Shock!

november 27.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Stardust: Highway To Heartbreak

stardust_cKölyökkorom óta rendszeresen felbukkan egy-egy előadó a magyar könnyűzenei színen, akik most már aztán tényleg nemzetközi karriert fognak befutni, már csak át kell lépni azt a bizonyos küszöböt, ami a széleskörű, nyugati népszerűség ajtaja előtt fekszik keresztben, meg is jelent az ehhez nélkülözhetetlen angol nyelvű változat, jobb-rosszabb kiejtéssel, jobb-rosszabb angolsággal, legyen az rockzenekar vagy popegyüttes, de hát aztán a (talán) legnagyobb sikert elérő Gyöngyhajú lányt is a Scorpionsnak kellett elővezetnie, és úgy tűnik mind a mai napig, hogy Kelet-Európából nem lesz tartósan nagy slágert alkotó és előadó előadó a popzenében. Vagy rockzenében. Nem lehet minden héten még egy Dragostea Din Tei sem.

Az efféle kulturális beágyazottság hiányában mégis meglepő volt a hír, hogy a dallamos – de még egy-két nagyon zord – csapatok jászolaként szolgáló olasz Frontiers Records kiadványaként jelenik meg egy magyar banda lemeze. Egyrészt a talján kiadó neve rég nem garancia a kiemelkedő minőségre, másrészt a leigazolás ténye is legfeljebb egy semleges hümmögést ígérhet elöljáróban.

megjelenés:
2020
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

A csapat központi figurája Horváth Ákos (külföldire lefordítva Adam Stewart), akit már volt szerencsém évekkel ezelőtt látni és hallani élőben pár alkalommal. Az Abrakazabra frontembereként mozgott a színpadokon, és nagyon klasszul adta elő azokat a dalokat, amikkel a különféle partikon szórakoztattak, legyen szó régebbi magyar, angol, svéd vagy amerikai szerzők/előadók szerzeményeiről, Bryan Adams ugyanolyan jó minőségben hangzott a torkából, mint mondjuk Robbie Williams, akinek dalaiba – hopp, képzavar – sokak bicskája beletörik. Ákos hitelesen és remekül énekelte a Whitesnake egyes dalait vagy épp Huey Lewist is.

Azt tehát lehetett tudni, hogy az első, legfontosabb szintet képes meglépni a Stardust: remek angol kiejtéssel, bántó akcentus nélkül fog megszólalni a mondanivaló. Aztán: az se baj, ha a műfaj habfürdője, a szólógitár is pontosan, kiválóan artikulálva lubickol a zenében, mert mégiscsak szeretjük a sikert s a csillogást. Még tovább: a hagyománytisztelet ne merüljön ki ócska lopkodásban, jobban viseljük az elegáns merítéseket és az ismert motívumok újraszínezését, mert hát már minden el lett mondva és játszva ebben a műfajban az elmúlt harminc-negyven évben.

Mindezek tükrében is már-már meglepő, amilyen szépen csendülnek fel a hangok már az első percekben. A feszes riffek fölé afféle rekedtes Steve Perryként úszik be Ákos hangja, de a dallamvilág is magában hordozza a Journey jegyeit, keveredve némi korai Bon Jovival, ezt a hangzást a billentyű is megtámogatja, szóval erőteljes a '80-as évek közepének hangzása, hangszerelése. A lendületes Runawayben egyből hallható, hogy Szabolcsi Bence Fészek (Facey) mennyire érzi, miről szól ez a stílus, remekül hajlítja a hangokat, a figurái jól passzolnak a dallamokhoz, de inkább úgy mondom, hogy a figurái is dallamosak, nem pedig matekosan sorakoznak egymás után. A felhozó cikkekben említett Pat Benatar-átdolgozás rögtön a nyitány után kapott helyet, a Heartbreaker viszont annyira stardustos lett, hogyha nem tudnám: már eljátszották 1981-ben, simán bevenném, hogy erre a lemezre íródott. És egyébként ami a csapat legfőbb erénye, az máskor talán bírálat lenne, de ma már nem: az egész korongon ott sorakoznak azok a témák, amik hallatán elkezdesz gondolkodni, hol is hallottad korábban. Rádióban? Valamelyik ezer éve elő nem vett kazettádon, CD-den? Sláger volt, vagy csak lehetett volna? Ezek merülnek fel, amikor meghallod a Bullet To My Heart című dalt. Ja, hú, basszus, ez hol is volt? Ja, Laura Branigan és a Self Control. Vagy nem is, inkább a Hold The Line a Totótól? Vagy mindezek együtt, jól összekeverve, nem rázva? Mindegy is, baromi jól szól.

