Shock!

április 23.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Statetrooper: The Calling

A számomra eddig nem túl ismert angol banda anno 1985-ben alakult a Michael Schenker mellől távozó Gary Barden énekes vezetésével. 1987-ben kiadtak egy lemezt, majd elmentek a Blue Öyster Cult társaságában játszani mindenfelé. Egy kis ideig még a Motörheadból pattanó Brian Robertson is gitározott a bandában, de ez még nem mentette meg a társulatot attól, hogy fel ne oszoljon a nyolcvanasok végén.

megjelenés:
2003
kiadó:
CIC / GerMusica Promotion
pontszám:
6,9 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Aztán a hatalmas rajongói nyomás hatására (oké, oké, ezt írták a promólapon) 2003-ban újraalakultak, hellyel-közzel az eredeti tagokkal, és megalkották ezt a lemezt.

Nos, a nyitó, és egyben címadó dal akkora Whitesnake riffel (Still Of The Night) nyit, mint ide Timbuktu. De sajnos jóval kevéssé folytatódik klasszikus értékkel a nóta, szimpla nyolcvanasokat idéző hard rock, egy kissé borízű, öreges, bár nem kellemetlen énekhanggal, és puff. És bizony ez marad a színvonal mindvégig. A szövegekkel mintha még húsz éve kezdtek volna foglalkozni, csajozós, motorozós rakenról klisék, amik kissé furcsán hangzanak a megkopott emberkék megkopott zenéjében, egy megkopott torokból énekelve... Jaj, most aztán megkapom a hard rock fanoktól a magamét, pedig "én szeretem a focit", tehát imádom az igényes és feelinges hard rockot, ez szimplán nem fog meg, semmi különleges nincs benne, tisztességesen megcsinált zene, de akkor is csak átlag. Persze vannak emlékezetes(ebb) pillanatok, mint például a harmadik dal (I'm Alive) refrénje vagy az Americasians érdekes szövegötlete az Amerikába szakadt ázsiaiakról, viszont szinte mindegyik riff, kórus, kíséret elhangzott nem egy lemezen, miközben a "fiúk" tizenöt éves téli álmukat aludták.

A zenei alapok főképp a klasszikus hard rock nagy pillanataiból csemegéznek, többször felbukkan még a Whitesnake hasonlat, de olyan bandák is rányomták bélyegüket az anyagra, mint a Thin Lizzy vagy akár Schenker mester régebbi munkái. Csak hát, egyéniség nincs feleannyi sem az egészben, mint. Ennek ellenére ínséges időkben egy-egy meghallgatásra érdemes talán a lemez a diehard oldschool fanok számára, talán néhányuk mégiscsak rákattan.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.