:
Tee Pee
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Jó kis csapkodós témával indít a Sexecutioner képében a Gravitron: lendületes verzék, ragadós refrén, jól ismert atomices riffek, gitárdíszítések, és a zenekarra annyira jellemző lazaság – nem véletlenül kapott a dal egy igazi stonerkliséktől hemzsegő videót. A lemeznyitót követő, No Way Man megadallamos gitár- és énektémái szintén tocsognak a feelingtől, kétségtelenül ez a lemez egyik csúcspontja. A Gravitron – hasonlóan a zenekar eddigi életművéhez – igazi életigenlő muzsika, bár az első néhány hallgatás során inkább csak átfutott rajtam az album, ezért félretettem vagy két hétre, és úgy vettem elő ismét. Hagytam, hogy magától működjön – és egy esős vasárnap be is talált. A dalokat hallgatva időnként kifejezetten olyan érzésem van, mintha valami pörgős, '70-es évek-beli amerikai nagyvárosi zsarufilmet néznék: Gene Hackman éppen ripityára töri a Pontiac LeManst A Francia kapcsolat klasszikus üldözési jelenetében.

A dalokat nem játsszák túl – hol van már a The Formula tízperces, instrumentális őrülete? –, pont annyit tesznek bele egy-egy szerzeménybe, amennyi feltétlenül odakívánkozik. Az énektémák korrektek és kellemesek, de mondjuk ki: ez a muzsika sokkal inkább a hangszerekről és a felszabadult ősrockos jammelésről, témázgatásról szól, hallgasd csak meg a War Claw című instru számot. Itt nincsenek súlyos, belassult riffek, végig a felszabadult vintage rock-vonal az uralkodó, és ez így is van rendjén, ha a The Atomic Bitchwaxről van szó. Egyébként a zenekar kapcsán nekem rendre beugrik a korai vad, de élettel teli Deep Purple, különösen a David Coverdale és Glenn Hughes nevével fémjelzett korszak kissé funkos témázgatásai. A legnagyobb megőrüléseknél folyamatosan a Purple-életmű egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Burn album ugrik be. A retro-érzés végig konstans, talán csak az utolsó előtti Roseland gitárvijjogtatásai okoznak némileg modernebb, kora '90-es évek-beli grunge-érzetet. A lemezzáró Ice Age Hey Baby pedig konkrétan úgy szól, mintha a 2002-es Queens Of The Stone Age-albumról maradt volna le, még a tapsolós-éneklős kiállás is teljesen Josh Homme arénarock-zenekarát idézi.

Megkaptuk tehát a soros The Atomic Bitchwax-dalgyűjteményt, se többet, se kevesebbet. Aki már korábban is fogékony volt a zenekarra, biztos elégedetten csettint majd a Gravitron hallgatása közben, és várja az alkalmat, hogy Kosnik és kompániája egyszer már végre elmerészkedjen Budapestig!

 

Hozzászólások 

 
+6 #2 NOLA 2015-05-29 12:11
Sokat hallottam már errol a bandáról, de úgy igazán csak most fedeztem fel oket...., és bizony szégyen, hogy csak most.
Az a helyzet, hogy annyi rengeteg stoner/southern/sludge/doom album jon ki mostanság, hogy már nincs kedvem belehallgatni minden egyes albumba. Sokáig az ment, hogy egyet sem akartam kihagyni ebbol a stílusból, de szerintem már nagyon sok egyforma zenekar nyomja a színtéren, semmi kulonleges nincs bennuk...
Viszont itt van ez a banda, ami eddig elkerulte a figyelmemet, pedig szerintem egy gyongyszem a stoner/retro-rock bandák kozott. Bennuk sincs semmi kulonleges, de Ok mégis valahogy nagyon "elkapták azt az anyabaszót" (by Slash) :-)
Ez az album is nagyon fasza, de az egész diszkográfiát merem ajánlani minden "káposztazabáló" kollégámnak... ;-)
Idézet
 
 
+1 #1 Tom 2015-05-28 12:21
Igencsak fasza album, egyetértek a kritikával.

Viszont a qotsa hasonlatot nem annyira értem. Esetleg az Everybody's gonna be happy feldolgozásra gondolsz a Songs for the deaf végéről? Mert az nem igazán tükrözi az albumot szerintem, emlékeim szerint még a boríton, a számlistán sincs rajta, csak egy bónusz. (bár ezt most nem tudom lecsekkolni, szóval a nyakam nem tenném rá)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.