A klasszikus rendezés szerint negyedik dalként érkező lírai, a Perfect Obsession is kiváló hangulatot hoz. Kellemes kicsengésű, derűs hangvételében van egy csöppnyi Aerosmith, egy leheletnyi Boston, picike country jelleg, és még a macskámnak is tudom énekelni a refrénre, hogy „édes Misike". Ha a 2nd Hand Love-ra pedig nem ugrik be a Def Leppard, sose hallottál tőlük semmit, akárcsak a Can't Stop Lovin' You esetén. Oké, ezt a három számot nem épp sufnituning megoldásban kellett kitalálni, a szerző/társszerző nem kisebb név, mint Mark Spiro, aki korábban szerzett már néhány dalt olyan neveknek, mint a Cheap Trick, a Giant, a Mr. Big, a Heart és hasonlók. Utóbbi dal a lemez AOR-vonalát erősíti, jöhetett volna a Hysteriáról is egyenesen, de teljesen megállja a helyét Stardustként, nem lehet egy rossz szavunk sem.

Ha már a külsős szerzőknél tartunk, álljon itt Carmen Grillo neve is, ő a több évtizede tevékenykedő Tower Of Power volt gitárosa, szóval ő is megjárt már nehány deszkát, és most a lemez egyik legattraktívabb szerzeménye, az Eye To Eye megírója, és ebben csendül fel Fészek számomra legvagányabb, legvillantósabb szólója is. Jó néven venném, ha ilyenből lenne még a jövőben is. Tommy Denander neve is jól cseng a szakmában, végtelen számú előadóval dolgozott már a svéd gitáros, dalszerző fickó, Alice Cooper és Paul Stanley is tud róla mesélni. Többek között. Ide is besegített, a Hey Mother őrzi keze munkáját és dallamérzékét. Ha ezt a annak idején odaadta volna Bon Jovinak, úgy '87 körül, ez se maradt volna ki az MTV kínálatából, tuti. A rend kedvéért Facey ebbe is jókorát varázsol, élmény hallgatni.

A sok jóság mellett meg kell említeni a hangzást. Egyáltalán nem ritka a mai mezőnyben, hogy még a patinás nevű előadók is gyatra vagy eléggé fékezett habzású anyaggal hozakodnak elő a megszólalást tekintve – elrettentő példa a vagyoni lehetőség/hangmérnöki igényesség mutatóban: Yngwie Malmsteen –, jó esetben már akár részletes hangzásnak is örülhetünk, a Stardust ebben a megközelítésben is büszke lehet a végeredményre. Dandó Zoli hangmérnöki szakértelme, keverési munkája nagyban hozzáad az összképhez, remek a hangzás. Talán a billentyűk lehetnének erősebbek, a lábdob kicsit vastagabb, mindenesetre így is kiváló a hangkép, a The River Is Rollin'-t például rögtön lehetne is küldeni bármelyik amerikai rádióba, olyan szépen hozza a dallamosságot és hangképet. A zenekar hallhatóan egyben van, és bár sem a basszus (Márton Bence), sem a billenytűs hangszerek (Nagy György) nem kaptak szólisztkus epizódokat, másképp mondva, nem törekszenek többre, mint szolid, de ízléses kíséretre, azért nyilvánvaló, hogy kiváló magabiztossággal nyújtanak alapot a zenéhez. Kiss Tibor a dobok mögött szintén precizen üti, amit kell, nem többet, nem kevesebbet. Ákos hangjában megvan az a gazdagság, ami a műfaj felhalmozott, kis Steven Tyler, kis Bryan Adams, Joe Elliott, Jon Bon Jovi és persze a családi ajándék, Charlie mosolya is.

