Shock!

július 01.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Raintime: Flies & Lies

Ez a lemez még a tavalyi elfekvő kupacból került elő, tulajdonképpen nem is tudom, miképp feledkeztem el róla ennyire: határozottan emlékszem, hogy mikor megérkezett, pár hallgatást megért, és teljesen szimpatikusnak találtam az albumon hallható zenét. A csapat 2005-ös lemezéhez volt már korábban szerencsém, azt sem tartottam rossznak, kellemes dallamos, de azért még bőven riffelős zenéjük az ígéretes kategóriába soroltatott.

megjelenés:
2007
kiadó:
Lifeforce
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Bár sok helyen műfajmegjelölésként death metalt lehet olvasni mellettük, azért a Raintime zenéje bőven túlmutat ezen a skatulyán, noha az tény, hogy az alapjai a svéd dallamos zenékben keresendők. Mindamellett érezni egy kevés Evergreyt is a nótákban a félreismerhetetlen In Flames ízeken kívül, de klasszikus heavy metalos ikergitározást is hallhatunk helyenként - és itt szokás a Children Of Bodomot megemlíteni, én ezt csak szőrmentén teszem, a Bodomtól jó ideje sikítófrászt kapok, a Raintime meg egyelőre tetszik. Ha most nagyon skatulyázni szeretnék, akkor valamiféle euro-göteborgi death-prog-power bilétát akasztanék a nyakukba.

Totálisan nem eredeti zene, mégis hallgattatja magát a lemez, talán mert abszolút hatásvadász módon írták meg a dalokat - valamint alkotta meg Tommy Hansen (Helloween, TNT, Pretty Maids, stb.) a hangzást (aki az infó szerint vendégénekel vagy hörög valahol a dalokban). Igen, ez is az a fajta zene, ami gyengébb sounddal korántsem csapna ekkorát, de valljuk be, néha jólesik a parasztvakítás.

Ne keltsen rémületet senkiben a csapat olasz volta, nincs igazán túl sok olasz jellege a zenének, bőven túlmutatnak a most futó olasz csapatok nagy részén (nem eredetiségben, inkább minőségben). Nem mondom, hogy helyenként a dalokra nem fért volna el egy-egy ütősebb refrén vagy még markánsabb riff, de még így is szerethető, a lemez, a végefelé előforduló laposabb pillanatok ellenére. Gonosz módon helyenként az is eszembe jutott, hogy valami hasonló zenét játszana az In Flames manapság, ha Anders Fridén tudna énekelni. Két vendéget is meghívtak a srácok, Jacob Bredahlt a Hatesphere-ből és Lars F. Larsent a Mantiorából. Rajtuk kívül még egy jópofa Michael Jackson feldolgozás az, ami feldobja a lemezt (Beat It), aminek már az eredetije is metal.

Ajánlott azok számára, akik mostanában ismerkednek a metallal, és még nincs igazán markáns véleményük arról, mi a jó és mi nem, illetve azok számára, akik pusztán kellemesen energikus háttérzenét szeretnének hallgatni. Egyébként ha koncerten is hozzák a lemezes színvonalat, akár még meg is nézném őket, ha erre tévednének. Kb. olyan a csapat, mint a Mercenary jó pár évvel ezelőtt: totális stíluskavalkád az egész, de bizonyos réteg számára szerethető, amit csinálnak. Egy kicsivel jellegzetesebb nóták a következő lemezre nem ártanának, de egyelőre nem verték le a lécet, így részemről a fáklyásmenet.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.