Nagyon szeretném elkerülni az „ahhoz képest, hogy magyar" kitételt, mert ha eleve nemzetközi mezőnyben akarja magát megmutatni és megmérettetni az előadó, akkor a szintet is nemzetközi értelemben kell beállítani. Szóval ez a lemez abszolút remek lett, teljesen, a maga jogán is felveszi a versenyt a porondon bárkivel.

 

Hozzászólások 

 
#11 stnksrbtks 2020-11-12 15:15
nekem az a sztereotipiam hogy ez az extrem hifi-mania altalaban sulyosan beszukult zenei izlessel parosul (pl kizarolagos ragaszkodas a pink floyd-hoz es meg 2-3 tovabbi "progressziv" zenekarhoz).
persze ez valoszinuleg nem igaz---tok jo lenne meg tudnatok cafolni es kiposztolnatok a cuccotok leirasa melle az utolso 5 lemezt amit a heten hallgattatok!
Idézet
 
 
#10 Sonesszi 2020-11-11 22:07
Egy füles olyan mint a Nő! Évekig kell keresni a tökéleteset... Aztán ha megvan imádkozz, hogy ne jöjjön szembe egy jobb.
Jelenleg poligám kapcsolatban élek egy Fiio FH7 és egy Fiio FH3 -mal, amit egy szintén Fiio M9 hajt. Még nem döntöttem a hogyan továbbról, mindegyikben mást szeretek.
Él a háztartásban egy Focal Listen is, de mostanában hanyagolom. Túl szofisztikált a rock/metalhoz. :)
Én is szívesen olvasnék a zenehallgatási szokásaitokról.
Adiós ✌
Idézet
 
 
#9 Mici Mackó 2020-11-11 06:52
Idézet - Bertli Zoli:
Idézet - Mici Mackó:
[quote name="Bertli Zoli"][quote name="Mici Mackó"]


Na igen, ismerek olyanokat, akik vallásként kezelik, és milliókat öntenek bele. Most inkább arra gondoltam, hogy azoknak adni tippeket, akik nem nyertek még a lottón, de szeretnének jó minőségben zenét hallgatni.


És utalok magamra: mi a jó minőség? Van, akinek a Logitech Z200 is megfelel, és bőven jó, másik oldalról még párszázezer forint elköltése után is egy belépő szintű hifi csomagot kapunk. És akkor az se mindegy, hogy black metalt vagy progrockot hallgatunk, esetleg jazzt vagy popzenét.
Ne is menjünk bele.


A Logitech számítógépes hangfalon túl, de még a milliós hifi rendszereken innen arany középút lehet az un. bookshelf hangfalak. Ezek általában DAC-al és saját erősítővel szerelt komplett megoldások. Többek között az Edifier, a Klipsch és az Audioengine gyárt ilyeneket. Az Edifier tűnik a legbiztatóbbnak a tesztek alapján...

Van egy érdekes YouTube csatorna, ahol mikrofon előtt meghajtva hasonlítja össze ezeket a hangfalakat. Kicsit szkeptikus vagyok a hitelességét illetően, úgyhogy csak érdekességként...

https://www.youtube.com/watch?v=AhU9hR9IGDw
Idézet
 
 
#8 Bertli Zoli 2020-11-10 17:27
Idézet - Mici Mackó:
[quote name="Bertli Zoli"][quote name="Mici Mackó"]


Na igen, ismerek olyanokat, akik vallásként kezelik, és milliókat öntenek bele. Most inkább arra gondoltam, hogy azoknak adni tippeket, akik nem nyertek még a lottón, de szeretnének jó minőségben zenét hallgatni.


És utalok magamra: mi a jó minőség? Van, akinek a Logitech Z200 is megfelel, és bőven jó, másik oldalról még párszázezer forint elköltése után is egy belépő szintű hifi csomagot kapunk. És akkor az se mindegy, hogy black metalt vagy progrockot hallgatunk, esetleg jazzt vagy popzenét.
Ne is menjünk bele.
Idézet
 
 
#7 woldy 2020-11-10 10:56
Nálam a család miatt a fejesek élveznek most pioritást.

Toppin nx4 dac+fejhallgató erősítő
meze neo99 és beyerdynamics custome pro

Illetve az új telómnak hi-res dedikált dac-ja van már, kifejezetten élvezhető hangot produkál.

Forrás: tidal
Idézet
 
 
#6 Mici Mackó 2020-11-10 10:12
Na még egyszer:

Füles erősítő: Fiio K5 Pro (Van benne DAC így a hangminőség nem függ a hangkártyától).

Füles: V-Moda Crossfade M-100 Master
Az egyetlen füles, amiről csak jókat olvastam. És tényleg nagyon szép tiszta hifis hangzása van, gyönyörű mélyekkel. És mégsem kerül annyiba, mint egyes Sennheiserek...
Idézet
 
 
#5 Mici Mackó 2020-11-10 08:21
Idézet - Bertli Zoli:
Idézet - Mici Mackó:
Hoppá, visszarepültünk tényleg vagy 20-30 évet az időben. Ezzel úgy ki is tudnék egyezni tartósan... :P

Amire kíváncsi lennék, és ez akár megérne egy külön cikket: A Shock szerkesztői, akik kritikát írnak, ki-ki mivel hallgatja a zenéket? Hangfallal, fülessel, és azon belül milyen márkával és típussal? Ez arról a mondatról jutott eszembe, hogy "a lábdob (lehetne) kicsit vastagabb". Mivel már elég sok fülest kipróbáltam, így tudom, mekkora különbség van köztük még hasonló árkategórián belül is. Én már fülesben megtaláltam az igazit, de sokaknak hasznos tippet adhatnátok ezzel. Aztán a hozzászólások során eszmét lehetne cserélni, tippeket adni azoknak, akik még nem választottak, de nem akarják kockáztatni a megtakarított pénzüket valami gagyira. Az pedig kifejezetten érdekelne, hogy számítógéppel milyen hangfalat használtok (hagyományos pc hangfal mélynyomóval, bookshelf, rendes hifi, ... ).

Közben már lement néhány dal... Baromi jó lemez. Igazi vezetéshez való muzsika. Nekem is a Journey jutott eszembe. De jó zenék is voltak ezek... :)



Ha rendes feltételek mellett akarok zenét hallgatni, akkor egy Denon DRA800H erősítőn keresztül egy pár Monitor Audio Bronze 6 + Klipsch R-120SW hangafalon hallgatom, többnyire Tidalról. Fejhallgatón keresztül egy nem rossz, de konzum Sennheiser HD 4.40-et használok.
Lehetne erről sokat beszélni, akár még cikk is lehetne belőle, de a stábon belül is egyetértünk abban, hogy a hifizés is eléggé el tud menni vallási témába, ezért csak akkor fog születni ilyen írás, ha egyértelműen képesek vagyunk objektíven megítélni, mi a Jó Hangzás.



Na igen, ismerek olyanokat, akik vallásként kezelik, és milliókat öntenek bele. Most inkább arra gondoltam, hogy azoknak adni tippeket, akik nem nyertek még a lottón, de szeretnének jó minőségben zenét hallgatni.
Idézet
 
 
#4 Bertli Zoli 2020-11-09 18:45
Idézet - Mici Mackó:
Hoppá, visszarepültünk tényleg vagy 20-30 évet az időben. Ezzel úgy ki is tudnék egyezni tartósan... :P

Amire kíváncsi lennék, és ez akár megérne egy külön cikket: A Shock szerkesztői, akik kritikát írnak, ki-ki mivel hallgatja a zenéket? Hangfallal, fülessel, és azon belül milyen márkával és típussal? Ez arról a mondatról jutott eszembe, hogy "a lábdob (lehetne) kicsit vastagabb". Mivel már elég sok fülest kipróbáltam, így tudom, mekkora különbség van köztük még hasonló árkategórián belül is. Én már fülesben megtaláltam az igazit, de sokaknak hasznos tippet adhatnátok ezzel. Aztán a hozzászólások során eszmét lehetne cserélni, tippeket adni azoknak, akik még nem választottak, de nem akarják kockáztatni a megtakarított pénzüket valami gagyira. Az pedig kifejezetten érdekelne, hogy számítógéppel milyen hangfalat használtok (hagyományos pc hangfal mélynyomóval, bookshelf, rendes hifi, ... ).

Közben már lement néhány dal... Baromi jó lemez. Igazi vezetéshez való muzsika. Nekem is a Journey jutott eszembe. De jó zenék is voltak ezek... :)



Ha rendes feltételek mellett akarok zenét hallgatni, akkor egy Denon DRA800H erősítőn keresztül egy pár Monitor Audio Bronze 6 + Klipsch R-120SW hangafalon hallgatom, többnyire Tidalról. Fejhallgatón keresztül egy nem rossz, de konzum Sennheiser HD 4.40-et használok.
Lehetne erről sokat beszélni, akár még cikk is lehetne belőle, de a stábon belül is egyetértünk abban, hogy a hifizés is eléggé el tud menni vallási témába, ezért csak akkor fog születni ilyen írás, ha egyértelműen képesek vagyunk objektíven megítélni, mi a Jó Hangzás.
Idézet
 
 
#3 Krámpn 2020-11-09 13:31
Mici Mackó

. Mivel már elég sok fülest kipróbáltam, így tudom, mekkora különbség van köztük még hasonló árkategórián belül is. Én már fülesben megtaláltam az igazit,
Üdv! Azt megkérdezhetem hogy mi a te tuti fejhallgatód?
Idézet
 
 
#2 Cseke Feri 2020-11-09 11:24
Idézet - Mici Mackó:
Amire kíváncsi lennék, és ez akár megérne egy külön cikket: A Shock szerkesztői, akik kritikát írnak, ki-ki mivel hallgatja a zenéket? Hangfallal, fülessel, és azon belül milyen márkával és típussal? Ez arról a mondatról jutott eszembe, hogy "a lábdob (lehetne) kicsit vastagabb". Mivel már elég sok fülest kipróbáltam, így tudom, mekkora különbség van köztük még hasonló árkategórián belül is. Én már fülesben megtaláltam az igazit, de sokaknak hasznos tippet adhatnátok ezzel. Aztán a hozzászólások során eszmét lehetne cserélni, tippeket adni azoknak, akik még nem választottak, de nem akarják kockáztatni a megtakarított pénzüket valami gagyira. Az pedig kifejezetten érdekelne, hogy számítógéppel milyen hangfalat használtok (hagyományos pc hangfal mélynyomóval, bookshelf, rendes hifi, ... ).


Végre egy jó kérdés. Én a vintage és a természetes mélyek híve vagyok ezért ennek megfelelő cuccon is hallgatom a zenét. Ez egy 1977-ben gyártott 2x100 wattos, 4 ohm-os, Orion HS500, amit egy Technics erősítő hajt. Sokan bírálják, hogy elavult, meg kevés rajta a magas tartomány, de azok hallgassanak tuc-tuc zenéket.:) Igazi retró cucc, PC-ről is ez kapja a jelet. Nagyon arányosan kellemes rajta a basszus, 55 Hz rezonanciafrekv enciás. Az ugyancsak Technics CD-lejátszóhoz még EQ-t sem használok hozzá, annyira autentikus hangok jönnek ki belőle. :) De persze a Taya márkájú (szintén retró) lemezjátszó és ő nyújtja a legigazibb élményt.
Idézet
 
 
#1 Mici Mackó 2020-11-09 07:00
Hoppá, visszarepültünk tényleg vagy 20-30 évet az időben. Ezzel úgy ki is tudnék egyezni tartósan... :P

Amire kíváncsi lennék, és ez akár megérne egy külön cikket: A Shock szerkesztői, akik kritikát írnak, ki-ki mivel hallgatja a zenéket? Hangfallal, fülessel, és azon belül milyen márkával és típussal? Ez arról a mondatról jutott eszembe, hogy "a lábdob (lehetne) kicsit vastagabb". Mivel már elég sok fülest kipróbáltam, így tudom, mekkora különbség van köztük még hasonló árkategórián belül is. Én már fülesben megtaláltam az igazit, de sokaknak hasznos tippet adhatnátok ezzel. Aztán a hozzászólások során eszmét lehetne cserélni, tippeket adni azoknak, akik még nem választottak, de nem akarják kockáztatni a megtakarított pénzüket valami gagyira. Az pedig kifejezetten érdekelne, hogy számítógéppel milyen hangfalat használtok (hagyományos pc hangfal mélynyomóval, bookshelf, rendes hifi, ... ).

Közben már lement néhány dal... Baromi jó lemez. Igazi vezetéshez való muzsika. Nekem is a Journey jutott eszembe. De jó zenék is voltak ezek... :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.